„A major depresszió nem egy egyszerű rosszkedv, lehangoltság, vagy kedvetlenség, orvosi értelemben akkor beszélünk betegségről, ha bizonyos tünetek legalább két héten keresztül tartósan fennállnak. A tüneteket öt fő csoportra oszthatjuk; az érzelmi életre, a motivációs állapotra, a viselkedési állapotra, valamint a gondolkodásunkra kiható változások mellett a testi tünetek is árulkodók."
A betegség kezelésének három fő célja van: a depressziós állapot tüneteinek teljes megszüntetése, az életminőség maradéktalan visszanyerése és a depressziós állapotba történő visszaesésnek a megelőzése.
– mutat rá dr. Máttyássy Adrienn pszichiáter.
Közismert, hogy a depresszióban szenvedő gyakran veszti el érdeklődését a külvilág iránt, egyre kevésbé érdekli munkája, családja, hobbija.
A major depresszió „nem múlik el magától", hanem súlyosságától függően kihatással van a beteg életminőségére, környezetére és munkájára is.
Mértékét jól jelzi, hogy míg 2010-ben a major depresszió a teljes egészségben megélhető életévek elvesztésének a harmadik leggyakoribb oka volt világviszonylatban, 2020-ban már a második helyen szerepel a betegség.
„Folyamatos lehangoltság, érzelmi tompultság, csökkent teljesítőképesség, a pesszimista gondolatok előtérbe kerülése, valamint a legsúlyosabb esetben öngyilkossági gondolatok megjelenése jellemzi a major depressziót, ugyanakkor számos olyan testi tünet társulhat az állapothoz, mint az étvágytalanság, a fogyás, a székrekedés, a szexuális élet átmeneti megváltozása vagy zavara, esetleg alvászavar."
A depresszióval együtt kialakulhat egyfajta fáradékonyság is, amely többek között munkaképesség csökkentést idézi elő, a beteg kialvatlan állapotban indul munkába, döntési nehézséget él meg, vagy a máskor rutinszerűen meglévő képességeket nehezen hívja elő magából.
A depresszióban szenvedő ember a környezetében élőkre is jelentős terheket ró, hiszen visszahúzódóvá válik, izolálódik, ráadásul, ha a depresszió valakit átmenetileg vagy tartósan munkaképtelenné, munkaképességében csökkentté tesz, azzal megrendülhet az egzisztenciális helyzete, társadalmi megbecsülése is."
A major depresszió kezelés nélkül tartós munkaképtelenséghez és korai rokkantsághoz vezethet.
– emeli ki dr. Máttyássy Adrienn. „A korai rokkantság, munkahely- vagy egzisztenciális státusz elvesztése gyakran súlyosbodik másodlagos alkohol vagy drogproblémákkal, esetleg túlzott öngyógyszereléssel. A komplex terápiás kezeléssel, gyógyszeres- és pszichoterápiával és a szélesebb körű szociális támogatásnak köszönhetően azonban akár maradéktalanul is gyógyítható, de
fontos az időben történő felismerés, a megfelelő kezelés, valamint a fókuszált figyelem,
hogy egy esetleges elkövetkező depressziós epizódot meg lehessen előzni" – teszi hozzá dr. Máttyássy Adrienn.
A depresszió stigmatizációja – mint bármely más mentális betegségnek – még ma is nagyon erőteljes, hiszen családon belül és társadalmilag sem elfogadott súlyos betegségként kezelni, ráadásul nem csupán a laikusok ismeretei szegényesek, hanem világszerte kimondható, hogy a társorvos szakmák ismeretei is rendkívül hiányosak.
Ily módon a beteg - azon túl, hogy meg kell küzdenie a társadalom megbélyegzésével - , nem feltétlen számíthat kellő időben a szakember segítségre sem. Ennek eredményeként a depressziós betegeknek pusztán negyede, a súlyos mentális zavarban szenvedőknek a fele kapja meg időben a megfelelő ellátást, s a betegek jelentős része hónapokat vár a vizsgálatra.
Pedig a betegség nagyon sokakat, csak Európában mintegy 40 millió embert érint.
„Az élethosszra vetített előfordulási gyakoriság azt mutatja, hogy mekkora a valószínűsége annak, hogy egy adott ember az élete során valamikor egy depressziós epizódon átesik. Ez 12-19% között mozog világszerte, ami tulajdonképpen megegyezik a közismert népbetegségek előfordulási gyakoriságával" – teszi hozzá dr. Máttyássy Adrienn.
A betegség ebbel a megvilágításban egyértelműen felelőssé tehető, hogy a major depresszió a munkaképesség csökkenésének vezető oka világszerte – mutat rá a WHO. Minden tízedik beteg kiesik a munkából, és epizódonként átlagosan 36 napig nem tudja végezni munkáját.
Egy 2007-es vizsgálat alapján az Európai Gazdasági Térségben a depresszió okozta munkaidő – ily módon teljesítmény – csökkenésének értéke megközelítőleg 136,3 milliárd eurót jelent.
Előzetes becslések szerint a depresszió költségei exponenciálisan nőnek majd, és tíz éven belül évi 92 milliárd euro többletköltséget ígérnek az Európai Gazdasági Térségben.
A másik jelentős társadalmi hatás a major depresszió legsúlyosabb szövődménye, az öngyilkosság. Európában évente közel 125.000 öngyilkosságot követnek el, 60 százalékuk diagnosztizált depressziós és minden ötödik depresszióban szenvedő beteg vet véget önkezével az életének, 40 %-uk pedig megpróbál ártani magának. Ehhez képest, ha depressziós állapotában segítséget kap szakembertől, akkor ez 3-4 százalékra csökkenthető – hangsúlyozza az ismert pszichiáter.
Csak az Egyesült Államokban az évente a befejezett öngyilkosság a tízedik vezető halálok, ráadásul az esetek 90%-ban az ok valamilyen pszichiátriai betegség, elsődlegesen major depresszió, – emeli ki szakértőnk, majd hozzáteszi:
Fontosnak tartom, hogy hazánkban is át tudjunk lépni azon, hogy a depressziót tabuként kezeljük. Ezt segíti elő, ha ismert személyek állnak az ügy mellé.
Az Egyesült Királyságban Kate Middleton évek óta a szülés utáni depresszió tabuinak lebontásában vállal jelentős szerepet, de testvére James is nyilatkozott már depressziós állapotáról a nyilvánosság előtt. Ily módon téves a feltételezés, hogy csak a nehéz élethelyzetben élők betegsége a depresszió, hiszen kialakulásában számos ok játszhat szerepet, s mindenképpen küzdenünk kell a negatív megítélése ellen" – zárja a beszélgetést a szakember. A depressziós állapot esetén az elődleges ellátó a háziorvos, de a pszichiátriai szakrendelések beutaló nélkül is elérhetők és krízishelyzetben elérhetőek a lelki segélyvonalak is.
A cikk megjelenését támogatta a Janssen-Cilag Kft.