A szülők mennyire beszélnek arról, hogy szeretnék, ha lenne iskola?
Ha nagyon leegyszerűsítenénk a képet, akkor azt mondhatnánk, hogy egyrészt sokaknak elég már az otthonlétből és a gyermekek oktatása kapcsán rájuk is háruló többletfeladatokból, de másrészt, ha kötelezően iskolába kellene küldeni a gyermekeket, akkor az megijesztené őket. Egyszerre van tehát jelen a normalitáshoz való visszatérés vágya, illetve a gyermekek, a család megfertőződésétől való félelem.
Jelenleg hogyan áll a gyermekek iskolai felügyelete, mennyien veszik igénybe?
A magyar köznevelés március 16-tól állt át az új, tantermen kívüli, digitális munkarendre.
Azt azonban már az első naptól rögzítettük, hogy a tankerületeknek és a szakképzési centrumoknak a gyermekfelügyeletet meg kell oldaniuk, azaz ki kell jelölniük azokat az intézményeket, amelyek fogadják azokat a gyerekeket, akiknek otthon nem tudják megoldani a felügyeletét, például azért, mert mindkét szülő dolgozik.
Hasonló kötelezettsége volt az óvodafenntartóknak is. Kezdetben ezt a lehetőséget naponta országosan az iskolákban 3-400 tanuló, az óvodákban 3-4000 gyermek vette igénybe, az óvodák esetén azzal a megszorítással, hogy egyes településeken be sem zárták az óvodákat, de a létszám ott is erősen lecsökkent. Az igénybevevők száma lassan, de azóta folyamatosan emelkedik, május 11-én például az iskolákban 2200, az óvodákban pedig 22 668 gyermek felügyeletét látták el.
Mit tehetnek a szülők, ha elfogy a szabadságuk?
A gyermekfelügyelet lehetősége nyitva áll. Az óvodai felügyeletet az óvodákat felügyelő önkormányzatok, az iskolai felügyeletet pedig a tankerületek és a szakképzési centrumok látják el, jelenleg is minden tankerület honlapján megtalálható, hogy melyek a gyermekfelügyeletre kijelölt intézmények.
Mik a szülői visszajelzések az iskolai felügyeletről?
Az nyilvánvaló, hogy ez egy szükségmegoldás, sem az óvodában, sem az iskolában nem tud a klasszikus értelemben vett oktatás, nevelés folyni, a felügyeletben részesülő tanuló általában ugyanúgy a digitális oktatásba kapcsolódik be, például az iskolai számítógépteremből, de akár a bevitt eszközzel mintha otthonról tanulna.
A lényeg azonban az, hogy a kiscsoportos felügyelet és az étkezés megoldott.
Vannak-e területi adatok arról, hogy hol veszik igénybe a legtöbben?
Intézményi szintű felméréssel rendelkezünk, azt mondhatjuk, hogy városokban ez sokkal gyakoribb, ami nem meglepő, egy faluban a sokszor helyben lakó rokonság körében a felügyeletet akkor is könnyebb megszervezni, ha a szülők dolgoznak.