A Szegedi Törvényszék büntetés-végrehajtási bírája csütörtökön hozott végzésével nem engedélyezte Magda Marinko sorozatgyilkos feltételes szabadságra bocsátását
– írta a törvényszék.
A döntés előtt felkérte, hogy egy igazságügyi elmeorvos vizsgálja meg Magda Marinkót, aki ebben nem volt hajlandó részt venni. A Pesti Srácok oldalon azt írják, hogy sorozatgyilkos az utóbbi időkben rendesen viselkedik a Szegedi Csillagban, ahol most ül,
de nehezen fogadja el a szabályokat, nincs benne megbánás, és nem volt együttműködő az eljárás során, nem volt hajlandó részt venni a meghallgatáson sem.
Összességében ezért továbbra sem lehet arra következtetni, hogy szabadon bocsátása esetén vissza tudna illeszkedni a társadalomba és törvénytisztelő életmódot folytatna
– írta válaszában a törvényszék.
Abban az esetben, ha Magda Marinkót egyszer mégis kiengedik, az azt jelentené, hogy átviszik egy szerb börtönbe, ahol még 40 évet kellene eltöltenie.
Az Origo úgy tudja, hogy az elfogása után azonnal halállistát írt, amin egy nyomozó, feltehetően az Magdát elfogó Kovács Lajos nyugalmazott rendőrezredes, és több újságíró neve is szerepel. Ezt a listát bővítette is az elmúlt évek alatt és egy ideig azt hangoztatta, hogy mindenkit meg fog ölni, aki valaha ártott neki. Miután börtönbe került, több összetűzése volt az őrökkel, és magával is megpróbált végezni. Mostanra visszafogottabb lett, már jutalmakat is kap.
Miután 23 éves korában disszidált Szerbiából, beállt a francia idegenlégióba. Több háborúban is harcolt, a személyisége ekkor torzulhatott el véglegesen.
Azzal hencegett korábban, hogy Csádban részt vett egy egész falu kiírtásában.
1990-ben megszökött a légióból és visszatért Szerbiába, ahol éppen a délszláv háború zajlott. Saját bevallása szerint beállt a rablógyilkosságokat is elkövető Arkan Tigrisei félkatonai alakulathoz.
Ekkor Magda Marinko jugoszláv katonákkal együtt átjárt Magyarországra is, hogy raboljon és gyilkoljon.
1993-ban menekültként telepedett le Magyarországon. Akkoriban Szeged környékén élt, sok ismerőse volt, az egyiküktől egy listát is kapott a környéken élő gazdag emberekről. Erről a listáról választotta ki az áldozatait, hogy pénzhez jusson, de megrendelésre is gyilkolt. 1993. január 24. és 1994. január 26. között több embert lemészárolt.
Az első bizonyított magyarországi gyilkosság 1993. december 19-én történt Kecskeméten.
Magda egy gazdag üzletembert H. Antalt, 24 éves feleségét és a vendégüket, egy horvát kereskedőt is megölte, aki ékszereket akart vásárolni a családtól. Az üzletember elmondta, hol tartja a pénzét, ezután haltak meg mindannyian.
A nő könyörgött, hogy a gyerekével ne végezzen Magda Marinkó, úgyhogy a kisfiút életben hagyta, az anyjával viszont hat lövéssel végezett.
Összesen 800 ezer forintot és egy értékes karórát is magával vitt a sorozatgyilkos.
Később, január 5-én, Farkas Helga nagynénjét ölte meg Orosházán.
Elcsalták otthonról a családfőt, Magda eközben a nőt megfojtotta egy zsineggel, majd 100 ezer forinttal és drága ékszerekkel elmenekült.
Nem sokkal ezután, január 23-ról 24-re virradó éjszaka megölt egy gazdag szegedi cukrászmestert, a 42 éves Z. Nagy Bálintot, a szintén 42 éves feleségét, valamint a gyermekeiket, a 17 éves Dánielt és a tízéves Balázst is. Ezzel a négyes gyilkossággal is megvádolták Magda Marinkót, mivel a fantomkép, ami alapján elkapták, ezután készült. Egy szemtanú ugyanis látta Z. Nagyék otthona előtt éjjel egy autóban Magda Marinkót. Ő tagadta a cukrász családjának kiírtását, mondván az édesanyjának megígérte, hogy nem öl gyerekeket. Ezt sosem sikerült rábizonyítani.
A Vajdaságban is mészárolt. Szabadkán Milan Petrity rendőrt, feleségét és fiát ölte meg, Palicson, a Palicsi-tó mellett a villájában Joszip Agatityoval és feleségével végezett.
Mivel Palicson ugyanazzal a módszerrel gyilkolt és ugyanazzal a skorpió típusú gépfegyverrel, mint Szegeden, tudták, hogy egy sorozatgyilkossal van dolguk.
Magda Marinkót gyanúsítottként akarták kihallgatni a rendőrök, de nem akartak kommandósokat küldeni érte, nehogy eldurvuljon a helyzet, ezért kitalálták, hogy félrevezetik. 1994. január 28-ára beidézték a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányságra egy idegenrendészeti ürügy miatt, azzal hogy
tisztáznia kell néhány dolgot a letelepedési engedélyével kapcsolatban.
Amikor belépett a rendőrségi irodába és helyet foglalt a neki felkínált széken, Kószó Zoltán beszélgetni kezdett vele. Akkor már a rendőröknél volt több tárgy Magda Marinko lakásából. A többi között a névjegykártyái is. A kihallgatója egyként felemelte a tárgyakat és mindegyiknél megkérdezte a sorozatgyilkostól, hogy megismeri-e és a lakásából származik-e, Magda mindegyiknél bólintott. Az egyik gyilkosság helyszínen találtak egy cédulát, amin az állt, hogy "Marinko, hívd fel Peppinót" egy telefonszám mellett. Ezt a cetlit is becsempészték a névjegykártyák közé. A nyomozó erről is megkérdezte Magdát, aki ennél is bólintott.
Ebben a pillanatban a nyomozó elárulta neki, hogy ezt H. Antal lába alatt találták meg, mert kicsúszott a zsebéből.
Marinko megvárta, hogy a fegyvert viselő nyomozó egyedül maradjon a szobában, és rátámadt. A terve az volt, hogy elveszi a pisztolyát, és feltehetően az is, hogy megöli, majd kiugrik az ablakon, ami egykori idegenlégiósként nem okozott volna problémát. Kovács Lajos korábban elmesélte az Origónak,
olyan erős volt akkoriban a sorozatgyilkos, hogy felfutott a falra és onnan dobta be a kosárlabdát.
Kószó Zoltán végül megmenekült, miután segítségért kiabált és a többiek beszaladtak az irodába. Csak több rendőr együtt tudta a földre nyomni a gyilkológépet, aki megsérült a nyakán, úgyhogy kórházba kellett vinni.
A nyomozást vezető Kovács Lajos ezredes arról is beszélt, hogy ha Mariknónak sikerült volna megszereznie a nyomozó fegyverét, rendőrök haltak volna meg, vérengzést tartott volna a folyosón.
Neki az ölés olyan volt, ahogy én egy szalvétát veszek fel a tányér mellől
– magyarázta.
Magda Marinko tárgyalásai különleges figyelmet kaptak, a tanács vezető bíró 24 órás rendőri védelem mellett dolgozott, a tárgyalótermeket mindig bombakereső kutyákkal vizsgálták át, és mesterlövészek voltak a bírósággal szembeni épület tetején. 1996-ban ítélték el jogerősen nyereségvágyból, előre kitervelten, több emberen, különös kegyetlenséggel, részben társtettesi minőségben elkövetett emberölés, valamint lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés miatt.