Így működhet a forradalmi várostervezés

A modern városok minden korábbinál pontosabban megtervezett, szigorúan meghatározott területfelhasználási szabályokkal rendelkeznek, ez a rendezettség azonban nem képes közösségként való együttműködésre ösztönözni a lakóit – olvasható a Pallas Athéné Kiadó legújabb, A rendezetlenség megtervezése című könyvében.

Pablo Sendra mérnök és Richard Sennett szociológus professzor nagy sikerű kötete a várostervezés egyedi, a szokványostól eltérő folyamatait és lehetőségeit tárja fel az olvasók előtt. Olyan kísérleteket mutat be, amelyek a túlszabályozott környezetet megbontva elősegítik a közösségi terek rugalmasabb, emberközpontú és több felhasználási potenciált kínáló kialakítását.

Ugyanakkor nem valamiféle „előíró jellegű" kézikönyv, sokkal inkább egy olvasmányos, inspiráló, egyúttal rendkívül tanulságos javaslatcsomag arról, hogyan válhat a várostervezés – az ott lakókkal együttműködve – nyitottabbá és a gyakorlatban is közösségibbé.

A könyv történelmi példákon keresztül érzékletesen szemlélteti, hogy a városok mindig is a szabadság, az innováció és az emberi kapcsolatok sűrűsödési pontjaiként szolgáltak, közösségi tereik komoly társadalmi szerepkört töltöttek be. A szerzők szerint eleven és nyitott város ma már nem jöhet létre csak úgy magától. Hol kezdett az utca inkább szétválasztó, mintsem egyesítő elemként szolgálni? Mikor vette át a hatalmat a kereskedelem és a gépjármű a köztereink felett? – teszik fel a kérdést.

A modern városok minden korábbinál pontosabban megtervezett, szigorúan meghatározott területfelhasználási szabályokkal rendelkeznek, ez a rendezettség azonban nem képes közösségként való együttműködésre ösztönözni a lakóit.

Elidegenedést szülnek mind egymástól, mind a város közösségi tereitől, és ezzel együtt az épített környezet szépségeitől is. A szerzők azokra a tervezési módokra és épített környezeti elemekre hívják fel a figyelmet, amelyek társadalmi interakciókat ösztönöznek. Ezek mind nagyobb jelentőséggel bírnak, hiszen a városi elmagányosodás soha nem öltött még akkora méreteket, mint napjainkban.

Forrás: Origo

Kell a visszacsatolás

A mű első részében Richard Sennett mérlegeli azokat az összefüggéseket, amelyek elvezették őt híres könyve, a The Uses of Disorder (1970) megírásához. Részletesen kifejti a nyitott városra vonatkozó ajánlásait is. A második részben Pablo Sendra javaslatot tesz olyan várostervezési kísérletekre, amelyek megbontják a túlszabályozott környezetet, elősegítik a közösségi terek rugalmasabb használatát, és ösztönzik a társadalmi interakciót. A harmadik rész pedig Pablo Sendra és Richard Sennett beszélgetését tartalmazza, amelyben a The Uses of Disorder mai vonatkozásaira reflektálnak.

A könyv arra is figyelmeztet, hogy egy korszerű városstratégiának tartalmaznia kell egy visszacsatolásra, javításra, karbantartásra szolgáló fenntartható mechanizmust: erre mindenképpen gondolniuk kell a helyi hatóságoknak, a közösségi szervezeteknek, a fejlesztőknek és a várostervezőknek egyaránt.

Pablo Sendra építészeti és várostervezési munkásságát akadémiai kutatásokkal kombinálja. Fő témája a nyilvános tér megtervezése. Doktori disszertációját a londoni szociális lakóövezetek nyilvános tereiről írta. Jelenleg az Egyesült Királyságban, az UCL Bartlett School of Architecture-ban, valamint a David Game College Egyetemi Alapítvány programjában tanít területi tervezést.

Richard Sennett szociológusként olyan témákkal foglalkozik, mint a munkahelyen, a családon és a társadalmi osztályokon belül bekövetkező változások, továbbá a városi környezet és a társadalom, benne a modern világ városi életre gyakorolt hatásai. Jelenleg a Columbia Egyetem professzora.