Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Vajon miért nem lett köztudomású, hogy az ön férjét 2006-ban politikai nézetei miatt távolították el a Színház és Filmművészeti Egyetemről?
Azt fontos az elején leszögeznem, hogy nem arról van szó, hogy én 20 év után először elmesélem a sérelmeimet, vagy utólag megszólalok az adott helyzet miatt, én rögtön az adott pillanatban elmondtam már ezt, ahogy a férjem is ezt tette. Én most a férjem, és az ő emléke miatt fogok kiállni újra a nyilvánosság elé, bár az elmúlt 10 évben idén először adtam interjút.
A férjem Pintér Tamás volt. Oroszlán, a legnagyobb kaszkadőrkirály volt, a főiskola legnagyobb nimbusza. 2006-ban már 40 éve tanított a főiskolán, amikor Ascher Tamás kinevezése után nem sokkal, egy délután felhívta a titkárnő azzal, hogy „nem kell másnap reggel 8-ra jönnie a főiskolára tanítani a tanár úrnak, mert nyugdíjazták".
Mindez véleményem szerint olyan volt, mint amikor valakit hasba lőnek. Egy olyan tanárnál, aki bár rengeteget filmezett, azt mondta, hogy ha meg tudna élni a tanári fizetéséből, akkor soha nem tenné ki a lábát a főiskoláról, annyira szerette. S aki 40 éven át dolgozott ott.
Az eltávolítás oka nyilvánvaló volt. Ezt meg is mondták neki, közölték vele, hogy rossz oldalra állt. Nem sokkal korábban a december 5-ei kettős állampolgárságról szóló népszavazás kapcsán ugyanis felállt a pódiumra a Fidesz - MPSZ nagygyűlésén. Nyilvánvaló, hogy emiatt rúgták ki.
Oroszlán 1967-ben került a főiskolára tanítani, Várkonyi Zoltán, az akkori rektor filmekben találkozott vele, és elhívta óraadónak, később ott lett adjunktus, majd docens. Aztán 40 év után Ascher Tamás titkárnőjétől kapott telefont, kiküldték a papírokat ő pedig soha többet nem ment a főiskola környékére sem.
Tovább dolgozott a kirúgása után, ment tovább a filmezés és a színházak is. Több mint 400 filmben szerepelt, és nem állt meg az élete, de neki a főiskola volt a mindene. 2011-ben a Magyar Nemzetbe küldött egy írást, ebből is kiderül, mennyire fájtak neki a történtek. „Amikor engem a főiskoláról, egyetemről kirúgtak, kizárólag politikai okokból, akkor, amikor csak pár hónap hiányzott, hogy 40 éve tanítsak ott, amikor tanszékvezető és egyetemi tanár lehettem volna (ez automatikusan járt akkoriban 40 évnél – szerk.). Ehelyett azt mondták: Oroszlán, nem gondolod, hogy rossz oldalra álltál? Én azt válaszoltam, én nem álltam sehova, én oda születtem. Egyébként is egy szaltónak tök mindegy, hogy jobb vagy bal oldalról ugrod. Bizony, amikor ez történt, nem tiltakozott senki, még csak fel sem hívtak, a barátaim sem."
Később sem kért bocsánatot senki sem?
Nem, sőt. Amikor 2012-ben a férjem meghalt, felhívtam a főiskolát, és kértem, hogy tegyék ki a fekete zászlót, amire azt válaszolták, hogy már úgysem emlékszik rá senki. De azt sem kérdezték meg, hogy hol lesz a temetés, ahogy azt sem, hogy küldhetnek-e egy szál rózsát, vagy bármilyen szinten a saját halottjukként tekintik, miután 40 évig dolgozott ott.
A férje gondolom sosem titkolta a nézeteit.
Mindig elmondta, hogy ő a jobboldalra született. „Magyarnak, magyar nemzetinek vallom magam, ezen a földön születtem, ez a hazám, és itt is akarok meghalni. Nem szeretem a kötődés nélküli embereket, és azokat sem, akik csak a pénzhez éreznek kötődést. Egyébként véleményem szerint nincs jobb-, vagy baloldal, magyar van. Azt szoktam mondani, én a jobboldalra születtem" - nyilatkozta korábban. Ők kitelepített család voltak, és mindig elmondta a tapasztalatait.
Mit jelentett az ő szemlélete?
Amikor Oroszlánt először hívták a Bavariába, a müncheni filmgyárba forgatni a hetvenes években, még engedélyt kellett kérni a tanszékvezetőtől, aki akkor Kőszegi tanár úr volt, egy hithű kommunista ember. Ő azt mondta neki, rendben van Oroszlán, elengedlek, de nehogy kiszúrj velem, mert tönkreteszed az életemet, elveszítem az állásomat, ha nem jössz vissza. Oroszlán, amikor leszállt, felhívta Kőszegi tanár urat a Ferihegyi repülőtérről, és azt mondta neki: „Tanár úr, én a szabad világot választottam.", majd Kőszegi ijedelmére csak ennyit kérdezett: „Miért, tanár úr szerint melyik a szabad világ?"
Tud másokról is, akiket politikai nézeteik miatt távolítottak el?
Tudtommal több kiváló tanárral is ez történt.
Önt is érte már hátrány szemlélete miatt?
Most találtam erről egy régi újságcikket, aminek az a címe:
„Nem állok be a sorba – nézetei miatt vették el Balogh Erikától a szerepet, amire készült", így jelent meg annak idején. Két évig készült egy rendező, direkt rám írta egy darabban a szerepet, amit viszont nem kaptam meg, miután Rákay Philip elhívott engem Győrbe, a Fidesz-kongresszusra moderátornak. Erről a férjem is beszélt egy interjújában, amikor arról kérdezték, milyen hátrányok érték. „A feleségem, Balogh Erika színművésznő, 2006-ban öt különféle díjat kapott. Tavaly Győrben a Fidesz nagygyűlésén Rákay Philippel moderátor volt, ezt követően furcsa mód, nem kapott meg egy klasszikus főszerepet. Ez nekem jobban fájt, mintha engem bántottak volna meg" - nyilatkozta akkor. Az bántott, hogy kellett volna dolgoznom, filmezni, de egyszerűen nem is hívtak. Peresze így is rengeteget dolgoztam. A Jászai díjamat például 2006-ban kaptam meg, amikor már majdnem 50 éves voltam, akkor nekem már nem volt akkora nagy truváj.
Mit gondol a jelenlegi helyzetről?
A főiskolások eszközök és bábok, fogalmuk sincs arról, hogy mi az igazi diktatúra, ez a legnagyobb baj. De nem is akarják tudni szerintem. Ezeket a gyerekeket felhasználják. Elvesztik az életük legszebb időszakát.
Emlékszem, amikor engem felvettek, eufória volt, hiszen akkora túljelentkezés volt mindig is, és nagyon nehéz volt bekerülni. Felnőtt egy generáció, akinek voltaképpen nincsen semmi baja, nem volt se háború, sem éhínség, utazhat, világot láthat, semmi megszorítás nincs, pofont sem kapnak a rendőröktől. Akkor miért kell egy ilyen álságos szabadságharcot folytatni, amikor valódi szabadságban élnek? Bábként használják őket, akik meg akarják őrizni ezt a liberális világot.
Milyen volt az önök szakmája, amikor nem volt „szabadság"?
A nyakláncomon van a nagymamám Szűz Mária medálja. Az összes címlapomon csak egy lánc van a nyakamban, mert megkértek, hogy tegyem hátra a medált, körülbelül 1990-ig. A tévéstúdióban a beszélgetéseken is megkértek, hogy a láncot fordítsam meg. Ezt a mai főiskolások már talán el nem tudják képzelni. Ahogy azt sem, hogy az első év utáni nyarat már a Körszínházban töltöttük, és mivel nem dolgozhattunk hivatalosan, nem kaptunk érte pénzt. Kaptunk érte egy buszbérletet, amit természetesen mindannyian eladtunk és inkább gyalog jártunk, hogy legyen ennivalóra pénzük. De mi mentünk boldogan, hiszen színházhattunk. Fogalmuk sincs arról, hogy milyen világ volt. Én 1981-ben végeztem a főiskolán, Kazimir Károly volt az osztályfőnököm, aki azonnal szerződtetett a Tháliába, de a szerződésem mellett ott volt egy papír, hogy belépek az MSZMP-be. Amennyiben nem írtam volna alá, nem mehettem volna a Tháliába. Vagy mi például főiskolásként soha nem tudtuk meg azt, hogy valaki kikér minket forgatni, de akkor sem, amikor már színházi tag voltam. Ha mondjuk a színházban valaki felhívta a művészeti titkárt, hogy engem Jancsó Miklós kikért egy szerepre, az el sem jutott hozzám. Csak ha már elengedtek.
Mikor változott meg a szellemiség a főiskolán?
Kazimir után indult. Várkonyi Zoltán még kifejezetten annak a híve volt, hogy embereket akar látni a színpadon. Nőt, férfit, és ő azt mondta, hogy ha egy férfi beül a színházba, az igenis kívánja meg ezt a színésznőt, vigye haza ezt a vágyat, vagy fordítva ugyanígy. Kazimir is ennek a híve volt, az egészséges személyiségnek. Aztán jött az, hogy legyen a színész minél enerváltabb, hogy lehessen alakítani, de ez egy baromság. Elindult az a nézet, hogy az lesz a jó színész, aki szétfolyik, nem tudom máshogy megfogalmazni. Ez az abszolút liberális világ, amiben mindenki olyan szabad. Megszűnt a mozgástanítás is. Oroszlán, Montágh és Szirmai Béla még annak a nagykövetei voltak, hogy ép testben ép lélek. Oroszlán tanította, hogy ül le egy öreg ember, egy fiatal ember, hogy ül le egy pszichopata, hogy ül le egy orvos, vagy egy szép nő, egy csúnya nő. A mozgás mindent meghatároz. Ő tanított színpadi vívást, akrobatikát, erőnléti edzést és lovaglást.. Én óraadó tanárként lovaglást tanítottam, és imádták a gyerekek, hogy kiszabadulhattak kicsit. A főiskola nagyon kemény munka. Ott reggeltől éjszakáig megy a próba, a meló, a beszélgetés, a memorizálás, és onnan kicsit kimenni a természetbe nekik felüdülés volt. A főiskolán tapasztalható szellemiség már sokkal korábban megromlott. A kilencvenes években a portás, amikor Oroszlán ment reggel nyolcra mozgásórát tartani, csak nevetett, hogy tanár úr, ketten vagyunk az épületben, maga meg én.
Nem fél ennek az interjúnak a következményeitől?
Miért nekem kéne félni? Én azt gondolom, hogy Oroszlán emléke miatt meg kell szólalnom. Ő sem félt soha semmitől. Ő megérdemli azt... mert ő egy szuper ember volt, egy fantasztikus ember volt, és a politikai nézetei miatt megalázó módon kirúgták. Igaz az élete végén megkapta a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét, csak akkor már benn volt a kórházban, és én vettem át. Már nyolc éve elment. Ha itt lenne velünk, egészen biztosan megszólalna ő is.
