A Színművészeti Egyetemet keményen bírálta pályázatában az egyik rektorjelölt

A Színház- és Filmművészeti Egyetem épülete Budapesten, ahol a Film- és Televízió Főtanszakon a gyakorlati képzés erősítése és a versenyképesség megőrzése érdekében kétlépcsős oktatási rendszert vezetnek be. Az idén induló képzési struktúrában film- és televízió-rendező, kameraman, filmdramaturg, vágó, hangmester és gyártásszervező szakon és szakirányokon tanulnak majd a hallgatók.

Vasárnap jelentette meg a Magyar Teátrumi Társaság voltaképpeni válaszát a Színház- és Filmművészeti Egyetem vezetőinek, ugyanis megkérdezték a színházi szervezettől, mi a véleményük a Színművészeti tervezett átalakításáról. Elmondták. Például azt, hogy az oktatói munka már régóta - a szakma döntő többsége szerint - rendkívül alacsony színvonalú a Színművészetin. Mint megtudtuk, az egyik rektorjelöltnek sem volt jó véleménye az iskoláról.

Mint ismert, Bagossy László, a Színművészeti úgynevezett Színházművészeti Intézetét vezető rendező és az addigi rektorhelyettes, Upor László dramaturg is pályázott. Mint ismert, a Színművészeti Uport támogatta. Az Origo már 2019. december 4-én arról írt, hogy azért Uport, mert - finoman fogalmazva - gyenge kezű vezető, az Ascher Tamás-Máté Gábor-Gothár Péter hármas meglehetősen könnyen tudja irányítani, és pályázatából is kiderül, hogy lényegét tekintve semmilyen elképzelése nincs a Színművészeti jövőjével kapcsolatban. Vagyis, Ascherék korlátlan hatalma és befolyása megmaradna, ha Upor lenne a rektor.

De mi is a bajuk Bagossy Lászlóval? Miért nem egy sikeres rendezőt akartak maguknak rektornak? Bagossy politikai jellegű nyilatkozatait ismerve abban biztosak lehetünk, nem ideológiai gondjuk volt a rendezővel.

Ha belenézünk Bagossy pályázatába, hamar megkapjuk a választ.

Bevezetőjében Bagossy felidézi a kezdetet. 2000. január 1-jén a magyar színházi és filmes felsőoktatás egyetemi rangra emelkedett. Ekkor „művésztanáraink többsége nehezen alkalmazkodott a kiépülő rendszerhez, amelyről azt gondolták, hogy alkotói-oktatói tevékenységük hagyományosan gyakorlati beállítottságától idegen, bürokráciája és kreditrendszere pedig az európai integráció piacorientált szellemét testesíti meg." Ez később sem változott. „Ma is a kívántnál kevesebben érzik úgy, hogy ezzel a felemelkedéssel a művészi hivatás, a szellemi érték- és társadalmi integrációteremtés legfontosabb erőinek egyikeként jelenhet meg, és kaphat elismertséget. Művésztanáraink többsége számára továbbra is az alkotás gyakorlata, annak minősége és hatása okozza a valódi izgalmakat, sem az oktatás, sem az alkotás módszertani-elméleti megalapozása nem olyan vonzó, mint maga a tanítás vagy a művek megalkotása. Pedig eszméink, gondolataink, módszertanaink rögzítése és felkínálása az utánunk jövő generációk számára fontos feladat, elmélet és gyakorlat szembeállítása pedig csak szellemi restség..."

A Színház- és Filmművészeti Egyetem épülete Budapesten Forrás: MTI/Kovács Tamás

Az elmúlt időszakban megkétszereződött a hallgatói létszám, rengeteg új (megkérdőjelezhető) képzés indult. Ezek Bagossy szerint „gyengítik egyetemünk presztízsét, és devalválják diplomáink értékét". Nocsak...

Ennél a résznél pedig mintha bizony a kizárólagos ideológiai irányultság problematikájára utalna. „A mostaninál sokkal nagyobb számú konszenzusos oktatóval és óraadóval működjünk együtt, csökkentve a belső buborékok, a magánegyetemek számát, s ezáltal az egy hallgatóra eső, s olykor még az elitképzésben is indokolatlanul magas oktatói létszámot." Túl sok a tanár, meg a belső buborék... És ezt nem a Magyar Teátrumi Társaság közleményéből idézzük. De folytassuk a rektori pályázatot:

„Úgy gondolom, az Elméleti Intézet működése szakmailag nem indokolt, léte pedig állandó konfliktusokat és szerepzavarokat okoz az Intézetek életében. Rektorként ezért feltétlenül arra törekednék, hogy a színházi dramaturgokat visszatereljem a Színházi Intézet állományába, a drámainstruktorok képzését pedig a felnőttképzésekkel együtt az Educenter hatáskörébe rendeljem."

Hát igen, a gyenge szakmai színvonal. Az elméleti képzés hiányosságai. A Magyar Teátrumi Társaság is erről beszélt.

A finanszírozásról pedig leírja, hogy az elmúlt évi beszámoló nem készült el, és emiatt a fenntartó zárolta a költségvetésük egy részét. Az önálló intézeti gazdálkodás feltételeit sem sikerült megteremteni, hiányzik az átláthatóság, ami a szakmai alapon történő döntéshozatalnak elsőrendű feltétele.

Egyszóval, a pályázatról az a szenátus döntött, amelyik létét - a status quo-t, a teljes változatlanságot, az Upor László által ígért "minden marad a régiben"-világot - veszélyeztette Bagossy László pályázata.