A Habsburg Birodalom 1700-1867 közötti kül-és belpolitikájáról jelentett meg egy újabb kiadványt az Antall József Tudásközpont. A Habsburg-Birodalom nagystratégiája című művet nyugodtan nevezhetjük korszakos műnek, mivel olyan átfogó ismereteket tudhatunk meg a korabeli bécsi politikáról, amiket eddig csak részleteiben találhattunk meg a magyarországi, vagy akár külföldi művekben. Ebből a könyvből olyan oldaláról ismerhetjük meg egykori uralkodóinkat, amire nem nagyon volt még példa a hazai irodalomban.
Az amerikai szerző tagadhatatlanul más szemüvegen át nézi Rákóczi kurucait és az osztrák központosító törekvésekkel szembeni egész nemesi ellenállást, mint ahogy mi itthon látjuk, és ezzel ráirányítja figyelmünket arra, hogy idővel a „magyar virtus" is szerepet játszott a Habsburg Birodalom megingatásában.
Persze kerüli a szerecsenmosdatást, és nem rehabilitálja a bécsi udvar túlkapásait, de jobban kidomborítja a gondokat, amelyekkel az uralkodóháznak szembesülnie kellett.
Részletesen beszámol németekről, magyarokról, csehekről, olaszokról, valamint a megannyi más nemzetet és nemzetiséget egyetlen birodalomba kovácsoló monarchia belső nehézségeiről, továbbá a törökök, franciák, oroszok és poroszok jelentette külső kihívásokról egyaránt.
A kiadványt bátran lehet használni, mind a közép, mind a felsőoktatásban, mivel sokkal tágabb képet kaphatnak így a tanulók, hogyan is kellett egyensúlyoznia a Habsburgoknak a sok nagyhatalom között. A korábban kusza képet nagyon szépen rendezi össze az amerikai szerző, és világossá válnak Bécs egyes lépései. A magyar oktatás egyik nagy hiányosságát is pótolhatja a könyv, mivel arról sajnos a mai napig nem sokat tanítanak, hogy a XVIII-XIX. században milyen nemzetközi körülmények között kellett helytállnia a Habsburg Birodalomnak és benne a magyarságnak.
A kiadvány részletesen felvázolja, milyen jelentős stratégiai dilemmákkal kellett szembenézni a Habsburgoknak attól kezdve, hogy Magyarországról sikerült kiűzniük a törököt egészen a német egység létrejöttéig. Megtudhatjuk, hogy a nagyon nehéz külpolitikai környezetben milyen védelmi lépésekkel próbálta a birodalom megőrizni az egységét, és versenyképesnek maradni a felemelkedő Poroszországgal, és a nálánál jóval erősebb Franciaországgal szemben.
A. Wess Mitchell képet ad arról, mi tette az európai történelemben párját ritkítóvá a régi Ausztriát, de nem titkolja azt sem, hogy elkerülhető lett volna a mind gazdasági, mind kulturális téren virágzó Osztrák–Magyar Monarchia bukása is.
Ezenkívül sejtetni engedi, hogy a Habsburg Birodalom felbomlásával egy olyan hatalmi űr támadt Közép-Európában, amely nehéz helyzetbe hozta a régió kisebb nemzeteit, és amelyet még a visegrádi országok mai együttműködése sem bír betölteni.
Ausztria (mint stratégiai szereplő) teljesítményének egyik mércéje lehet, az eredmények összehasonlítása az azokhoz szükséges pénz és erőfeszítés mennyiségével. A XVIII. század eleje és a XIX. század dereka között a Habsburg Monarchia összesen huszonkét különböző stílusú és intenzitású háborúban vett részt. Ezek során mintegy négy ízben szenvedett igazán lesújtó vereséget, s tizenkilenc alkalommal azon az oldalon szállt síkra, ahol több szövetséges sorakozott fel.
Ám a Habsburg-örökség megítélésnek legjobb módja valószínűleg az lenne, ha összevetnénk a birodalom fennállása a kelet-közép-európai térségre kifejtett hatását azon időszakéval, amikor a Habsburg Monarchia már nem létezett.
A XX. század mindhárom globális konfliktusa olyan köztes területekről indult útjára, amelyeket Bécs egykor a kezében tartott. Ausztria összeomlásával megnyílt az út a mindent felforgató tendenciák előtt, hiszen keletről és nyugatról is agresszív katonai hatalmak próbálták betölteni az űrt.
Bátran ki lehet jelenti, és nem megsértve a korábbi művek szerzőit, hogy a tudásközpont egyik legfontosabb művét adta ki. Ha a magyar közönség kezébe veszi ezt a könyvet, akkor a korábbiakhoz képest sokkal szélesebb tudással rendelkezik majd arról a világról, amikor Magyarország teljesen a Habsburg Monarchia része lett, és nemcsak a birodalom részei lettünk, hanem fontos szerepünk is volt abban, hogy Bécs több súlyos válságot is sikeresen vészelt át.