Orbán Viktor miniszterelnök idei évértékelő beszédében arról beszélt, hogy Soros háromszor próbálta Magyarország felett megszerezni az irányítást. Milyen akciók voltak ezek, és miért jártak kudarccal?
Valóban, a Miniszterelnök Úr rámutatott arra, hogy Soros háromszor akarta kifosztani az országot, először, amikor a kilencvenes évek elején megkísérelte felvásárolni a magyar államadósságot, aztán amikor 1995-ben be akarta kebelezni az OTP-t. A harmadik kísérlet a migrációs válságban kifejtett aktivitása volt.
Ez utóbbival kezdeném, például 2014 és 2018 között legkevesebb 1,7 millió migráns és menedékkérő kelt át a Földközi-tengeren Európa irányába, és ebben Soros György feltőkésített szervezeti hálózata is komoly szerephez jutott.
A Nyílt Társadalom Alapítványoktól (OSF) kapott támogatást így például a Földközi-tenger térségében tevékenykedő SOS Mediterranée és Orvosok határok nélkül nevű NGO, valamint a Save the Children nevű szervezet is. 2016-ban a fősodratú Financial Times-ban kritikus cikk jelent meg arról, hogy az Európai Unió határvédelmi ügynöksége, a Frontex is aggodalommal figyeli a Földközi-tengeren működő egyes NGO-k és embercsempészek közötti összejátszások miatt előállt helyzetet.
A tömeges és szabálytalan migráció veszélybe sodorta egy sor európai állam határbiztonságát, szociális és közbiztonságát, és végső soron iszlamista terrorhullámhoz vezetett a kontinens szívében.
2015-ben a jogászok, biztonságpolitikai szakértők, elemzők jelentős része szerint invázió (sőt háborús állapot) sújtotta Európát. Egyesek felvetették, hogy erőre kapott egy olyan folyamat, amely a háttérben már évtizedek óta zajlik. Más kutatók, elemzők – például a koronavírus-járvány kapcsán – a biofegyverek alkalmazásának veszélyeit fejtették ki. Az ilyen eseteknél fontos szerepét sejtik a spekuláns tőke háttérhatalmának, Földi László szakértő szavai szerint: a hatalomnak az a célja, hogy nyílt erővel és nyomásgyakorlással olyan pályára kényszerítse Európát, ahonnan már nincs visszaút.
Hány országban próbált eddig Soros az adott nemzeti valuta árfolyamával szemben spekulálni, és milyen kimenetele lett ezeknek?
Mint ismeretes, Soros György az angolt font elleni, 1992 októberének „fekete szerdáján" végrehajtott shortolásos támadással rövid idő alatt 1,1 milliárd fontot keresett, majd az akció nyomán összesen mintegy három és fél milliárd fontnyi pénzhez jutott a terjeszkedő NGO-birodalom.
Soros spekulációs akciójának hátterében az az elvi megfontolás is állhatott, hogy a brit nemzeti valutát azért kell támadni, mert az túlértékelten bejuthatott az euró bevezetését is lehetővé tevő ERM-rendszerbe.
Soros a 2008-ban kibontakozó világgazdasági válság idején is a brit fizetőeszköz gyengülésére spekulált, mégpedig eredményesen: a milliárdos úgynevezett rövid pozíciók kiépítése nyomán szerzett hasznot a font gyengüléséből.
Az 1997-es ázsiai válság idején egyes túlértékeltnek tartott ázsiai valutáknál (például a thaiföldi baht, a maláj ringgit esetében) is árfolyamcsökkenésre spekulált Soros, amely miatt Ázsia egy részén de facto nem kívánatos személyként kezelték a New York-i üzletembert.
Soros György soha nem volt tekintettel a nemzeti szempontokra, és mindig is büszke volt arra, hogy milyen ügyesen képes boldogulni a tőzsdepiacok – árfolyamok, értékpapírok, derivatívák szövevényes világában.
Ez is mutatja, hogy neki a káosz az igazi érvényesülési terepe: könnyű a zavarosban halászni, akár ez is kedvelt mondása lehetne. Soros addig elment, hogy nem egyszer jogsértő módon is ügyeskedett a pénztermékekkel. Így például a Société Générale francia bank 1988-as gyanús pénzügyi tranzakciói kapcsán az ő tevékenységét is vizsgálta a francia tőzsdefelügyeleti hatóság, majd jóval később – az ügy 2006-os újratárgyalásakor – közel egymillió euró pénzbüntetést rótt ki rá a francia legfelsőbb bíróság; Sorosnak az ügyben benyújtott keresetét pedig 2011 őszén elutasította a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága.
Soros az utóbbi időben többször is támadta Magyarországot, milyen spekulációs lépései voltak?
A tőzsdespekuláns hasonló módon játszott – a politika megnyerni kívánt hátszelével – Magyarország legnagyobb kereskedelmi bankja, az OTP esetében is.
A magyar pénzpiacok fölött szeretett volna befolyást szerezni, amihez az OTP „elértéktelenítésén" keresztül vezethetett volna útja az elképzelés szerint. A pénzintézet tervezett privatizálása érdekében a Soros Alapítvány (Soros Fund Management LLC) prompt ajánlatot tett a bank 25 százalékára. Ez a kísérlet végül Csányi Sándor elnök-vezérigazgató és Horn Gyula kormányfő ellenállásán bukott meg.
Közel másfél évtized telt el a következő OTP-akcióig: ekkor, 2008. október 9-én, a tőzsde zárása előtt a Soros Fund Management LLC egy londoni befektetési szolgáltató (ISP) segítségével leszorította a bankpapírok árfolyamát. Ez befektetői kilépési limitek aktiválásához vezetett, s így összesen 390 ezer OTP-részvény jutott ki a piacra. Ez több száz millió forintnyi pénzt hozott a shortoló filantrópnak.
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) ekkor közleményt hozott nyilvánosságra, amelyben kimondták: Soros Györgyék megsértették a piacbefolyásolás tilalmára vonatkozó jogszabályi előírásokat. 2011-ben végül a Legfelsőbb Bíróság helyben hagyta az alsóbb fokú bíróságok ítéletét, amelyben elutasították a PSZÁF határozata elleni keresetet.
Soros Györgyöt hasonló elvek vezették négy évvel ezelőtt, a népvándorlási válság idején is, amikor például páneurópai benzinár-adót, az EU-n belül pénzügyi tranzakciós adót javasolt, továbbá a keleti EU-tagokat büntetve, a Kohéziós Alap, valamint az EU-s agráralap lefaragását követelte 2021-től. Most az újabb válság talán felülírhatja ezen terveit, de célja ugyanaz: az európai polgárokat generációkon át eladósítva, saját világállam-elképzelései árát fizettetné meg velük.
Mire lehet számítani a következő időszakban a spekulánstól, és hazai támogatói milyen egyéb akcióval készülhetnek a feljelentések mellett?
A politikában általában a támadó szándék megnyilvánulását; erőszakos önérvényesítést; vagy önkényes fellépést jelent egy adott közösség (például nemzet) ellen egy másik csoport, közösség érdekérvényesítése vagy jelenség érvényesítése céljából. Kérdés azonban, hogy egy ország, nemzetállam pénzpiaci stabilitásának vagy biztonságának veszélyeztetése – vajon beletartozhat-e ebbe a körbe?
Az agresszió jogi meghatározása mozoghat tágabb keretek között, és a gyakorlati viszonyokra történő alkalmazása részben a döntéshozó(k) akaratától is függhet. Az ENSZ-közgyűlés 1974. évi 3314. számú határozata tartalmazza a definíciót, és a határozat mellékletében egy listát is ad azokról a cselekményekről, amelyek végrehajtása prima facie agressziónak minősíthető, tekintet nélkül arra, hogy történt-e katonai hadüzenet.
A dokumentum szabályozza annak több esetét, amikor egy állam fegyveres erői támadást, vagy inváziót hajtanak végre, majd a határozat 4. cikke kimondja: az ENSZ BT bármely itt fel nem sorolt cselekményt is agressziónak minősíthet. Az agresszió továbbá a nemzetközi jogban úgynevezett béke elleni bűncselekménynek minősül.
Az ilyen típusú cselekmények körébe olyan bűncselekmények tartoznak, amelyek a békét, a népek, nemzetek szabadságát, a nemzeti, népi, faji vagy vallási csoportok létét és elnyomásmentes élethez való jogát veszélyeztetik. Nem kétséges, Soros egy veszélyes agresszor, magyarországi emberei pedig attól sem riadnak vissza – saját példámra utalva –, hogy a kritikus szakmai álláspontot megfogalmazókat elhallgattassák és kiiktassák.
Üzenem ugyanakkor a bolsevik pártok képviselőinek, hogy azokat, akiket a hazaszeretet vezérel és tiszta ügyet képviselnek, nem lehet ezzel az általuk jól ismert és korábban is gyakran alkalmazott kommunista módszerrel megfélemlíteni, és termeszétesen azzal is számolniuk kell, hogy a hamis vádra megtesszük a megfelelő és arányos lépéseket.