Emlékév lehet a mohácsi csata 500. évfordulója

Hargitai János kereszténydemokrata országgyűlési képviselő több baranyai intézményvezetővel és kutatóval közösen egy kiáltványt írt alá a mohácsi csata 494. évfordulóján, szombaton a nemzeti emlékhelyen. A politikus azt javasolja, hogy az ütközet 500. évfordulóját, a 2026-os évet nyilvánítsa nemzeti emlékévvé, annak megvalósítását pedig támogassa Magyarország kormánya. Elmondása szerint a csata megérdemli a méltó megemlékezést, mivel ma is alapja az identitásunknak - írja a Pécsi Újság. 

Szombaton tartottak ünnepséget a sátorhelyi emlékhelyen, ami után aláírták a Hargitai János által kezdeményezett „Mohács 500" kiáltványt, amit hamarosan eljuttatnak a kormányhoz.

"A mohácsi csata közelgő 500. évfordulója egyszerre lehet a kegyelet, a nemzeti hősiesség és a közép-európai összefogás emlékéve

- idézett a kiáltványból a kereszténydemokrata politikus. Mohács olyan emlékezetfolyamot érdemel, amiben "a legszélesebb összefogással hozunk létre új, maradandó, keresztény szellemi és tárgyi emlékjeleket, melyek által minden eddiginél mélyebb értelmet nyerhet a múlt és megmozdulhat a jelen."

A mohácsi csata helyszíni régészeti feltárása, Mohácsi Nemzeti Emlékhely Fotó: Polyák Attila - Origo

A kiáltványt aláírta többek között Udvardy György, a Veszprémi Főegyházmegye érseke; Miseta Attila, a Pécsi Tudományegyetem (PTE) rektora; Fodor Pál, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont főigazgatója; Pap Norbert, a PTE Mohács 500 Program vezetője; Hóvári János, a Zrínyi Miklós - Szigetvár 1566 Emlékév Emlékbizottság elnöke; Csornay Boldizsár, a Jannus Pannonius Múzeum igazgatója és Závoczky Szabolcs, a Duna-Dráva Nemzeti Park igazgatója - írja a Pécsi Újság.

Hargiati János elmondása szerint azt szeretnék kiemelni, hogy az 1526-os események ötszázadik évfordulóját megelőző években

a kormányzat kiemelten ösztönözze és támogassa a mohácsi csatával kapcsolatos történeti, régészeti kutatásokat, művészeti programokat, képzőművészeti alkotásokat és biztosítson forrásokat az emlékezést - egyben a térséget turisztikailag, kulturális és gazdasági értelemben is - szolgáló beruházásokra.

Kiemelte, hogy a mohácsi síkságon 1526. augusztus 29-én világtörténelmi jelentőségű csata zajlott, ami nem csak magyar, hanem közép-, délkelet-európai sorsfordulót jelentett. A csata megérdemli, hogy az 500. évfordulón, és az azt megelőző években méltón megemlékezzünk róla beruházásokkal, tudományos és művészeti programokkal.

A magyarság és a szövetségesei küzdelme ma is alapja a magyar identitásnak és a történelemről való gondolkodásnak.

A lapnak Hargitai János korábban elmondta, hogy készülhetnének a csatáról filmek, tudományos publikációk, könyvek, de új turisztikai lehetőségekre is szükség van. Ezzel kapcsolatban elmondta, hogy jó eséllyel 2026-ig befejeznek egy nagyjából 100 éve félbehagyott építkezést.

Akkor tették le ugyanis a Fogadalmi Emléktemplom alapkövét, az épületet azonban máig nem fejezték be, hiányzik a tornya.

A tervek között szerepel még a Mohácsi Nemzeti Emlékhely újabb rekonstrukciója, valamint egy új múzeum megnyitása is, ahol a csatához kötődő tárgyi emlékeket mutatnák be egy helyen, a kor követelményeinek mindenben megfelelő formában.

Hargitai János hozzátette, hogy a Mohács500 nem csak Mohácsnak és Sátorhelynek kínál különleges lehetőséget, hanem a csatában érintett

Kelet-Baranya falvainak is, amikben többek között szintén új emlékhelyek, helytörténeti gyűjteményt bemutató kiállítóhelyek épülhetnek.

A politikus elmondta, hogy mind a kiáltványt, mind az azt aláírókkal egyeztetett, a következő hat évvel kapcsolatos előzetes terveket eljuttatja a kormányzatnak, hogy elindulhasson a felkészülés a 2026-os évre és a felvezető időszakkal kapcsolatos eseményekre, programokra, beruházásokra.

A kiáltvány teljes szövege:

„MOHÁCS 500 (1526-2026)
Kiáltvány

A mohácsi síkságon 1526. augusztus 29-én világtörténelmi jelentőségű csata zajlott le II. Lajos keresztény és Szulejmán muzulmán seregei között. A tragikus vereség folytán az egykor erős Magyar Királyság és vele a magyar-cseh-lengyel Jagelló-államszövetség meggyengült, Szulejmán Oszmán Birodalma másfél évszázadra meghatározó politikai erővé vált Európa közepén, s megnyílt a tér a Habsburgok előtt, akik közel négyszáz évre a közép-európai térség urai és világhatalmi tényezők lettek.

A Magyar Királyság többé nem tudta betölteni történelmi hivatását Közép- és Délkelet-Európában, Krakkó pedig elszakadt Buda és Prága érdekközösségétől. Mohács egyszerre közép-, délkelet-európai és magyar sorsforduló: Kelet és Nyugat győzelme a Jagelló Közép-Európa felett.

A magyarság és szövetségesei hősies küzdelme 1526-ban évszázadok után is alapzata a magyar identitásnak, önszemléletnek és történelemről való gondolkodásnak.

A Mohácsnál összegyűlt keresztény sereg minden tagja - legyen az tiszt és katona, főpapés pap, főúr és közrendű, magyar, horvát, cseh, lengyel, szerb, osztrák vagy itáliai - tisztában volt az ellenségtúlerejével, mégis bátran harcolt,és vállalta a hősi halált.

Ezt követelte tőlük elődeik hagyománya és katonaerkölcse: egyénenként és közösen az oszmánok ránk és az egész kereszténységre zúdulóáradatát igyekeztek megállítani. A vereség dacára Szulejmánt megakadályozták abban, hogy úgy legyen a Kárpát-medence ura, ahogyan szerette volna.

1541-1687 között, mikor Mohács oszmán uralom alatt állt, számos török emlék hirdette a szultán győzelmét. Ám a sors akaratából 1687. augusztus 12-én az 1526. évi jeltelen sírdombok közelében vívták meg a nagyharsányi (a történeti emlékezetben második mohácsi) csatát is, ahol Európa népeinek katonái történelmi győzelmet arattak az oszmán hadsereg felett. Ezzel a mohácsi síkságon új élet kezdődött. Király József pécsi püspök kezdeményezésére 1816-ra elkészült a mohácsi Csatatéri emlékkápolna, majd augusztus 29-ét, Keresztelő Szent János fejevételének egyházi ünnepét hivatalosan a mohácsi csata emléknapjává tették.

Azóta számos emlékjel és emlékhely emlékeztet 1526 sorsdöntő óráira, s ezzel arra, hogy a „bimbózó rózsa" világa, amely a 16. század eleji Magyar Királyságot és a Jagellók vezette közép-európai összefogást szimbolizálja, megrepedt. Az 1960-tól előkerült sírhalmok a magyar és a közép-európai népek kegyeleti temetői, a csontok felett olyan örök sírjelekkel, amelyek egybekötik a múltat, a jelent és a jövendőt.

A mohácsi csata közelgő 500. évfordulója egyszerre lehet a kegyelet, a nemzeti hősiesség és a közép-európai összefogás emlékéve. Mohács olyan emlékezetfolyamot érdemel, amelyben a legszélesebb összefogással hozunk létre új, maradandó, keresztény szellemi és tárgyi emlékjeleket, melyek által minden eddiginél mélyebb értelmet nyerhet a múlt és megmozdulhat a jelen.

A mai emléknapon azért jöttünk össze az egykori csatatéren, a Mohácsi Nemzeti Emlékhelyen, hogy hitet tegyünk a fenti célok megvalósítása mellett. Javasoljuk Magyarország kormányának, hogy a 2026. évet nemzeti emlékévvé nyilvánítsa és annak megvalósítását támogassa.