A legnagyobb visszhangot kétségtelenül a kínai elnök, Xi Jinping bejelentése váltotta ki. Peking ugyanis nem kevesebbet ígér, mint azt, hogy 2030 után csökkenni fog a kínai szén-dioxid-kibocsátás, és a világ első számú légszennyezője 2060-ra elérheti a karbonsemlegességet. A hangzatos ígéret megvalósításának mikéntjéről egyelőre semmit sem tudni, de az tény, hogy jelenleg is Kínában épül a legtöbb atomerőmű, szám szerint tizenegy, és a megújuló energiaforrások, különösen a nap- és szélerőművek alkalmazása is rendkívüli ütemben bővül. Csak 2019-ben mintegy 56 000 MW-nyi ilyen időjárásfüggő kapacitást építettek be a rendszerbe, ezért jó okkal feltételezhető, hogy reális lehet a kínai ígéret.
A világ második legnagyobb légszennyezője az Amerikai Egyesült Államok, amely szintén fejleszteni kívánja az atomenergetikai iparát. A világon ma az USA-ban üzemel a legtöbb atomerőművi blokk, szám szerint 95. Tavaly ezek a blokkok rekordot értek el, hiszen az amerikai villamosenergia-termelés mintegy 20 százalékát, csaknem 809 TWh-t biztosítottak.
Kalifornia esete ugyanakkor intő példa lehet minden ország számára, hiszen a világ egyik leggazdagabb térsége augusztusban többször is arra kényszerült, hogy fogyasztói áramkorlátozásokat vezessen be. Az okok prózaiak voltak. Az utóbbi években Kaliforniában is megélénkült a megújuló energiaforrások használata, különösen a nap- és szélerőművek telepítése, miközben számos alaperőművet, gázerőművet és atomerőművet is leállítottak, és nem gondoskodtak a megfelelő tartalékkapacitásokról. Az augusztusi 40 fokos hőhullám jelentős villamosenergiaigény-növekedést eredményezett a légkondicionálók használata miatt, miközben a szomszédos államokból a behozatal lehetősége minimálisra zsugorodott.
Nem álltak rendelkezésre kellő tartalékkapacitások, továbbá a mintegy 1000 MW szélerőművi kapacitás is kiesett, mert a forróságban egyáltalán nem fújt a szél... Mindezek miatt Kalifornia jómódú lakói is többször is átélhették azt a sokkot, hogy milyen érzés áram nélkül maradni.
Ez az eset újfent rávilágított arra, hogy az energiapolitikai döntések meghozatala szakmai kérdés, amit nem jó rövidlátó politikusokra, vagy a megújuló energiaforrások lobbistáira bízni. Szerencsére az Európai Unió 2050-es klímasemlegességi céldátuma kapcsán egyre több európai országban ismerik fel, hogy az atomenergiát nem lehet nélkülözni.
Álljon itt egy szemléletes példa Európából! A hetvenes-nyolcvanas évek Németországában szinte mindennaposak voltak a híradások a zöldek atomerőművek előtt tartott erőszakos tiltakozó akcióiról. Mára a világ ott is nagyot fordult. A Handelsblatt című német lap minapi beszámolója szerint a német környezetvédők és tudósok országszerte az atomenergia rendszerben tartása mellett tüntetnek.
Az Angela Merkel kancellár által Fukusima után a (bel)politika oltárán feláldozott atomerőművek előtt szeptember elején kezdtek először tüntetni. Elsőként Brokdorf, majd Lingen és Grohnde következett, a hónap végén az Isar-1 és Gundremmingen előtt gyülekeztek a tüntetők, míg október első hétvégéjén Neckarwestheimben demonstráltak a földi klímáért felelősséget érző német környezetvédő aktivisták. A Nuklearia egyesület a szén-dioxid- kibocsátástól mentes német atomerőművek további működését követeli.
Ez is jelzi, hogy Németország kezd kijózanodni. A világ hatodik legnagyobb légkörszennyező országa az időjárásfüggő megújuló energiaforrások lobbistái által erőltetett szél- és napenergia nyakló nélküli rendszerbe állításával próbálta az elmúlt évtizedben a problémát orvosolni, mindezt a lakossági fogyasztók rovására, és részben az uniós adófizetők kontójára, ám a két év múlva esedékes atomstop várható következményeit mindennél jobban jelzi az alábbi ábra:
Mit látunk? Szeptember 29-e szélcsendes, borús nap volt Németországban, ezért a termelés 74 százalékát, 0,96 TWh-t egész nap a szén-, az atom- és a gázerőművek biztosították! A nap- és szélerőművek csak 0,18 TWh-t termeltek. Mindez konkrétan azt jelenti, hogy az atom- (0,16 TWh), a szén- (0,56 TWh) és a gázerőművek (0,23 TWh) nélkül a német rendszer egyszerűen összeomlott volna. A német villamosenergia-fogyasztókat a Franciaországból, döntően atomenergiából, valamint a lengyel szénerőművekből származó import villamos energia nélkül nem lehetett volna ellátni ezen a napon. Voltak persze elvétve a megújulók szempontjából jobb napok, ám az atom nélkül a németek továbbra is a fosszilis energiahordozókra – a saját szénre és javarészt orosz gázra – lesznek utalva, amelyek egyike sem éppen klímabarát.
Franciaországban a világon a legnagyobb az atomenergia részaránya, közel 71 százalék. Azzal, hogy „stabil villamos energiát kínál megfizethető áron", az atomenergia hozzájárul a francia ipar versenyképességéhez és a lakosság kiszámítható áron történő, stabil áramellátásához. Mindezek mellett a klímavédelmi célok elérése érdekében is szükség van új blokkok építésére, ezért a franciák hat új atomerőművi egység megvalósítását tervezik.
Hollandia is hasonló józansággal tekint az atomenergetikára. Egy Hágában nemrég bemutatott szakmai tanulmány rávilágított: az atomerőművek a legolcsóbb lehetőséget jelentik a szén-dioxid-kibocsátás elkerülésére, olcsóbbak, mint a nap- és szélenergia, és a nagyon magas nukleáris biztonsági követelmények miatt ez a legbiztonságosabb módszer a fogyasztók stabil ellátására. Korábban egyébként a hollandok húsz évvel meghosszabbították már a Borssele atomerőmű működését. A holland klímapolitikáért felelős miniszter, Eric Wiebes pedig a napokban kisméretű moduláris – közkeletű angol rövidítéssel SMR – reaktorok építéséről beszélt, amelyek tíz év alatt, 2030-ra termelésbe állíthatóak. Oroszország már működtet is ilyet (az úszó atomerőművön), és hasonló technológiát fejlesztenek az amerikaiak és a franciák, miközben a britek is hasonló megoldásokban gondolkoznak.
A világ első úszó atomerőműve:
Nem kevésbé fontos hír, hogy az Európai Unió második legnagyobb légszennyezője, Lengyelország is a szén helyett az atom felé fordult. Michał Kurtyka lengyel klímaügyi miniszter nemrég arról beszélt, hogy a tiszta energiára való átállás jegyében 2040-ig hat új atomerőművi blokkot építenek az országban. A terv részeként a szénerőművek arányát a villamosenergia-termelésben 2030-ig 37 és 56 közötti százalékra, 2040-ig pedig 11-28 közötti százalékra csökkentenék a szén-dioxid-kvóták árának függvényében. Tavaly 74 százalék volt a lengyeleknél a szénerőművek részaránya a villamosenergia-termelésben. Máris látható, hogy a tervek miatt a szénbányászok azonnal tiltakozásba kezdtek. A bányászokkal már született egy megállapodás, amelyet a hozzá tartozó ágazati stratégiával együtt az Európai Bizottságnak még jóvá kell hagynia. Egy biztos: Varsó nagyon eltökélt ebben a kérdésben.
Discovery – Hogyan készül egy reaktortartály?
Az eddigi példák is azt mutatják, hogy egyre több ország fordul az atomenergia felé, amely a megújulókkal együtt megoldást jelent a légszennyezés csökkentésére és a klímaváltozás megfékezésére. Ott viszont, ahol túlzásba viszik a nap- és szélerőművek rendszerbe állítását, súlyos kihívásokkal és áramszünetekkel kénytelenek szembesülni. Magyarország a fősodorban halad a Paks II. projekt megvalósításával.
A globális klímavédelmi, ellátásbiztonsági és versenyképességi célok elérése érdekében az atomerőművek mellett szükség van a megújuló energiaforrások növekvő alkalmazására is, párhuzamosan a fosszilis részarány radikális csökkentésével. Ugyanakkor alapvetően fontos, hogy az egészséges és optimális energiamixet reálisan, szakmai alapon határozzuk meg.
Hárfás Zsolt
atomenergetikai szakértő
az atombiztos.blogstar.hu oldal szerzője