Apáti Bence: A gyerekgyűlölő sportmenedzser

Apáti Bence írása az Origónak.

Csábító lenne az Azonnalin megjelent életellenes fröcsögésáradatot azzal elintézni, hogy írója mindössze egy sportmenedzser, azonban igyekszem következetes lenni, tehát ha szerény személyemet az ellenoldal tollforgatói lépten-nyomon lebalettosozzák, no nem elismerve ennek a nehéz és embert próbáló munkának a képviselőit, hanem fosztóképzőként, pattintott baltafejként használva Keveházi Gábor, Dózsa Imre és Havas Ferenc szakmáját, így én sem tehetem meg, hogy az ismeretlenségből a közélet a porondjára lépő fiatalember írását annyival intézzem el, hogy nem az újságírás, hanem a sportolók szerződéseinek az elkészítése a fő szakterülete.

Ha Vági Márton - merthogy így hívják a nagy gondolkodót - írását leközölte az Azonnali, ráadásul igen sokan el is olvasták azt, akkor a dolgozattal foglalkozni illik, függetlenül attól, hogy a fogalmazó egyébként mivel keresi a kenyerét.

Vági úr nem szereti a gyerekeket.

Nem is akar lurkókat nevelni, ami persze szíve joga, gyakorló apaként mondom, hogy a dolog sokszor valóban roppant fáradságos és nehéz ügy, ráadásul tényleg nem kötelező.

A baj azzal van, ha érvei hamisak, hazugok, ha szándékos csúsztatásokra, tévedésekre építi tételeit, és az, ha komoly károkat okoz velük.

Fogyunk.

A helyzet az, hogy a nyugati ember a saját jóléte, kényelmessége, lustasága és infantilizmusa okán nem annyira szeretne gyereket.

Ezek tények, a középosztály egyre kevéssé hajlandó a gyereknevelés fáradságos munkájával vesződni.

Óvodai beszoktatás, különórák, edzések,

szülői értekezletek, arról nem is szólva, hogy mondjuk, két gyerek csak úgy égeti a pénzt, kész vagyon egy hétre elmenni velük nyaralni, 6 éves kor felett pedig a gézengúzok simán belapátolnak egy-egy felnőtt adagot is.

Legalábbis az enyémek biztosan.

A vakációk költségei a duplájukra nőnek, - és ha már itt tartunk, a srácok is -, akiket, ha első gyerekek, és nem állnak rendelkezésünkre a nagytesók által kinőtt öltözékek, ruházni is kell. Az ember élete minden értelemben felfordul, ha gyereket, gyerekeket vállal.

Persze a gyerek a világ legcsodálatosabb dolga, Isten legtökéletesebb teremtménye, nincs annál szebb, mikor odabújnak, mert szeretnek, mert félnek, vagy mert csak, és azt mondják: szeretlek, apuci.

De kétségtelen tény, hogy a gyerekes szülők kevesebb munkát tudnak hazavinni, szinte sehogy sem lehet őket hirtelen ugrasztani, ha gond van a munkahelyen, épp ezért nehezebben is boldogulnak a munkaerőpiacon, nem tudnak meló után smúzolni a főnökkel, a csapatépítéseken és a nem kötelező, de javasolt, azaz elvárt programokon sem mindig tudnak részt venni, ezért az előrelépés is nehezebben megy nekik, mint gyermektelen kollégáiknak, és a hétvégéket sem netflixezéssel, pihenéssel és bulikával töltik, hanem tanulással, programok szervezésével, neveléssel, büntetések kiosztásával, majd azok enyhítésével, például jó magaviseletre való hivatkozással, no meg összeveszésekkel, kibékülésekkel, kibékítésekkel.

Összefoglalva: töméntelen áldozatot hoznak.

Hogy ne fogyjunk el.

Mert mint azt említettem, fogyunk.

Ami Nyugat-Európa balos politikusait nemhogy nem zavarja, de egészen úgy tűnik, mintha örülnének a jelenségnek, van ugyanis egy "B" tervük.

Lakosságcserével oldanák inkább meg a problémát, szerintük Afrikából, illetve a Közel-Keletről kellene pótolni a polgárokat. Számukra ez amúgy is tiszta haszon, amolyan win-win helyzet.

Egyrészt a bevándorlók igen kis része szokott a jobboldalra szavazni, másrészt a kevert lakosság, a sokszínűség, meg a multikulti a libsizmus melegágya, a haladás ilyenkor magasabb fokozatba kapcsol, a konzervatív, a nemzeti erők meg háttérbe, partvonalra szorulnak, a jobboldaliak fasisztákká lesznek nyilvánítva.

Vági szerint a gyerekek csak szén-dioxid-termelő és oxigénfogyasztó biológiai fegyverek, a föld rákos sejtjei - na jó, ez utóbbit, mondjuk, pont nem írta le - és mint ilyenek el fogják pusztítani a bolygót, különben is miattuk lehetetlen ma Budapesten egy komolyabb fizetésből is megvenni egy szerény másfél szobás ingatlant.

Szerinte a CSOK hajtotta fel az árakat, ami amúgy nettó hazugság, a tömegével érkező, gazdag külföldi befektetők miatt lett 60 millió egy 13. kerületi panel ára.

Amit például az a tény bizonyít a legjobban, hogy mióta az rbnb-zés a pandémia miatt gyakorlatilag megszűnt létezni, a lakásárak is elkezdtek meredeken zuhanni.

Vági ezek alapján cikkében azért lobbizik, hogy ne neki kelljen, úgymond, a gyerekek árát kifizetnie. Úgy érzi, az állam nem megjutalmazza, hanem éppen ellenkezőleg, megbünteti amiatt, hogy nem akar gyerekeket.

Pedig a dolog ennél tényleg sokkal bonyolultabb. A piac, a gazdaság, vagy épp a nyugdíjrendszer fenntarthatósága miatt szükség van gyerekekre, ha nincsenek utódok, Európa rövidesen tönkre fog menni. Ezt mindenki, talán még ő is tudja, ezért is vált az egyik, ha nem legfontosabb vitává a migráció versus családtámogatás kérdése.

A hozzá hasonlóan roppant haladó módon gondolkodó európai polgárokból egyre több van, akik se gyerekeket, se alantas kétkezi munkákat nem szeretnének csinálni.

Az unió így kénytelen, úgymond, melósokat importálni.

Milliószámra.

Akik reményeik szerint egyszer - mindig jövőre - valóban munkába fognak állni, dolgozni és adózni fognak, és így többek között a nyugdíjrendszerek összeomlásának réme is vissza fog bújni az odújába.

A másik oldal, például Magyarország, viszont a nehezebb, de nemesebb utat választotta, a kormány inkább azokat a családokat támogatja, akik a kényelmüket hajlandóak feláldozni a gyereknevelés oltárán.

És hát ne felejtsük el, hogy a Z vagy Y generáció hiába akarja a bolygót azzal megmenteni, hogy nem vállal gyereket, hanem inkább cicát tart, meg minden héten megment 5 kutyát - mely állatok amúgy ugyanúgy esznek, isznak, szarnak, szén-dioxidot termelnek - ha Afrikában, Ázsiában és a Közel-Keleten viszont 5 gyerek alatt már kibeszélik az embert szomszédai.

Mondjuk, ott megnézhetné magát Vági úr, ha hasonló okfejtésbe kezdene.