Matl Péter, a turulszobor alkotója: A határon túl derül ki csak igazán, hogy tényleg nyelvében él a nemzet
![Trianon 100 - A Centenáriumi Turulszobor Sátoraljaújhelyen, WASS Albert; ORBÁN Viktor](https://cdn.origo.hu/2023/12/qujJntFMP-ijG_D8lNrj7ng7v2RLpMAYsV0lK6nQRTg/fill/1347/758/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50LzE0ZjQyMmQ1YzUwMTRiYTE5ZmZhMTFiZmM0Nzg1MDdl.webp)
A munkácsi szobrász tervezte a nemzeti jelképpé vált vereckei honfoglalási emlékművet. A mostani helyszín is nagyon hasonlít Vereckéhez, szerinte hisz egy hegy, egy kilátó. Innen gyönyörűen látszik a város és a Felvidék, jó időben még az ungvári hegyek is. A Magyar Kálvárián korábban volt egy turulszobor, de a kommunizmusban lebontották. A megrendelők azt hitték, hogy egy bronz turult készítek, de abból már rengeteg van az országban, és amikor megláttam a helyszínt, nyilvánvalóvá vált, hogy a hegyoldalban eltűnne a szobor, messziről nem látszana. A hatalmas kőturul viszont Felvidékről is látszik. Matl azt mondta a lapnak,
szimbolikusan 896 centiméter magas, a honfoglalás emlékére.
Ugyanolyan anyagból készült, mint a vereckei emlékmű: andezitből és lapos kőből, vasbeton maggal. A vereckei egymásra helyezett síkokból, a turulszobor viszont ívekből áll, ezáltal nagyon mozgalmas, szinte él. Ha légvonalban nézzük, a szobor az ungvári hegyekre néz, mögöttük pedig Verecke következik.
Szerinte együtt kell élnünk a Kárpát-medence népeivel, fenn kell tartanunk valahogyan ezt a törékeny egyensúlyt, hogy ne legyen köztünk ellentét és gyűlölet. Ez a szobor is erről szól, mondja. Sátoraljaújhelyt kettévágta a trianoni határ, a város fele a mai Szlovákiához került. A turulmadárra általában harci madárként gondolnak az emberek, Matl ezzel szemben egy olyan modern turult tervezett, amely nem egy kardot markoló, támadó madarat ábrázol, hanem angyalszárnya van, szárnyformájában pedig felismerhető a tulipánmotívum is, amely a magyar néphagyományt jelképezi. A kőturul is egyensúlyoz: felfelé tartja szárnyát, nekifeszül a hegynek, mintha fel akarna szállni.
Az interjúban beszél arról is, hogy örmény felesége van, de kikövetelte, hogy otthon magyar legyen a társalgási nyelv. A felesége is megtanult magyarul, a népdalokat is gyönyörűen énekli.
Minden férfinak, nőnek meg kell vívnia ezt a harcot otthon, ha azt akarja, hogy megmaradjon a nyelv, mert a határon túli hétköznapokban derül ki csak igazán, hogy tényleg nyelvében él a nemzet.
Gyermekkorában húsvétkor vagy karácsonykor egyetlenegy szláv szó nem hangzott el az ünnepen, most már a vegyes házasságok miatt sokszor kell átváltaniuk egy másik nyelvre. Szerinte kész csoda, hogy még itt vagyunk a Kárpát-medencében egy szláv és germán tengerben. Eddig ezt a tengerhasonlatot csak egy könyvízű frázisnak tartotta, de most nap mint nap tapasztalja, hogy próbál minket elsodorni, elnyelni ez a nagy óceán.
És ennek ellenére még itt vagyunk, létezünk, és ameddig kultúrát tudunk teremteni, addig nincs minden veszve.