Az 51 éves B. Tibor 2018 januárjában ismerkedett meg a zalaegerszegi hajléktalanszállón későbbi áldozatával, akivel élettársként tekintettek egymásra. Sokszor voltak részegek. Ha tehették, az éjszakákat a szabadban, a zalaegerszegi parkerdőben töltötték. Tavaly júniusban egy hajléktalan férfival hármasban ittak a városban. Amikor az éjszakai szállásuk felé, a parkerdőbe indultak, a nő annyira részeg volt már, hogy nehezen tudott lépkedni, amitől az élettársa annyira dühös lett, hogy megütötte.
Az asszony a fűre dőlt, amitől az élettársa még dühösebb lett, többször is álkapcson rúgta és megtaposta a nőt.
A parkerdőben egy padnál tovább ittak, majd sötétedés után elindultak az alvóhelyük felé, de a botladozva lépegető nő ismét elfeküdt a földön. A társa újra rátámadt, aztán elvonszolta a közeli ivókúthoz, ahol vizet engedett a nő fejére.
Mivel áldozata teljesen nem tért magához,
a férfi tovább ütötte-verte, rugdosta és taposta a földön fekvő nőt.
Eközben a másik hajléktalan segítségért indult. Miután kettesben maradt gyilkos és áldozat, a brutális bántalmazás folytatódott.
Végül a férfi megfojtotta a nőt.
Az időközben segítség nélkül visszatért hajléktalannak a gyilkos azt mondta, az élettársa elaludt, így lefeküdtek aludni. Másnap hajnalban a két férfi együtt indult kéregetni és italt szerezni.
Eközben a földön hagyott holttestre rátaláltak arra sétálók.
Csaknem száz külsérelmi nyomot és belső sérüléseket találtak a nő testén, amelyek közül több önmagában is életveszélyes volt, de az orvosszakértő szerint a halálát végül a fojtogatás okozta.
B. Tibor még 1997-ben különös kegyetlenséggel megölte az apját és annak élettársát, amiért életfogytig tartó büntetést kapott. 20 év után, 2017-ben feltételesen szabadult.
A férfi a keddi tárgyaláson, ahogy a korábbi esetekben is, többször keveredett ellentmondásba saját korábbi, a történtekről és a társaságában lévő emberekről szóló kijelentéseivel.
A bírósági eljárás során végig tagadta a gyilkosságot,
csak annyit volt hajlandó bevallani, hogy többször is bántotta élettársát, de másokra hárította a felelősséget, még az ennek ellentmondóan valló tanúkkal történt szembesítéskor is.
Azt állította, hogy mások bántották a nőt, ő inkább segíteni akart neki. Őt pedig a vele italozók közül valaki begyógyszerezte, amitől elaludt,
de a társaságból meg is fenyegették, hogy megölik, ha bárkit vádolni próbál.
A férfi arra hivatkozott, hogy korábbi betegségei, fizikai állapota miatt nem volt elég testi ereje a fojtogatáshoz, de a meghallgatott orvosszakértő szerint az állapota nem zárja ki, hogy képes lehetett megfojtani az asszonyt.
A védő szerint ugyanakkor nem sikerült egyértelműen bizonyítani, hogy ki a gyilkos, a másik, az ügyben tanúként beidézett férfi szerepe sem lett kellőképpen tisztázva.
Az erőszakos, többszörös visszaesőnek minősített férfi és a védője fellebbezést jelentett be a fegyházban letöltendő, tényleges életfogytig tartó büntetést kiszabó ítélet ellen.