Megdöbbentette a magyar közvéleményt, amikor 2011-ben előkerült a 25 évesen meggyilkolt B. Réka holtteste a Békés megyei Battonyán.
Ezt követően elfogták M. Zoltánt, majd a volt feleségét és annak későbbi élettársát is.
A bírósági eljárás során kiderült, hogy
azért kínozták 2007-től 2010-ig B. Rékát, mert az szerelmes lett M. Zoltánba, amiért a férfi volt felesége, Sz. K. Adrienn féltékeny lett.
Ezt követően a férfi, a volt felesége és annak későbbi párja, Sz. Zoltán
válogatott módszerekkel kezdték el kínozni a fiatal nőt.
Néhány alkalommal B. Rékát az verhette meg, aki megnyerte a pókerpartit, de olyan is előfordult, hogy
égő cigarettacsikket nyomtak el az arcán, és fogóval kihúzták a fogait. Továbbá kötél segítésével felhúzták egy gerendára. Nem egyszer árammal rázatták, és nyugtatókat is adtak neki, hogy ne tudjon elszökni.
A nő 2010 júniusában belehalt a sérüléseibe, a gyilkosai pedig elásták a holttestét, amit 2011 októberében találtak meg.
Az eljárás során nyilvánosságra került, hogy
M. Zoltánt korábban hét alkalommal is elítélték vagyon elleni bűncselekmények miatt.
A különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkosság ügyében a jogerős ítéletet végül a Szegedi Ítélőtábla mondta ki 2015 júniusában.
M. Zoltán – elsőrendű vádlottként – tényleges életfogytig tartó börtönbüntetést kapott,
a feltételes szabadábra helyezés kizárásával, magyarán soha nem szabadulhat.
A bíróság akkori döntése értelmében
Sz. Zoltán másodrendű vádlottként 32, a felesége, Sz. K. Adrienn harmadrendű vádlottként leghamarabb 35 év után szabadulhat.
A börtönbizniszben részt vevő ügyvédeknek köszönhetően, a későbbiek során M. Zoltán beperelte a magyar államot, arra hivatkozva, hogy
rossz körülmények között tartják fogva.
A „battonyai rémnek" 2019 júliusában a bíróság „az alapvető emberi jogokat sértő elhelyezési körülmények miatt"
2 577 400 forint összegű kártérítést ítélt meg.
„Az alapvető emberi jogokat sértő" kitétel erősnek tűnik, a valóságban azonban információink szerint egyszerűen arról volt szó, hogy a cellájában négy négyzetméternél kisebb terület jutott neki (sokukra a civil életben sem jut ennél nagyobb terület), és felmerült az is, hogy nem volt megfelelő a cella szellőzése.
A kártérítési per különösen abszurd annak tükrében, hogy a gyilkos sohasem szabadulhat.
A Bors információi alapján M. Zoltán nem a börtönben használható számlájára kérte a kártérítést, hanem az ügyvédje letéti számlájára.
Ilyen esetekben a jogi képviselő leveszi belőle a részét (sikerdíj gyanánt), a többi az ügyfelet illeti.
Egy volt rabtársa a következőket nyilatkozta a gyilkosról: „Zoltán jóval intelligensebb a rabtársainál, ezért rendszeresen tölti ki helyettük a kártalanítás iránti kérelmet, beadványt. Úgy tudom, nem dolgozik, de azzal, hogy segít, ő sem jár rosszul".
A lap szerint
M. Zoltán ezelőtt fél évvel még perfelújításon gondolkodott,
ez arra enged következtetni, nem adta fel annak a reményét, hogy egyszer még szabadlábra kerülhet.