Farkas Árpád 1944-ben született Siménfalván. Gyermekéveit Székelyszentmiklóson, a nagyszülői házban töltötte. Általános iskoláit Székelyudvarhelyen, egyetemi tanulmányait Kolozsváron a Babeș-Bolyai Tudományegyetem magyar szakán végezte.
Napilapok és folyóiratok 1963 óta közlik verseit és irodalmi publicisztikáit. Az irodalomtörténet a Forrás-nemzedék tagjaként tartja számon.
Írásaiban utánozhatatlan költői képekben fogalmazta meg a kisebbségi lét sorskérdéseit.
Tanárként, majd újságíróként és szerkesztőként dolgozott olyan napilapoknál, illetve irodalmi lapoknál, mint a Megyei Tükör, Igaz Szó, Látó, Háromszék.
A Másnapos ének című kötetével debütált 1968-ban, ezt követte 1971-ben a Jegenyekör. 1979-ben jelent meg harmadik verseskönyve, az Alagutak a hóban, 1983-ban pedig az Asszonyidő című publicisztikai kötete. 1989-ben gyermekvers kötete jelent meg, Bolhalakodalom címmel.
Munkásságát számos díjjal elismerték. 1985-ben kapta meg a Román Írószövetség prózadíját, 1993-ban a József Attila-díjat, 2002-ben a Balassi Emlékkardot. 2005-től a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. 2016-ban a Magyarország Babérkoszorúja-díjjal tüntették ki, 2018-ban Kossuth-díjat kapott, 2019-ben pedig Sepsiszentgyörgy önkormányzata Pro Urbe-díjban részesítette.
Farkas Árpádot, a huszadik századi erdélyi magyar életérzés költőjét, az Emberi Erőforrások Minisztériuma saját halottjának tekinti.