Eleink is így tették: érzelmeiket és gondolataikat, életüket és cselekedeteiket, évköri hagyományaikat és mindennapjaikat Őhozzá igazították. Mert a régiek hitében:
Őt látták a napba öltözve, s Babbának szólították...
Zászlóiikra hímezve őt hívogatták a hazát oltalmazók, a csatába indulók...
Ő vigyázta az emberi lét minden dolgos pillanatát: az ugar feltörését, a mag elvetését, a növény sarjadását és a bő termés áldását...
Ő táplálta a földi létet, ételt s italt adó javain keresztül ő éltette a halandó testet...
Óvó-védő égi erejével oltalmazta a házat, hazát, annak minden jóravaló halandóját, s termékeny jószágát...
Ő segítette a szükségben, ínségben szenvedőket, a test fájdalmával küszködőket.
Ő fogadta a világba érkező Fényt: az anya méhében megfoganót, védte az áldott állapotban létezőt, óvta a szülés szent pillanatában a világra születőt, s tenyerén hordozta a szűzi gyermeklét összes rezzenését...
Végül pedig, e kihívásokkal teli, ám a szépségével testet, s lelket rabul ejtő öreg planétán ő biztatta az emberi sorsát bevégezőt, ölelő karjában ő ringatta a Teremtő Fényhez készülődőt, az elszenderedőt...
Mert ő a világba Fényt hozó Fiú édesanyja,
a világ keresztényeinek Szent Máriája,
a magyarok Szűz Máriája, s ősi hitünk Boldogasszonya.
A magyar nemzet nagyhatalmú Őrasszonya, s - a magyarság közbenjárására - a Világ Győzelmes Királynőjeként az egész emberiség és a Földbolygó oltalmazója.
Őt ünnepli minden év augusztus 15-én a keresztény világ.
A szent Szűznek a személyét, kit a nyugati kereszténységhez hajolt nemzetünknek oly könnyű volt magához ölelnie, szívébe fogadnia, ősi szokásjogával és hitével átlényegítenie. Hiszen a kereszténység Krisztust szülő Máriájának a személyét, lényének lényegi tulajdonságát hordozta, s „előlegezte meg" a szintén Égi erőtől, a Lélek madarától foganó Emese szűzi alakja is, ki a magyarok ősanyja. Kinek Égből fogant utódai az árpád-házi szent királyok képében értéket, mértéket, erényt, kitartást, az erő és alázat példáját adták a keresztény világ javára és lelki gazdagodására. Szűz Máriának és a magyarok ősi Boldogasszonyának erkölcsi azonosságát ismerte fel Szent Gellért püspök - Szent István királyunk koronázó püspöke, Imre herceg nevelője -, a magyarországi Mária-kultusz elkötelezett külhoni hirdetője.
Amint Bálint Sándor is írja: Az Árpádok ősanyja,
az Emese-szimbólum érteti meg velünk Szent Istvánnak és az Árpád-házának feltűnő Boldogasszony kultuszát, az országnak az ő oltalmába ajánlását... Ez a hit magyarázza, hogy a keresztény utódok templomot építenek Árpád sírja fölé, s alapítanak hasonlóképpen Mária tiszteletére Szeren, az első országgyűlés mondai székhelyén monostort.
Augusztus 15-én Isten éltesse Mária országát!
Isten éltesse a Szent Koronát, annak országát a Kárpát hazát, benne Boldogasszony gyermekeit a magyarokat, és velük együtt minden jóakaratú, békében élni akaró népet, s nemzetiséget! Mert államalapító Szent István földi elszenderülése előtt meghallotta a Lélek hangját. Ezért e napon nemzetét és országát nem a gyarló földi hatalmasokra bízta. Hanem az Ég és a Föld között köttetett szerződésben az égig emelte, s a világ fölött uralkodó Szent Szűz kezébe adta. Ki oltalmát, áldását, óvó-védő, s Életet éltető szeretetét ma is nap, mint nap ontja ránk!
Wieber Orsolya
Író
a csizio.blogstar.hu szerzője