Demeter Szilárd: Adjátok vissza a szavainkat!

Ismét letiltott a legnagyobb közösségi oldal, ezúttal 24 órára, ezért:

Forrás: Facebook

Tisztázzuk: nem szoktam buzizni. Senkinek a szexuális irányultsága nem érdekel, nem szeretnék hálószobákba benézni, mint ahogyan azt is elvárom, hogy az enyémbe se kukkoljanak. A Pride sem szokott izgalomba hozni, se pro, se kontra, tőlem lehetnek büszkék arra, hogy melegek, nekem is jogom van büszkének lenni arra, hogy heteró vagyok. Mondjuk, az kifejezetten idegesít, hogy az egészből erőszakos módon morális kérdést csinálnak, tehát akkor vagy „jó ember", ha támogatod az LMBTQ-mozgalmat. Nem támogatom, számomra a hagyományos családmodell a követendő, ettől még nem érzem magam rosszabb embernek. Más az etikai kódexem, heteroszexuális, fehér, keresztény és magyar emberként identifikálom magam, és ettől nem érzem magam jobbnak. Egyszerűen így élek, így érzem otthon magam a világban. Ettől még mások gondolhatják másképpen.

Ez az a bizonyos sokszínűség, amire az Európai Unió épül. És ezt a sokszínűséget cenzúrázza, vagyis egyneműsíti a Facebook. Megmondja, hogy hogyan kell helyesen gondolkodni a világról. Eldönti helyettem, hogy mi a jó és mi a rossz.

Vagyis egy profitorientált multi kisajátítja a szavainkat. Elviekben globális szinten betilthat fogalmakat és kifejezéseket. A cenzorai a nyelvi ellenőrzésen keresztül gyakorlatilag gondolatrendőrségként működnek. Felülbírálják a magyar alaptörvényt, korlátozzák a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságát. Vagyis a Facebook politizál.

Erre más választ nem lehet adni, csakis politikait. Magyarországnak és a magyar nemzetnek megvan a maga történelme, hagyományai, elfogadott Alaptörvénye. Csak a demokratikusan választott képviselet dönthet az alapjogaink korlátozása kapcsán. Következésképpen ugyanennek a törvényhozó testületnek, illetve a hivatalos hatalmi ágaknak a kötelessége megvédeni politikai közösségünk tagjainak szabadságjogait.

És minél előbb teszi, annál jobb nekünk, Európának, a nyugati kultúrának.

A Facebook jelenleg együttműködik a liberális PC-terrorral. Ha lehámozzuk a morális ködöt az érvrendszerükről, akkor marad valami teljesen homályos utalás az emberiségre mint olyanra. Erről mondta Nicolás Gómez Dávila: „A gazság, amelyre készülődnek, néha akkora, hogy a nemzet már nem elegendő ürügy, kénytelenek az emberiségre hivatkozni."

És ez veszélyes. Merthogy – visszakanyarodván az előző cikkemben írtakra – a kérdés csak az, hogy a Facebooknak és társainak meddig érdeke a nyugati liberális véleményterrorral együttműködni, és mikor állítják át a váltókat másfajta ízlés, kultúra, vélemény, ideológia, civilizáció kiszolgálására. Mert a jelenlegi doktriner cenzorpolitika mögött nem ideológiai kérdés húzódik, hanem kőkemény üzleti racionalitás. Nem eszmei, hanem pénzkérdés.

És egyáltalán: olvasóként és íróként mélységesen fölháborít, hogy egy multi szabályozza az anyanyelvhasználatomat. Adjátok vissza a szavainkat!