Demeter Szilárd–Megadja Gábor: Válasz egy Übermenschnek

Sarló és kalapácsos vörös zászló a Reichstag ormán

Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatójának, illetve Megadja Gábor, a Századvég Intézet vezető elemzőjének, a Kontra főszerkesztőjének írása.

A hivatali mail-címemre szombaton kaptam egy levelet egy német úrtól, személyiségi jogaira való tekintettel legyen Herr D. Herr D. természetesen németül írta a fogalmazványát, a birodalmi tudat már csak ilyen, számára magától értetődik, hogy mindenki tud németül. Amit ír, az is roppant tanulságos. Rögvest fel is hívtam Megadja Gábort, az ember ossza meg a jót a barátaival, egyébként is szívecsücske a felvetés. Angolul komponáltuk meg a válaszokat, de a széles nagyközönség számára magyarul tesszük közzé az eredeti levelet és a mondandónkat is, mert úgy gondoljuk, hogy ebben a kioktató jóemberkedésben minden benne van, ami miatt kezdhetünk neki piros-fehér-zöld csillagot varrni. Előbb-utóbb kötelező lesz kitűzni, ha ez így folytatódik.
Demeter Szilárd

Sarlós és kalapácsos vörös zászló a Reichstag ormán Forrás: Wikimedia Commons/Ria Novosti

Tisztelt Szilárd úr!

Először is, tiszteletben tartom az Ön véleményét, és szeretném, ha ez kölcsönös lenne, Ön is tiszteletben tartaná az enyémet.

Ziher. Ezt nálunk lehet, Önöknél pont nem, lásd majd alább. És elnézését kérjük, hogy nem németül, hanem angolul válaszolunk, de a megszállók nyelvét nem szívesen beszéljük.

Mindezzel együtt, az Ön véleménye számomra meglehetősen elfogadhatatlan, biztos vagyok benne, hogy ez fordítva is igaz.

Így van, de nálunk ezt mondani sem kell, itt nincs PC-médiaterror. Mindenkinek joga van a véleményéhez, sőt, kiemelten figyelünk arra, hogy mindenkinek joga legyen az egyet-nem-értéshez is.

Először is, elsősorban nem mint német, hanem mint európai német azonosítom saját magam.

Mi magyarok vagyunk, tehát európaiak.

A nacionalizmust szigorúan elutasítom. Velem együtt a legtöbb német, így az AFD-n kívül, a német politikai pártok is tanultak a német történelemből: A nacionalista szlogenektől, mint „Deutschland, Deutschland über alles oder" vagy „am deutschen Wesen soll die Welt genesen" szigorúan elhatárolódom. Ezek két megsemmisítő világháborúhoz vezettek. A nacionalizmus mindig társadalmi megosztottsághoz, gyűlölethez, nehezteléshez, a kisebbségek elnyomásához, háborúhoz, emberek közti megvetéshez, stb. vezet.

Dicséretes a nacionalizmust illető kritika, de halkan megkérdeznénk, hogy hol a búbánatban volt a Harmadik Birodalom „nacionalista"? Az Nagynémet Birodalom volt, és például a már akkor is (nahát!) renitens lengyelek ellen indított villám(blitz)gyorsasággal egy jogállamisági eljárást, aztán '44-ben jogállamilag meg tetszettek szállni minket is. És leginkább nacionalisták harcoltak a német birodalmi projekt ellen (Churchill, De Gaulle). Talán nem a posztkommunista valóságferdítő iskolából kéne tanulni, akik nem véletlenül használták a „fasiszta" jelzőt, nehogy kiderüljön, hogy a szocializmusok amúgy édestestvérek, és birodalomépítési projektjeik hasonló logikák mentén teljesedtek ki.
Abszolút egyetértünk abban, hogy a németek körében kell keresni a felelősöket a két világháborúért. Ezért is vagyunk szkeptikusak és aggódunk mindenféle német világmegváltó ötlet miatt. Importtermékként Önöktől kaptuk a marxizmust, majd a nemzetiszocializmust, de mindkettő hatalomra jutásához megszállás kellett – az egyik pont német megszállás volt. Így hát a faji felsőbbrendűséget követő liberális morális felsőbbrendűségi doktrínával szemben is talán érthetően vagyunk gyanakvóak. No hard feelings! Csak a tapasztalat. Ami úgy néz ki, mint egy kacsa, úgy hápog, mint egy kacsa, az nagy valószínűséggel kacsa.

A lényeg, hogy német hazafinak vallom magamat. Ennek tiszteletben tartását kérem minden más országtól is. A magyar hazafiságot becsülöm, a magyar nacionalizmust viszont nem. Tudom, hogy a magyaroknak történelmük során rengeteg szenvedést kellett kiállniuk, ahhoz, hogy most szabad választásokon voksolhassanak. Ugyan a jelenlegi kormányt, minden kétséget kizárólag demokratikusan választották, azonban sajnos egyre kevésbé lehet azt demokratikusnak nevezni. Ha egy országban egyre kevésbé, hovatovább egyáltalán nem érvényesülnek a jogállamiság kritériumai, nincsen többé független bíróság, annak és a kultúra egészének működését a kormányzat befolyásolja, kizárólag a Fidesz emberei vannak ott döntéshozó tisztségben, a médiumok 80%-a kormányzati befolyás alatt áll, nincs, vagy már csak alig van szabad médium, rengeteg a korrupció, nincs ellenőrzési funkció a kormányzat fölött, az ellenzéket mindinkább gátolják és akadályozzák, akkor ezek mind egy autokrata állam kialakulásának jelei.

A fentieket ugye Németországról írta? Mert úgy rémlik, ott fedi le a médiapiac elképesztő többségét a Bertelsmann, aminek a vezetőjével a birodalmi kancellár, pardon, a kancellárasszony hetente talán többször is reggelizik. Ez valóban aggodalomra ad okot. Ahogy az is, hogy kancellárasszony külön kérte Mark Zuckerberget, hogy keményebben cenzúrázza a negatív híreken túl a negatív kommenteket is (!!), melyek a bevándorlásra vonatkoznak – nem mintha magától Zuckerberg úr erre nem volna hajlandó. Ha erre gondolt, valóban aggasztó, hogy Németországban a polgárok nem nyilváníthatnak szabadon véleményt a bevándorlással kapcsolatban. Nálunk ilyen tématilalom nincs, és csakis Zuckerberg úr platformja révén találkoztunk újra a cenzúra jelenségével a Kádár-rendszer óta.
Ami minket illet, nálunk a vezető öt online médium közül négy ellenzéki, ahogy a legnagyobb kereskedelmi tévécsatorna is az. Az a jelenség tehát eléggé univerzális, hogy a média-hegemónia a baloldal kezében van. Itt is. A különbség annyi, hogy nálunk érvényesül azért a sokszínűség (germánul: Pluralismus), ami Önöknél nem. Nálunk lehetnek jobboldali hangok is, és lehet szabadon állást foglalni a bevándorlásról. Tehát a fenti helyzetelemzés elég pontos a német viszonyokkal kapcsolatban, és valóban aggodalomra ad okot. Mi Önökhöz képest elmaradott ország vagyunk, hiszünk a szólásszabadságban.
Nagyon örülnénk, ha adna egy olyan jogállamiság-definíciót, ami az Európai Unió minden tagállamára egyformán érvényes lenne, ugyanazokat a kritériumokat szabná, stb. Az biztos, hogy Magyarország minden négyzetcentiméterén érvényt tudunk szerezni a magyar törvényeknek, és senki nem áll a törvények fölött – ellentétben az egyes nyugat-európai tagállamokkal, ahol a nem létező no go-zónákban másfajta törvények és szabályok érvényesülnek, mint amilyeneket az adott ország alkotmánya lehetővé tenne, nem beszélve az egyes, számunkra nagyon fontos emberi jogok semmibevételéről.
Aztán meg olvastunk nemrégiben egy oltári nagy korrupciós botrányról, hol is történt, ja, Németországban, igen. A bírói függetlenség kapcsán kérnénk a konkrétumokat, mert nekünk, akik itt élünk, eleddig nem úgy tűnt, mintha a kormánypártok szája íze szerint hoznák az ítéleteket. Lehet, hogy távolabbról ez másképpen látszik, nem zavarja az Önök látását a hétköznapok valósága.
Ellenőrzési funkció a kormányzat fölött van. Magyar választópolgároknak hívják őket, négyévente kíméletlen ítéletet mondanak.
Arról, hogy az ellenzék folyamatosan elbotlik a saját lábában, nem tehetünk. Tetszettek volna jobban kiképezni őket.

Ez az úgynevezett orbánizmus úgy települ az országra, mint a penész. Egy kedves barátnőm, aki Magyarországon született, ott is tanult, aki az akkori kommunista rendszer elől menekült el, és akin keresztül megismerhettem és megszerethettem Magyarországot – Magyarországon volt az egy főre eső legtöbb Nobel-díjas – ismét elhagyja Magyarországot. Azt mondja, hogy Orbán alatt ugyanazt éli át, mint amit Kádár alatt, ezt a rabságot, stb., ezt az elnyomást.

Igen, ma szabadon el lehet hagyni az országot, ez a Kádár-rendszerben nem így volt. Szóval a kedves ismerőse szenzorain javítani kellene. Tetszik, nem tetszik, egy demokráciában elfogadja az ember, ha nem az ő politikai nézeteit képviselő párt van többségben. A kedves ismerőse nyilvánvalóan az egyéni sérelmeiből farag politikai krédót. Szíve joga, csak a demokrácia szempontjából érdektelen. Mi is éltünk Gyurcsány Ferenc baloldali miniszterelnök alatt, utáltuk, de azért itt maradtunk és nem gyűlöltük meg a hazánkat, pedig ő még lövetett is ránk, véresre veretett minket a nyílt utcán. Apropó, akkoriban Önök mintha nem aggódtak volna ennyire a magyar jogállamiság miatt, pedig uniós tagállamban történt 2006-ban. Úgyhogy a kedves ismerőse abban hisz, amiben akar, azt is garantálja a magyar alaptörvény, és oda megy, ahova akar, mert ez nem a Kádár-rendszer és nem diktatúra.

Orbán maga nevezi illiberális demokráciának a rendszerét, ami az is. Ha a magyaroknak ez megfelel, számomra ez így elfogadható, bár jómagam nem értek egyet vele. Véleményem szerint hosszú távon ez semmiképpen nem fog jót tenni az országnak. Társadalmi megosztottsághoz vezet, annak minden negatív következményével.
Visszatérve a kiindulóponthoz: Magyarország szabad akaratából lépett be az EU-ba és írta alá annak alapszerződését, amiben rögzítve vannak a jogállamiság feltételei, úgyis mint a független bíróságok, a szabad sajtó, stb., innen bármikor kedve szerint ki is léphet. Amennyiben Orbán továbbra is az illiberális demokráciát szeretné építeni, azt minden további nélkül megteheti a saját országában, de nem az EU-ban. Ez esetben legyen olyan kedves és lépjen ki az EU-ból, mivel nem tartozik oda!

Na, itt van az endlösung elásva. Ugyanis mi pont nem a Negyedik Birodalomba vagy az új KGST-be léptünk be – a múlt évszázad után torkig vagyunk azzal, hogy mindenféle ideológiák mentén kezdjenek birodalomépítésbe, aztán bekebelezzenek minket. Az EU vagy a szabad nemzetek önkéntes szövetsége, vagy Negyedik Birodalom/KGST.
Aláírtuk a szerződéseket, mert amikor aláírtuk, akkor még mindenki úgy állt hozzá, hogy a szerződések módosításához minden fél beleegyezése szükséges. Most épp átírják ezeket a szerződéseket, anélkül, hogy beleegyeztünk volna. (Személy szerint abba a klubba, amelyben a szerződéseket nem tartják be, valóban nem szeretnénk tartozni. Mi még hiszünk az adott szóban, a kézfogásban.) Veszélyes játékba kezdtek: ha megengedjük az egyoldalú és lopakodó szerződésmódosításokat, akkor ma minket rekcumolnak, holnap a déli tagállamokat, holnapután bárki mást, aki nem úgy táncol, ahogy Önök fütyülnek. Vagy éppen Önöket fogják táncoltatni mások, akik a vélhető politikai változások következtében épp vezető pozícióba kerülnek. Ez nem az az Európai Unió, amelyhez csatlakoztunk.
Az a mi problémánk, hogy ma pontosan ugyanazt a birodalomépítő szándékot látjuk, ami megterhelte a kontinensünk elmúlt évszázadát, csak más szósszal van leöntve. Ma épp nem faji felsőbbrendűségről van szó, vagy a proletariátus forradalmáról, hanem morális felsőbbrendűségről. Jobban hangzik, de azért ismerős, valljuk be. Ahogy annak idején a Harmadik Birodalom projektjét nevezték „Európának", úgy most ezt a morális felsőbbrendűségi projektet nevezik „Európának". És amikor a németek azt harsogják, hogy több Európát, akkor nálunk bekapcsolnak a vészjelzők, mert abból általában több Németország lesz, a végén meg birodalom. Jó pár sikertelen kísérlet után, amelyek következtében európai polgárok százmilliói veszítették el életüket, talán nem kellene ismét erre az útra lépni.
Mi nem akarjuk megmondani, hogy hányféle gendert vezetnek be Németországban. Ahhoz viszont sem Németországnak, sem Brüsszelnek semmiféle joga nincs, hogy megmondja, mi hogyan definiáljuk a családot.

Megoldási javaslatom pedig az lenne, hogy alapítson egy másik európai, nacionalista szövetséget, a hozzá hasonlókkal, mint Lengyelország, Szlovákia, stb. Örömmel látnám, ha az EU végre megszabadulna az újra meg újra vétózó, nacionalista államoktól, és konszenzussal egy liberális közösséget hozna létre, amely gazdasági, pénzügyi, szociális, technológiai és külügyi területeken működne együtt. Minden további nélkül tudna ez a két közösség egymással kereskedni. Olyan EU-t szeretnék, amely szorosabban működik együtt gazdasági, technológiai, digitális és nemzetközi területeken (egy új, társadalmilag igazságosabb globalizációra van szükségünk), hogy Amerikával, Kínával, Indiával, Oroszországgal szemben megállja a helyét a gazdasági versenyben.

Remekül hangzik, de miben is versenyképes ma Európa? Talán ezzel kellett volna foglalkozni a morális felsőbbrendűségi doktrína építgetése helyett. Mert bármiféle fejlesztést az utóbbi 50-60 évben csak az amerikaiaktól és az ázsiaiaktól láttunk. Európa a fasorban sincs. És nemcsak gazdasági fejlesztésekben, vagy tudományban, innovációban, hanem katonailag is lenulláztuk magunkat. Ma Európát egy transzatlanti együttműködés keretében védik, ha védik. Magunkat képtelenek lennénk megvédeni, ha – ne adj' Isten! – az újból világcsendőri szerepre gyúró amerikai demokraták kirobbantanak egy világháborút. Talán erre is oda kellene figyelni, amíg a maguk kedvencei morális prédikációkat tartanak, és lengyeleket meg magyarokat akarnak dádázni (újfent, mint annak idején).
Európa ma semmit sem tud felmutatni a fájdalmas jóemberkedésen kívül, mert ami eladható termék lehetne – az európai életforma –, azt éppen fölszámolják az új birodalmi „Európa"-projekt nevében. Szögezzük le: a keresztény alapokon álló nyugati életforma (amely olyan avítt kulcsfogalmakon alapszik, mint a szuverenitás, tolerancia, racionális vita, konszenzuskeresés, alázat, kölcsönös tisztelet, becsület, munka) még mindig a legélhetőbb még azok számára is, akik egy másik civilizációs értékvilág alapján meg akarnák változtatni, vagy éppen meg akarják hódítani.

Több Európára van szükségünk, nem kevesebbre, kevesebb gyűlöletre, neheztelésre, megosztottságra. Több kölcsönös tiszteletre és toleranciára és emberségre!

Talán hosszabb emlékezetre, józan észre és bölcsességre volna szükség.

Jó egészséget kívánva, üdvözlettel Németországból:
Herr D.

Viszont kívánjuk (a még) magyar országból, amilyennek szeretnénk örökül hagyni az utódaink számára,
Demeter Szilárd és Megadja Gábor

Utóirat: nem kívánok a jogállamiság furkósbotja lenni, továbbá ne hátráltassák a többi liberális európai tagállamot az ilyen nívótlan, arrogáns, populista, igaztalan beszéddel. Tegyék a saját maguk kedvére ezt a saját országukban. Söprögessenek a saját portájuk előtt. Sok sikert hozzá! Európa halálának leszünk tanúi, amennyiben Önök és az Önökhöz hasonlóan gondolkodó államok tagok maradnak. Lépjenek ki az EU-ból, nekem és a legtöbb európainak is jobb lesz ettől!

Még szerencse, hogy mi vagyunk arrogánsak. A németekre ez egyáltalán nem jellemző, dehogy!
Európa halálához az utóbbi évszázadokban a német birodalmi törekvések löktek közelebb, úgyhogy ha megvalósul az, amiről a kedves levélíró álmodik, akkor a történelem megismételte önmagát. Mi ezt nem szeretnénk. Sem náci, sem kommunista, sem liberális totalitarizmust nem akarunk. Értjük mi, hogy manapság a liberális jóember az új árja faj, de ez az Übermensch-testtartás nálunk nem működik. A modern magyar nemzet megszületésétől van egy jelmondatunk, amit még Kossuth Lajos fogalmazott meg, és ami így hangzik: mi nemcsak szabadok, hanem szabad magyarok akarunk lenni. Ez tartott meg annyi diktatúra alatt minket, és ez az a gondolat, ami miatt a brüsszeli idiokrácia temetésén is ott leszünk.