A műsorvezető kérdésére válaszolva Vidnyánszky Attila elsőként a Színművészeti jelenlegi vezetőivel történt szerdai egyeztetés részleteiről számolt be. Vidnyánszky Attila elmondta: a kuratórium az egyetem fenntartója szeptember 1-től, ha ők kérik, akkor az egyetem vezetői el kell menjenek tárgyalni.
Az álláspontok azonban nem közeledtek, lényegében mindenről mást gondolnak,
a találkozó egyetlen pozitív hozadéka az volt, hogy kimondták:
abban mindannyian egyetértenek, hogy hétfőtől el kell kezdődjék az oktatás, és ehhez biztosítani kell a feltételeket. Ez a Színművészeti mostani vezetésének felelőssége, mert szeptember végéig még ők vannak hivatalban
– hangsúlyozta a kuratórium vezetője.
Rossz érzés, hogy nem közeledtek az álláspontok egymáshoz, ez pedig valamiféle reménytelenségérzést ébreszt, mert
ott van az egyetem, ami a maga fizikai valóságában zárt, amit generációk évtizedek óta éreztek, hogy oda be nem kerülhetnek az egyetem vezetőségének a kizárólagossága miatt. Ezt a zárat most a következő generáció tarja fenn évtizedekre, és ez szörnyű
– fűzte hozzá.
Vidnyánszky szerint azt a tényt, hogy a diákok folytathatják azoknál a tanároknál a képzést, akiknél elkezdték,
meg sem hallják, a tanárok pedig nem tudják elképzelni, hogy eltérő gondolatok is beépüljenek a rendszerbe,
ennek jeléül ők is (a kuratórium által jelölt tagok - a szerk.) ott lehessenek a szenátusban. Vidnyánszky elmondta, hogy az SZFE jelenlegi vezetői úgy képzelik, hogy a fenntartó pénzt szerez az egyetemnek, és ennyi, tehát azt akarják elérni, hogy semmi másba ne legyen beleszólása a fenntartónak.
Nincs nyitottság, nincs tárháza a szabad gondolatoknak, egy végtelenül kirekesztő légkör uralkodik ott
– tette hozzá a Nemzeti Színház vezetője.
Ez a történet már régen túlmutat az egyetemen, a baloldali politikai pártok a saját céljaikra, eszközként használják fel az ügyet és a diákokat
- mondta.
A tanárok kommunikációja meglehetősen ellentmondásos, előbb azt mondták, hogy a diákok zárták le a fenntartók és konkrétan Vidnyánszky személye előtt az SZFE épületét, abból a célból, hogy ők oda ne menjenek be, utóbb viszont már arról beszéltek, hogyha a fenntartók mégis bemennek az épületbe, akkor nem éri őket atrocitás.
Felvetődik a kérdés, hogyha a jelenlegi vezetőknek valóban nincs közük a lezáráshoz – ahogy azt állítják –, akkor mégis hogyan tudják garantálni bárki biztonságát?
Kérdésre válaszolva a kuratórium elnöke közölte: többször is arról beszéltek az egyetem mostani vezetésével, hogy ők garantálják azt, hogy újraindul az oktatás, később pedig felállnak a vezetői tisztségből, és a szenátus ebben a formában megszűnik, de tanárként az SZFE-n maradnak.
Ez azt fogja eredményezni, hogy új vezetés lesz és néhány új oktató is.
A tanároknak el kellene végre fogadniuk, hogy „van más is", bár az utóbbi évtizedekben nem volt, hanem kizárólagosság uralkodott. Az új vezetést a kuratórium fogja megválasztani – mondta Vidnyánszky Attila.
A rádióműsor következő vendége Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatója volt.
Gyurcsány Ferenc teljes vagyonelkobzással fenyegette meg Vidnyánszky Attilát és társait, rajtuk keresztül pedig mindenkit, aki másként gondolkodik, majd ez elleni tiltakozásul Rákay Philip indított petíciót, amelyet 301 művész, közéleti személyiség támogatott, azóta pedig már
az aláírók száma a 37 ezerhez közelít.
(A petícióhoz itt lehet csatlakozni - a szerk.)
Gyurcsány Ferenc Facebook-posztjáról a PIM főigazgatója ezt mondta:
ez egyszerűen csak visszahozza azt a bolsevik múltat, amit már egyszer átélt a magyar nemzet, és ennek nem lett jó vége. Tudjuk mi történt, amikor vagyonelkobzásokat hajtottak végre, Gyurcsánytól az ilyen jellegű fenyegetőzést pedig még el is lehet hinni.
Demeter Szilárd szerint a volt miniszterelnök fenyegetőzése nem áll messze a családjától és a szocializációjától sem, hiszen
ifjúkorában „virtigli komcsi volt", most ugyanezt hozta vissza.
Ebben pedig családi konszenzus van, ha ide értjük Gyurcsányné politika pályafutását és Apró Antal tevékenységét, amit ő „vérkomcsinak" nevezett.
A PIM vezetője emlékeztetett arra, hogy 2006-ban „Gyurcsány azonosító nélküli erőszakszerveket szabadított békés tüntetőkre, ez az a politikus, akinek a hatalom a legfontosabb. Az a probléma, hogy ő a legpotensebb ellenzéki vezető, mert az ellenzék többi pártját bedarálta, ennek következtében ő lett a vezér". Gyurcsánynak jó taktikai érzéke van, reggelire megeszi a gyerekeket, utalt Demeter Szilárd a DK és a Momentum közti konfliktusokra.
Gyurcsány gátlástalan, csak a hatalom érdekli. A pénz neki annyira nem fontos, mivel az van neki - most ez független attól, hogy honnan. Ez a típus a legveszélyesebb
– fűzte hozzá.
Demeter Szilárd úgy véli,
Gyurcsány célkeresztjében ő is benne van, a vagyonelkobzásnak ő is áldozata lehet.
A Színművészeti körüli botrányok kapcsán a PIM igazgatója emlékeztetett arra, hogy Andy Vajna ugyanilyen típusú támadásokat kapott, amikor a magyar filmet állt neki rendbe rakni. Hasonló támadást kellett elszenvedni Palkovics László miniszternek is, és mindenkinek, aki a régi elittel szembeszáll. Ezek elitharcok, Vidnyánszky Attila a régi önmagát legitimizáló elit monopóliumát próbálja bontogatni, úgy, hogy másokat is igyekeznek helyzetbe hozni, olyanokat, akik nem részei ennek a garnitúrának.
Demeter Szilárd szerint Eszenyi Enikő ügye jól mutatja ennek a világnak a működését. Őt azért pécéztek ki maguknak, mert nem ment el egy ellenzéki tüntetésre. Az Eszenyi-ügy egy üzenet volt a színházi szakma felé, hogy "nem tűrik az elhajlást", a Vígszínház egykori vezetőjével tehát példát statuáltak.
Demeter elmondta, hogy az átalakítás a magyar kultúra érdeke, szerinte
az nem jó, ha a kultúra egysíkú, egyoldalú, mert akkor gyenge.
Az lenne jó, ha mindenki megmutathatná saját magát, mert ettől erős lesz a magyar kultúra, még ha ez elkerülhetetlenül vitákat is fog eredményezni – tette hozzá.
A PIM főigazgatója a műsorvezető azon kérdésére válaszolva, hogy a nemzetközi sajtó miért nem kommentálja Gyurcsány megjegyzéseit, miközben folyamatosan támadja Magyarországot és a kormányt, azt válaszolta, hogy
a nemzetközi sajtó ideológiai harcot folytat, amit felerősít a hazai ellenzéki sajtó. Ha valamit megír egy nyugati lap, például a New York Times, a hazai baloldal ezt az álláspontot körbehordozza itthon, azt a hamis látszatot keltve, mintha ez lenne a világ legfontosabb dolga.
„Ez megbecsteleníti, meggyalázza az újságírást" – mondta Demeter Szilárd.
Végezetül hozzátette:
a NYT-nak és társainak nem konkrétan Vidnyánszkyval van bajuk, és nem is Vajnával volt, hanem azzal a pozícióval, amit Magyarország a nemzetközi kultúrharcban elfoglal.