Hogyan űzik el a telet a busók Mohácson?

Busó és sokác népviseletbe öltözött résztvevők vonulnak a mohácsi busójáráson

A busójárás a más népek hiedelemvilágában és kultúrájában is megtalálható télbúcsúztató, tavaszköszöntő, termékenységet varázsló ünnep, amely éppúgy rokonságot mutat a riói és a velencei karnevállal, mint az afrikai népek szokásaival. Napjainkra egész Mohács magáénak érzi a busójárás hagyományát, melynek során a birkabőr-ruhába öltözött, bőrbocskort, bütykös harisnyát és maszkot viselő busók játékos, vidám csínytevések közepette különféle hangkeltő eszközeikkel igyekeznek elűzni a telet. Bár idén a világjárvány miatt elmarad a fesztivál, mégis érdemes kicsit közelebbről is megismerkedni ezzel az egyedi és izgalmas hagyománnyal, egyben felkészülni a jövő évi ünneplésre!

A eredetileg sokác népszokás gyakorlatilag beolvadt, majd együtt formálódott a magyar hagyományokkal.

Farsang idején a mohácsi busók fűzfából faragott, rikító színűre festett, félelmetes álarcaikban, kereplőket forgatva, kolompokat rázva vidám forgataggá varázsolják a várost. A téltemető, tavaszváró ünnep húshagyó kedden látványos, jókedvű farsangtemetéssel ér véget.

A határon innen és túl is népszerű busójárás keletkezését övező egyik legenda szerint a sokácok török megszállóink elűzésére maszkokat húzva, hangos zajt csapva ijesztették el ellenségeinket. A XVI-XVII. században Magyarország török hódoltság alatt állt.

A busójárás a más népek hiedelemvilágában és kultúrájában is megtalálható télbúcsúztató, tavaszköszöntő, termékenységet varázsló ünnep. Forrás: Shutterstock / Készítette: Jane Biriukova

Az országnak azonban volt egy olyan része, mely mindvégig magyar kézen maradt: a Mohács-sziget, amelyet mocsaras terület vett körül, s ide húzódtak vissza támadáskor a környékbeli lakosok a csak általuk ismert, rejtett utakon. A törökök azonban megtalálták ezt, és a sziget ellen indultak volna, ám ekkor a mohácsiak vezetője fegyverek híján kitalálta, hogy öltözzenek ijesztő ruhákba, rakjanak magukra kecskeszarvakat, és kereplőkkel, kürtökkel csapjanak minél nagyobb zajt. Végül így ijesztették el a babonás ellenséget.

Busó maszkok Forrás: Karoly Czifra/wikipedia.org

Valószínűbbnek tűnik azonban a másik feltételezés, miszerint a balkáni eredetű sokácok korábbi hazájukból hozták magukkal a szokást, mely aztán a térségben nyerte el mai formáját.

A tradíció megjelenéséről a XVIII. század végéről származnak az első adatok. A busók azóta rendszerint ijesztő ruhákba bújnak, melytől a hagyomány szerint azt várják, hogy a tél megijed, elszalad.

Az ünneplés végén a tél halálát szimbolizáló szalmabábut elégetik, a beöltözött emberek pedig ezután kiáltásokkal és kürtszóval, kolompokkal végigjárják a házakat, majd hamut szórnak szét, hogy távol tartsák a gonosz szellemeket.

A tülkölő, kereplő, kolompot rázó és „bao-bao!"-t ordítozó busócsoportok tulajdonképpeni célja az volt, hogy házról-házra járva kifejezzék jókívánságaikat, elvégezzék varázslataikat és részesüljenek azokban az étel-ital adományokban, amiket sehol sem tagadtak meg tőlük.

A hagyományos busó menet három csoportból áll, melynek tagjait "alakoskodóknak" nevezik.

Az első csoportot alkotó busók öltözete régen is olyan volt, mint ma: szőrével kifordított rövid bunda, szalmával kitömött gatya, amelyre színes, gyapjúból kötött cifra harisnyát húztak, lábukon bocskort viseltek.

Busók egy mohácsi ház udvarán a busójárás első napján Forrás: MTI/Sóki Tamás

A bundát az öv vagy marhakötél fogta össze derekukon, melyre marhakolompot akasztottak. Kezükben kereplőt vagy a soktollú, fából összeállított buzogányt tartottak.

A leglényegesebb azonban, ami a busót busóvá teszi: a fűzfából faragott, hagyományosan állatvérrel festett birkabőrcsuklyás álarc.

Ehhez a csoporthoz tartozik a menet egyetlen kürtje is, amely általában 2-4 méter hosszú. A második csoportot, a lefátyolozott arcú nőket és a lakodalmas viseletbe öltözött férfiakat, továbbá a karneváli jelmezű alakokat maskarának nevezik Mohácson.

Utcakép a 2020-as mohácsi busójárásról Fotó: Margitay Klára/Life.hu

A harmadik csoport a bekormozott arcú "jankeléké", ők viszik a hamus zsákot és az a szerepük, hogy távol tartsák az utca népét, főként a gyerekeket a busóktól. Hamuval, liszttel, ma már csak ronggyal vagy fűrészporral töltött zsákjukkal ijesztgetik a csúfolódó gyerekhadat.

A csoportok körül korábban mindig jelentős nézősereg állt, mivel a Mohácson minden télutón megrendezett ünnepség rengeteg embert vonzott országszerte.

A busójárás íratlan szabálya, hogy a gyerekek nem közelíthetik meg a csoportokat, mert akkor nem sikerül a varázslás.

A koronavírus-járvány visszaszorítása és az emberek egészségének védelme érdekében azonban idén sajnos elmarad.

Mára a népszokás sokat veszített az eredeti hagyományokból, ám az évek során egyre látványosabbá vált. Napjaink ismert busójárása az ezt megelőző években a régi népszokás központjában, a Kóló téren kezdődött. A beöltözött busók, jankelék, maskarák itt gyülekeztek, itt találkoztak a Dunán csónakokkal átkelt busók az ágyús, az ördögkerekes, a szekeres, a kürtös, a teknős és más busó csoportokkal.

Busók csónakkal kelnek át a Dunán Mohácsnál, a Sokácrévnél. Forrás: MTI/Sóki Tamás

A régi elöltöltős busóágyú dörejére a különböző csoportok a főutcán át bevonultak a város főterére, ahol szabad farsangolás kezdődött. Ezt követően a Duna-parton és a környező utcákban iszonyú zajt keltve ünnepelték a farsangot.

Egy busó a mohácsi busójárás zárónapján Forrás: MTI/Ujvári Sándor

Szürkületkor visszatértek a főtérre és a meggyújtott óriási máglya körül táncoltak, mulattak az emberekkel.A hagyományok szerint így ért véget a Farsangvasárnap.

A mohácsiak azonban kedden is farsangoltak, amikor is az újabb főtéri máglyára helyezett, telet jelképező koporsó elégetésével és körültáncolásával búcsúztak a hideg évszaktól, s köszöntötték a tavasz eljövetelét.

A mohácsi tradíció 2009-től szerepel az UNESCO szellemi örökségének listáján, s 2012 óta hungarikum, ami elsősorban a helyi civil társadalom, a busók és a jelmezkészítők sikere.

A cikk megjelenését a Magyar Turisztikai Ügynökség támogatta.