A Jobbik leépülésének kezdete a Vona Gábor által elindított néppártosodási stratégiára vezethető vissza, amelynek során a párt fokozatosan feladta önállóságát, és mára nyíltan együttműködik a balliberális oldallal és Gyurcsány Ferenccel. Ez vezetett a 2018-as pártszakadáshoz és ahhoz, hogy szinte minden karizmatikus és országosan is ismert politikus elhagyta a pártot – állapítja meg Deák Dániel, a XXI. Század Intézet vezető elemzője.
A Jobbik fordulata a rendszerváltoztatás utáni magyar politikatörténet egyik leglátványosabb összeomlását eredményezte, hiszen a 2018 áprilisában még 19 százalékot kapó Jobbik 2019 májusában már csupán hat százalékot szerzett az európai parlamenti választáson, és azóta sem erősödött érdemben.
Ez nagyjából egymillió szavazó elvesztését jelenti rövid időn belül, így míg a párt 2019 elején joggal mondhatta magáról, hogy az ellenzék vezető ereje, ma már a Momentum és a Demokratikus Koalíció is megelőzi őt.
A Mi Hazánk Mozgalom – amely sok szavazót elszívott a Jobbiktól – megalakulása ráadásul még egyértelműbbé tette, hogy az egykori nemzeti párt mára szakított a nemzeti oldallal, a Jobbik által egykor képviselt értékeket pedig már máshol kell keresni. Ezt erősíti a Jobbik logóváltása is, amelyből eltűnt a kettős kereszt, szimbolikusan is szakítva a korábbi, jobboldali identitással.
Az elmúlt időszakban a Jobbik semmilyen értékelhető dolgot nem tett le az asztalra, sem ideológiája, sem olyan politikai üzenete nincs, amellyel ki tudna kerülni szorult helyzetéből.
Jól jellemzi a párt vezetésének hozzá nem értését, hogy hosszú ideig arra sem voltak képesek, hogy Jakab Pétert hivatalosan elnöknek jegyezzék be, papíron még egy hónapja is Sneider Tamás volt a párt elnöke. Mindez rendkívül kínos volt, hiszen Sneider Tamás már korábban szakított a párttal.