Demeter Szilárd: Az egyetemfoglalásról

Az SZFE-ügyben fordítva ülünk a lovon. Az egyetemfoglaló hallgatók legfeljebb ígéretes tehetségek. Olyanok, akikből sokat találhatunk a Kárpát-medencében. Hogy mi lehetne belőlük, az nem az egyetemi autonómia vélt vagy valós csorbításán, hanem a választásaikon és a személyes teljesítményükön múlik. Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatójának írása az Origónak.

Hány eltékozolt tehetséget láttunk már...
Az, hogy valaki jó bázisdemokrata, a művészi életben nem jelent semmit. (Jó, jó, tudom, ők mindannyian egyéniségek.)

Jó színészekre, rendezőkre, operatőrökre szüksége van a nemzetnek

(hogy drámainstruktorra szükség van-e, azt nem tudom, mivelhogy fogalmam sincs, mivel foglalkozik egy drámainstruktor).
De sehol sincs az megírva, hogy kizárólag a jelenleg jogviszonyban lévő oktatók képesek kizárólag a jelenleg jogviszonyban lévő hallgatókból jó színészt, rendezőt, operatőrt faragni.

Sőt. Láttunk már olyant a történelemben, hogy egy átszervezett, új impulzusokból építkező struktúra jobb eredményekre vezetett. Az ellenkezőjét is, persze, de ezt előre megmondani csak a Jóisten tudná.
Viszont tudomásom szerint az Úr sem égő csipkebokorból, sem kőtáblákon nem tette le a garast a jelenlegi oktatói-hallgatói testület mellett.

Vagyis: nem kiválasztottak.

Aki tehát azt hiszi, hogy ő(k) az SZFE, az(ok) szereptévesztésben van(nak). És itt jön a lényeg:

akikről most beszélünk, nem gyermekek. Felnőtt emberek, betöltötték a 18. életévüket, vagyis felelősséggel tartoznak a döntéseikért.

Ezzel a nyúlós tanköztársaságosdival tulajdonképpen elfoglalják a helyet olyan, legalább ennyire ígéretes és tehetséges fiatalok elől, akik, mondjuk, inkább tanulnának, hogy 15-20 év múlva a színházi és filmes világ meghatározó személyiségei lehessenek.

Mert az adófizetők nem a tanköztársaságot finanszírozzák, hanem egy felsőoktatási intézményt. És hogy mit tekintünk felsőoktatási intézménynek, hogyan működik, az a jogszabályi környezeten múlik. (Ez például elég erős korlátja az intézményi autonómiának.)

Állami intézményt „elfoglalni" nem jogszerű.

Történelmen kívüli időkben, például forradalmakkor szokás, de most nem élünk történelmen kívüli időket. Lehet, hogy bentről úgy látszik, az ellenzéki függetlenobjektív sajtó is megtámogatja a narratívát, de ma Magyarországon nincs forradalom. És az egészen agyament ellenzéki politikusokon és véleményvezéreken kívül normális ember nem is akar igazi forradalmat. Az igazi forradalmak ugyanis legtöbbször emberhalállal járnak.

Ami az SZFE-n történik, azt anarchiának hívják. Tudom, hogy mindkettő idegen szó, és mindkettő 'a'-betűvel kezdődik, de semmi köze az egyetemi autonómiához. Nekem inkább az egyetemi autonómiával való visszaélésnek tűnik.

Vajh mit szólnának a jelenlegi SZFE-sek, ha holnap egy csapat bérletes néző elfoglalná a Katonát, és addig nem lennének hajlandó beengedni Máté Gábort és Ascher Tamást, amíg bele nem egyeznek, hogy ezután csak és kizárólag a nézők által kiválasztott darabokat tűzik műsorra, ráadásul még a szereposztás jogát is maguknak vindikálnák?

Sőt, Máté és Ascher hiába akarnának tárgyalni velük, a bérletesek kizárólag Karácsony Gergely főpolgármesterrel szeretnének tárgyalni - művészeti kérdésekről?!
#freeKatona, ugye.

Vagy hogy még érthetőbb legyen, hogy most mit csinálnak, nézzünk a tengeren túlra: a BLM-mozgalomnak lehetnek igazságai. Elképzelhető, hogy az amerikai erőszakszervezetek visszaélnek a státusukkal. De ha erre azt a választ adjuk, hogy felszámoljuk a rendőrséget, és egy hadúr autonóm zónának kiált ki egy adott város(rész)t, akkor annak nem lesz jó vége.

A magam részéről nem szeretnék hadurakat a kultúrában. Ha jól érzékelem, a támogatók jelentős része is bizonytalan, hogy pontosan mit is támogat, valahogy ilyenformán állnak hozzá: „A jogállamot lebontani nem kell félnetek jó lesz ha mindenki benne van én nem ellenzem".
Jó lenne a fürdővízzel együtt nem kiönteni a gyereket.

Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója