A megszurkált rendőr édesapja is rendőr volt, de ő vidéken szolgált. Ő, ahogy fogalmaz, szintén az akart lenni, de Budapesten, ahol sokkal mozgalmasabb a munka.
A támadás napján reggel hatkor kezdett, kolléganőjével, Erikával. Az első riasztásuk egyike volt az a helyszín, ahol az őrjöngő férfi rájuk támadt.
Minden pillanatra emlékszem, arra is, amikor társam már biztonságban van.
A támadás után a megszurkált rendőr lesétált a hatodik emeletről a földszintre. Közben
rádión mondta a társainak, hogy küldjenek mentőt, mert el fog vérezni.
Az egész testéből ömlött a vér.
Biztos volt benne, hogy meg fog halni. Fel is hívta az édesanyját, és azt mondta neki:
ne haragudj, de meg fogok halni.
A hasán és a fején is több szúrás érte, összesen több mint tíz.
A parancsnoka is a helyszínre ment, és azt mondta neki:
megtiltom neked, hogy meghalj.
Később a megszurkált rendőr a mentősökkel is végig beszélt. Akkor már fuldoklott, aztán elájult. Egy dologra emlékszik még, egy fénysugárra és egy szemüveges alakra. Aztán már csak arra, ahogy felébred a műtét után.
Továbbra is rendőr szeretne lenni Budapesten. Azt mondja, jól van, és eszébe sem jutott, hogy ne maradjon rendőr.
Ahogy azt korábban megírtuk, egy őrjöngő férfi december 24-én, korán reggel késsel támadt rá két rendőrre. Egyiküket többször meg is szúrta, mielőtt a másik rendőr lelőtte.