A világ formálói lehetünk, nem csak a követői

A magyar felsőoktatásnak változnia kell, amennyiben versenyképes színvonalú oktatást szeretnénk. A kormány döntése nyomán összesen hét magyar egyetem kerül alapítványi irányítás alá, ami mérföldkőnek számít az intézmények életében. A modellváltás részleteiről, a kreatív ipar küldetéséről és felelősségéről Fülöp Józseffel, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem rektorával beszélgettünk. 

Meséljen egy kicsit magáról. Kicsoda Fülöp József, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem rektora?

Tatabányán születtem, vidéki vagyok. A pályafutásomat sportolóként kezdtem, a tatabányai futballéletnek voltam aktív tagja. A gimnáziumot Tatán végeztem, érettségi után érkeztem Budapestre, ahol két évig a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolára jártam. Időközben elkezdtem számítógépes animációval foglalkozni, ezért váltottam az akkor még főiskolai rangon levő Iparművészeti Főiskolára, mert egy „művészetis" felvételi tájékoztatóban azt olvastam, hogy indul ilyen jellegű képzés az intézményben. Mint utóbb kiderült, ez leginkább csak egy vágy vagy inkább terv volt a főiskola részéről.

Viszont így is elégedett lehettem, még sikerült elcsípnem a klasszikus animációs aranykor utolsó éveit, ami a Pannónia Filmstúdióhoz köthető. Az animációs képzés egy duális képzés volt a Főiskola és a Pannónia Filmstúdió között. Itt lettem részese egy olyan kultúrának, amelyet azóta is csodálok. Azt a szemléletet, azt a sokszínűséget, egyedi alkotóképességet akarjuk továbbvinni a hallgatóink képzésében és menedzselésében, ami akkoriban is jellemezte a magyar animációt.

A MOME augusztus 1-től alapítványi fenntartású egyetem. Mi lesz ezután, mi változik meg?

Egy folyamat következő állomására érkeztünk: a modellváltás tágítja a kereteket, egy sor újabb lehetőséget teremt, nekünk pedig az a feladatunk, hogy éljünk ezekkel. Még az elődöm, Kopek Gábor rektor úr idején, amikor az egész kampusz fejlesztését terveztük, úgy láttuk, hogy a kor kihívásainak megfelelően újragondolt művészeti egyetemnek nehéz az államháztartási törvény szabta kereteken belül működnie. Ez az állítás és a szabadabb mozgástér igénye különböző formában újra és újra előkerült. Végül 2016-ban, Palkovics Lászlóval, akkor még államtitkári minőségében egyeztettem a lehetőségekről, és a modellváltás kidolgozása mellett döntöttünk.

Fülöp József, a MOME rektora Fotó: Hirling Bálint - Origo

A gyakorlatban mit jelent a váltás?

Egy alapítvány lesz a fenntartója az egyetemnek, melynek ötfős kuratóriumában ott ül majd az előző rektor, Kopek Gábor és én magam is, a testület elnöke Böszörményi-Nagy Gergely. Scheer Sándor és Szemerey Szabolcs az üzleti világot képviselik a testületben. Így a kuratórium összetétele is leképzi azt a közeget, amelyben majd működniük kell a végzős hallgatóinknak. A klasszikus művészeti karrier mellett az együttműködés a gazdasági szférával az építőipartól az IT szektoron át számos különböző területet érint.

A modellváltástól és a fenntartó alapítvány tevékenységétől az egyetem azt várhatja, hogy az intézmény gazdálkodása és vagyoni helyzete megerősödik. Ezzel tudjuk a teljesítmény alapú javadalmazást gyakorlatba ültetni. Az egyetem dolgozói augusztus 1. után nem közalkalmazottak, a munkavállalókra immáron a Munka Törvénykönyve vonatkozik. Az egyetemen működő szakszervezettel ennek fényében a dolgozók biztonságát szolgáló kollektív szerződést kötöttünk.

Böszörményi-Nagy Gergely az előtte álló feladatokról:

A cél, hogy a világszínvonalú formához világszínvonalú tartalom társuljon a MOME-n. Az egyetem most már minden igényt kielégítő, a régióban egyedülálló terekben és eszközparkkal működik. Ugyanezt kell ambicionálnunk az egyetem szolgáltatási színvonalának tekintetében is. Ennek fő csapásiránya az innováció, a magasabb bérekhez ugyanis Magyarországon is innovációvezérelt gazdaságra van szükség. A termelési láncokban a legmagasabb hozzáadott értékű fázis a termékfejlesztés, ezen belül a K+F, a formatervezés, később a márkaépítés. Éppen ez a MOME "vadászterülete". Elnökként azért fogok dolgozni, hogy az ambiciózus, tehát a nemzetközi sikert megcélzó magyar vállalatok számára a mi egyetemünkkel való együttműködés legyen a magasabb hozzáadott érték garanciája, és stratégiai partnerként, egyfajta innovációs erőforrásként tekintsenek az MOMÉ-ra, legyen szó szakmai partnerségről vagy hallgatóink alkalmazásáról.

Miért érezték szükségét a változásnak? Milyen konkrét előnyöket várnak ettől?

Az egyetemünk és általában a magyarországi egyetemek számára a versenyképesség megőrzése vagy kialakítása jelenti a legnagyobb kihívást. Biztosítani kell annak a feltételeit, hogy egy olyan értékajánlatot tudjunk letenni a hallgatók elé, ami garantálja azt, hogy a nálunk szerzett diplomával nem lesznek hátrányban egy müncheni vagy rotterdami pályatársukkal szemben. Ehhez többek között versenyképes bérek kellenek a minőségi oktatók számára, és kell az is, hogy szorosan együtt tudjunk működni a kutatási, az innovációs és a versenyszférával.

Az sem mellékes, hogy az a bértábla, amely a közalkalmazotti munkaviszonnyal együtt járt, meglehetősen merev volt. Azt szeretnénk, ha azokat az oktatóinkat, akik nem akarnak egyetemi karriert befutni, de egy-egy terület magas színvonalú szakértői, könnyebben tudjuk alkalmazni. Kézbe tudjuk venni a saját gazdálkodásunkat, ennek a gazdálkodásnak az eredményével mi magunk tudjunk bánni, és ezáltal az egyetemet, az infrastruktúrát fejleszteni, az egyetem szervezetét és a munkavállalókat támogatni tudjuk. A váltás abban is előrelépést jelent, hogy megfelelően tudjuk kezelni azt a szellemi tulajdont, amelyek az egyetemen, illetve a piaci szereplőkkel való együttműködés során jönnek létre.

Fülöp József Fotó: Hirling Bálint - Origo

Az új szisztémától nagyobb hatékonyságot remélünk, többéves együttműködésekben tudunk gondolkodni, s nem egy naptári év megkezdése után fogjuk megtudni, hogy abban az évben mennyivel gazdálkodhatunk, s mire költhetünk. Így a költségvetésünk és a tevékenységünk is tervezhetőbbé válik. Nagyon fontos azonban kiemelni, hogy az állam nem vonul ki ebből a rendszerből, megmarad finanszírozóként, de nagyon fontos, hogy majd évekre előre tudjuk, mikor, mekkora lesz az állami támogatás mértéke.

Ahogy itt ülünk és beszélgetünk, az az érzés alakult ki bennem, hogy az egyetem sorsa Önnek nemcsak szakmai, hanem érzelmi, szívügye is egyben.

Ezt jól látja, és ez nem egyedi eset. Ezen az egyetemen nagyon sokan vagyunk vezető oktatói pozícióban, akik itt nevelkedtünk, s aztán visszatértünk az alma materbe. Ennek egy jó arányát igyekszünk megtartani, ami azt jelenti, hogy fontos beépíteni új kollégákat, új szemléletet, új területeket, de tegyük ezt a saját identitásunkra alapozva. Azt is el szoktuk mondani az egyetem kapcsán, hogy a tradíció és a progresszió jó keveréke viszi előre a világot, a hagyományokra támaszkodunk, tudnunk kell, hogy honnan érkeztünk, de tudnunk kell azt is, hogy hol tart a világ.

Dolgunk, hogy éljünk a lehetőséggel, hogy a világ formálói lehetünk, nem csak a követői.

Fotó: Hirling Bálint - Origo

Összesen hét egyetemet ad át az állam alapítványi kezelésbe. Ennek azonban nem mindenki örül felhőtlenül. Mi az oka annak, hogy Önök előrelépésként élik meg a változást, míg az egyik érintett egyetem vezetése tiltakozik a döntés ellen?

Mi ezen a folyamaton már régóta dolgozunk, és konszenzusra jutottunk abban, hogy egy versenyképes egyetem építésének nincs más alternatívája. A mi célunk az, hogy ennek az egyetemnek ne csak az épületei, hanem a benne zajló munka és a működése egyaránt világraszóló legyen. Ehhez változtatni kell a működés léptékén, mi tehát úgy fogjuk fel a modellváltást, hogy a visszahúzó kötöttségektől megszabadulunk.

Olyan fenntartója lesz az egyetemünknek, amelyik sokkal jobban ért bennünket,

fókuszáltan látja az egyetem stratégiai elképzeléseit, sokkal többet tud segíteni, mint ahogy az az állami fenntartású rendszerben lehetséges volt. Mi egy kuriózum vagyunk, művészeti egyetem, ami a dizájn és a művészet határterületén mozog. Nagyon sok újdonság van benne, s nagyon gyors a területek fejlődése, amit nem lehet leírni, megnevezni olyan jól ismert tevékenységekkel, mint a szobrászat vagy a festészet. Izgalmas új dolgok alakulnak, s ez egy nagyon rugalmas szerkezetet igényel. Mi úgy látjuk, hogy az alapítvány és a kuratórium, illetve azok, akik részt vesznek ezekben a testületekben, tudnak segíteni a céljaink megvalósításában.

De az egész magyar felsőoktatásnak változnia kell, kicsit eltúlozva azt mondhatnám, hogy a rendszerváltás sajnálatosan ezt a területet is elkerülte. Nem az a lényeg, hogy művészettel foglalkozik egy egyetem, vagy orvostudománnyal, hanem az, hogy a világ felsőoktatása általában hasonló kihívások elé néz: a demográfiai problémák, gazdasági fenntarthatóság kérdése mindenhol feszít, nemcsak Európában, hanem Ázsiában és Amerikában is. Közben azt érzékeljük, hogy az amerikai és egyes ázsiai egyetemek egyre mérvadóbbak, meghatározó tevékenységükkel egyre erőteljesebbek, miközben az európai egyetemek lemaradnak. Ez érvényes a magyar felsőoktatásra is, nekünk muszáj változtatnunk, és ez a modellváltás az egyik lehetséges megoldás.

Európa lemarad? A magyar művészeti képzés milyen bőrben van jelenleg?

Vannak olyan területek, amelyek kiemelkedő, világszínvonalú teljesítményt nyújtanak, és vannak olyan területek, amelyek különböző infrastrukturális és egyéb problémák miatt nem tudnak előre lépni.

Öt művészeti egyetem működik Magyarországon, ezek mindegyike felvételivel szűri meg a jelentkező hallgatókat, a középiskolai eredmények alapján nem lehet bejutni, és egészen pici hallgatói létszámmal működnek. Ezek az egyetemek a tehetségre, a készségekre, képességekre építenek, éppen ezért a tehetséghányados nagyon magas. Ha ezek az egyetemek nem tudnak fejlődni, és nem tudják azt kínálni a fiataloknak, hogy a megszerzett diplomával képesek lesznek bekapcsolódni a nemzetközi művészeti vérkeringésbe, akkor ezek a tehetségek nem minket fognak választani. Ezért muszáj változtatni.

Most csupa szakmai érvet hallok. Laikusként azonban azt látom időnként, hogy a modellváltás kapcsán kialakult huzavonában a szakmai vitát egyesek kisiklatják, és politikai ügyet faragnak a kérdésből. Ilyenkor önkéntelenül is arra gondolok, hogy a változás egzisztenciákat veszélyeztet, olyanokét, akik már biztos, egy életre szóló pozíciót szereztek maguknak a rendszerben.

Ez bármilyen témában, bármilyen területen, bármikor előfordulhat, nem csak a felsőoktatásban. Ha valakinek az egzisztenciáját fenyegeti egy változás, akkor ő annak a változásnak nem lesz híve. Olyan érveket fog felsorakoztatni, amelyek a változtatás kapcsán nem is biztos, hogy érvényesek. De ez nem magyar sajátosság, ez sok helyen így van a világon.

A hazai felsőoktatásból ráadásul hiányzik a teljesítményt honoráló és elváró minőségbiztosítási rendszer. Ma az a jellemző, hogy ha valaki akár egyetemi oktatóként, professzorként, docensként beleöregszik egy pozícióba, sok esetben maga a rendszer is azt indukálja benne, hogy maradjon minden változatlan, mert számára az évek már meghozták az eredményt, nem kell hozzátenni semmit, nem kell magát vagy a környezetét fejlesztenie.

Fülöp József, a MOME rektora Fotó: Hirling Bálint - Origo

Én azonban abban hiszek, hogy fel kell állítani olyan - és ezen mi dolgozunk - teljesítményösztönző megoldásokat, amelyek egy 50-es éveit taposó egyetemi tanárnak is és egy 20-as évei végén járó tanársegédnek is azt a perspektívát nyújtja, hogy van értelme fejlődni, van értelme változni, van értelme új dologba belekezdeni.

A modellváltás nem jelent szellemiségváltást. Ezzel valami olyasmit akarok kérdezni, hogy mi az egyetem oktatási krédója?

Mi azt tartjuk jó művészeti oktatásnak, akkor tesszük jól a dolgunkat, ha a mi hallgatóink értik a világ összefüggéseit, látják, hogy mi mozgatja a történéseket, és képesek erre proaktív reakciókat adni. Nemcsak leképezik azt, amit tapasztalnak, hanem azt is látják, hogy mi az, ami segíteni tud, ami előremozdítja a dolgokat.

Egy divattervezőnek tudnia kell kezelni azt a felelősséget, hogy egy olyan iparágnak a részese, ahol hatalmas, természetes környezetünket megterhelő gyártási, kereskedelmi tevékenység folyik. A fast fashion gyorsan elavuló, gyorsan eldobandó, egy-egy évadra szóló gyakorlata helyett hogyan lehet hosszú távon működő megoldásokat találni.

Hogyan lehet egy tervezőnek úgy gondolkodni, akár a divatban, akár az autó, akár a mobilitás tervezésében, hogy olyan anyagokat és olyan technológiákat használjanak fel, egy termék kifejlesztése közben, amely elavulás után egy másik termék alapanyaga lehet. Ez a körkörös gazdaság, melyben egy dizájnernek szerepe van, tudnia kell, hogyan tud megvalósulni, és hogyan lehet megoldásokat keresni.

Moholy-Nagy László az egyik legjobban jegyzett magyar képzőművész, akinek az aukciókon dollármilliókért cserélnek gazdát a fotográfiái, festményei. Külföldön nagy elismertség övezi Moholy-Nagy munkásságát, de vannak olyanok, akikben nem tudatosult, hogy az ünnepelt művész magyar volt. Mivel a Bauhaus tanáraként dolgozott, sokan azt gondolják, hogy német volt, vagy legfeljebb amerikai, mivel Chicagóban is részt vett az új Bauhaus iskola létrehozásában.

A MOME idén rendhagyó módon ünnepelte névadójának, Moholy-Nagy Lászlónak a 125. születésnapját. Az egyetem munkatársai egy 125 másodperces animációs filmben mutatják be a legjelentősebb XX. századi magyar képzőművész életét. Július 20-án, Moholy-Nagy születésnapján, a világ összes magyar külképviselete, illetve kulturális intézete megosztotta saját hivatalos oldalán a filmet. A jeles alkalomból egy interaktív weboldalt is létrehoztak az egyetem munkatársai, ahol a videó mellett sok egyéb érdekességgel találkozhatnak az érdeklődők.

Apropó, divat és felelősség. Hirtelen egy tavalyi élményem jutott eszembe ezekkel kapcsolatban. Szeptemberben Bordeaux-ban jártam, és bámészkodás közben feltűnt egy üzlet kirakata. Egy fair trade, csak francia termékeket árusító ruhaüzlet volt, amelyben nagyon ízléses holmikat árultak. Hangsúlyozom, teljesen francia, környezetbarát technológiák alkalmazásával készült ruhákat kínáltak. Várható, hogy az Önök egyetemének végzősei egy nap előállnak ilyen termékekkel? Máshogy fogalmazva: piacosítják a megszerzett tudást?

Ez egyik kifejezett célunk. Azt látom, hogy az oktatásunkban és a fiatal pályakezdőinkben ez a fajta szemlélet és felelősségvállalás megvan. A kérdés már csak az, hogy a kis- és középvállalkozóinkat hogyan tudjuk arra felkészíteni, hogy foglalkoztassanak magyar tervezőket, legyenek abban érdekeltek, hogy saját termékeket fejlesszenek? Ruházattal foglalkozó cégeink nagyon magas színvonalon tudnak bérmunkát végezni luxusmárkák számára. De ezek a gyárak, ezek a manufaktúrák mikor lesznek képesek arra, hogy magyar tervezők munkáit is befogadják?

De ez a felvetés nemcsak a divatban érvényes, hanem egy budapesti foghíjtelek hasznosításával kapcsolatban is. Az egyik idei diplomamunkánk, ami rektori díjas lett, a Klauzál térre egy olyan építészeti komplexumot tervezett, ahol műanyag-újrahasznosítás történhetne. Rengeteg turista megfordul ezen a környéken, akik sokat szemetelnek, eldobják a műanyag poharakat, palackokat, olyan szemét gyűlik az utcán, amit újra lehetne hasznosítani. Létre lehet hozni egy olyan egységet, amely ennek a feldolgozásával foglalkozik, és más tevékenységi köröknek is otthont adhatna.

Ezek szerint van arra törekvés, hogy a művészembert összehozzák a gyakorlatiasabb gondolkodású vállalkozóval?

Igen, pontosan erről beszélek. A mi egyetemünkön indult először Magyarországon művészeti menedzser képzés még a 80-as években, azóta is van menedzser mesterképzésünk. Szerintem akkor tesszük jól a dolgunkat, ha azok a művészek, akiknek nincsen szándékuk vagy éppen tehetségük vállalkozni, azok találkozzanak olyan menedzserekkel, vállalkozókkal, akikkel meg tudják valósítani az ötleteiket. Azt is fontosnak tartom, hogy adott esetben ne egy saját vállalkozást kelljen létrehozniuk, hanem a magyarországi vállalkozásokba tagozódjanak be. Ahogy a friss mérnökök betagozódnak a műszaki profilú cégekbe, úgy a friss dizájnereknek is szükségük van egy olyan közegre, ahol hasznosul a tudásuk.

Olyan cégekben, ahol kreatív ipari tevékenység folyik, legyen természetes dolog, hogyha kijön egy évfolyam egy művészeti intézményből, azok számára legyen egy olyan befogadó közeg, amely a saját jól felfogott érdekei miatt úgy dönt, hogy egy fiatal építészt, fiatal formatervezőt, textiltervezőt alkalmaz. Az a szellemi állomány, az a friss világlátás érvényesüljön és hasznosuljon, amely ahhoz kell, hogy egy vállalkozás sikeres lehessen abban a nemzetközi versenyben, ahol az originalitás, az innováció nagyon fontos versenyelőnyt jelent.