A Twitter, a Facebook és a Google (YouTube) cenzúrája csak a kezdet

Illusztráció.

Ahogy arról szerdán az Origo is beszámolt, a Twitter közösségi hálózat minden előzetes magyarázat nélkül törölte a magyar kormány hivatalos oldalát. Korábban az amerikai elnök bejegyzéseivel tették ugyanezt. Mi van a háttérben? Interjú Megadja Gáborral, a Századvég Alapítvány vezető elemzőjével.

Mi állhat valójában a Twitter döntése mögött?

Kísérleti üzem van. Megnézik, meddig mehetnek el. Most úgy néz ki, bármeddig.

Persze szórakoztató nézni azt a szerencsétlenkedő toporgást, amit a haladó média művel. A 444 például először megírja, hogy a Twitter „alapelveinek megsértése" miatt függesztették fel a fiókot, majd nem sokkal később megírja, hogy ugyan, csak tévedés történt. És különben is, csak egy órára függesztették fel az About Hungaryt, pedig akár közénk is lövethettek volna.

Ha emlékszünk rá, ugyanezt a sunyi játékot játszották el Lázár János bécsi videójával kapcsolatosan is.

Az igazság az, hogy kissé túl sok az efféle „tévedés" meg „félreértés". De a Twitter, a Facebook és a Google (YouTube) cenzúrája csak a kezdet. Amerikai jobboldali portálokat már a szerverekről készülnek lekapcsolni,

Laura Loomer floridai republikánus képviselőjelölt pedig nemcsak a nagy közösségi felületeken nem kampányolhat, hanem nemrég SMS-eket sem tudott küldeni a Comcast Xfinity szolgáltatón keresztül.

Ebben az esetben is azt mondták, hogy „tévedés történt", egészen véletlenül minősítették „veszélyes tartalomnak" a kampányüzeneteit - ahogy tavaly „veszélyes személynek" minősítették a közösségi médiafelületek, és levágták több más szereplővel együtt.

Amerikai jobboldali portálokat már a szerverekről készülnek lekapcsolni - illusztráció Forrás: Shutterstock

Hogy értsük: a „veszélyes személy" nagyjából féllépésnyire van a terroristától. Ráadásul a nagy tech cégek fake news-univerzuma annyira nem vesz tudomást a létező világról, hogy egy zsidó újságírót minősítenek gyakorlatilag nácinak (Loomer esetében ez történt).

Loomer ügye egyébként különleges súlyú. Mégiscsak egy képviselőjelölt nem jut felülethez, ami egészen példátlan illetéktelen beavatkozás a választási folyamatba.

A fake news-univerzumnak mellesleg idehaza is vannak propagandistái: tegnap a 444 a Proud Boys nevű szervezetet minősítette „szélsőjobboldali, rasszista milíciának", ami majdnem helyes, csak nem szélsőjobboldali, nem rasszista, és nem milícia. A többi stimmel, vagyis semmi. (Szemben az Antifával és a Fekete párducokkal, akik viszont tényleg szélsőségesek, erőszakosak és fegyveres milicisták.)

Félreértés nincs, ez a nagy tesztüzem.

Ha az amerikai elnök tartalmait megjelöli és törli a Twitter, miért gondoljuk azt, hogy magyar kormányzati tartalommal ne tennék meg?

Persze, hogy megteszik.

Az About Hungary mellett egyébként a Remix Newst is felfüggesztették.

Ki lehet-e jelenteni, hogy a nagy technológiai cégek alapvetően elfogultak a jobboldali véleményekkel szemben? Mi lehet az elfogultság oka?

A Szilícium-völgy nemcsak gazdasági, hanem politikai projekt is. Maga Mark Zuckerberg is elismerte szenátusi meghallgatásán, hogy

a Facebook munkatársainak többsége súlyosan balra húz.

Ha ez a szappanozott angolna ilyet mond, nagyjából el tudjuk képzelni, milyen beállítottságúak valójában a cenzorok. Maotól balra valószínűleg. És elképzelnünk se nagyon kell, mert a Project Veritas rendszeresen közread rejtett kamerás felvételeket, melyekből kiderül, hogy a nagy tech cégek cenzorai szélsőségesen baloldaliak, akik finoman szólva sem rajonganak a nemzeti, keresztény tartalmakért, de a fehér emberekért sem (ők maguk is többnyire azok, de a kognitív disszonancia feloldásának terhét a balosok esetében inkább ne vegyük magunkra). De ma már centrista liberálisként is nehéz életben maradni ezeken a platformokon.

Ez a történet a manipulációról szól mind gazdasági, mind politikai értelemben.

A nagy tech cégek privatizálták a nyilvánosságot, és olyan valóságot adnak több milliárd ember orra elé, amilyet csak szeretnének.

Ebben a valóságban pedig már a szép, új világot építik. És miközben építik Utópiát, remekül megélnek belőle.

Milyen lehetőségei vannak a nemzetállamoknak arra, hogy gátat szabjanak a tech cégek egyre nagyobb hatalmának?

Hála Istennek Varga Judit igazságügyi miniszter már foglalkozik ezzel a problémával a Digitális Szabadság Bizottság csapatával. Ezek a platformok pillanatnyilag semmiféle szabály, törvény hatálya alá nem tartoznak, nem csak nálunk, hanem sehol sem. Ezt az állapotot föl kell számolni. Az nem működik, hogy ami több millió magyar ember számára a nyilvánosság kapuját jelenti, ott naponta sértik meg ezek a nagy cégek az Alaptörvényt, leginkább a szólásszabadsághoz való jogot.

De a tiltásokkal nem elég foglalkozni, mert a tiltás az egy nyílt dolog, és legalább „látszik". Ezek a platformok sokkal alattomosabban működnek, a mindenféle felelősség hiányában tevékenykedő láthatatlan cenzorok és egyéb munkatársak úgy tekergetik az eléréseket, ahogy akarják.

Az Egyesült Államokban nyíltan beavatkoznak a választási folyamatba, és ezt teszik egyébként itthon is - ezt tették az önkormányzati választások során is.

Hosszú távon tehát egyrészt szabályozni kell őket és törvények közé szorítani - legfőképpen kényszeríteni őket, hogy ha Magyarországon tevékenykednek, tartsák be a törvényeket és tiszteljék a magyarok jogait.

Másodsorban a probléma nem áll meg a nagy platformok cenzúrájánál, mint azt az amerikai példákból látjuk. Még hosszabb távon (de lehetőség szerint minél előbb) érdemes elgondolkodni egy teljesen önálló infrastruktúrán, amibe önjelölt névtelen, arctalan szuverének kívülről nem tudnak belematatni.

Érdemes lenne-e Magyarországnak - akár más országokkal összefogva - uniós korlátozásokat kezdeményeznie ezekkel a cégekkel szemben?

A V4-ekkel közösen talán van erre esély, az Európai Unió egészét tekintve aligha. A nyugati országok is regulázni akarják ezeket a cégeket, csak épp máshogy. Egyrészt azt szeretnék, hogy adózzanak végre (ami helyes),

másrészt viszont ők fokoznák, nem pedig eltörölnék a cenzúrát.

A nyugati politikai elit számára roppant kényelmetlenek a bevándorlással kapcsolatos negatív hírek, ezért folyamatosan azért gyakorolnak nyomást Zuckerbergre, hogy cenzúrázzák jobban a felületet.

Ilyen eltérő hozzáállással nehéz közös nevezőre jutni. A nyugatiak 1984-et szeretnének, mi pedig a szólásszabadság érvényesülését. Nemigen látok itt közös halmazt.

Megadja Gábor

Valóban a 21. század egyik legnagyobb küzdelme a nagy közösségi oldalak és a szuverenitásukat védelmező nemzetállamok között zajlik majd?

A kivételesen nagy befolyásuk miatt valószínűleg igen, bár mindig van egy kiszámíthatatlansági tényező. Nem csak a szólásszabadság hívei (akik a jobboldalra szorultak, ez van) kezdtek el zúgolódni a közösségi platformok miatt. A jobboldali elhajlással nemigen vádolható Netflix nemrég mutatta be a Social Dilemma című filmet, ahol szintén jobboldalinak nem nevezhető korábbi alkalmazottak és szakértők szorgalmazzák, hogy vagy hagyjuk el ezeket a platformokat, vagy alakítsuk át őket gyökeresen. Nehéz most megmondani, milyen radikális fordulatok jöhetnek még ebben a mérkőzésben.