"Bízom benne, hogy el tudtunk búcsúzni egymástól. Nem tudom, hogy a rákbetegség vagy a gyógyszerek hatására, de nagyon nehezen beszélt már. Pénteken még bent voltam nála a kórházban, de akkor már csak nézett rám, beszélni már nem tudtunk, s az éjjel végleg elaludt.
Az utolsó napok nagyon nehezek voltak, lefogyott negyvenegynéhány kilósra. Rendkívül fájdalmas volt így látni őt.
Az orvosok is tudták, közeleg a vég, próbálták megkönnyíteni az utolsó napjait – mondta a lapnak Feledy Péter, Táncsics Mihály-díjas újságíró-riporter, Monspart Sarolta férje, akivel ötven évig voltak házasok.
A Nemzet Sportolója címmel kitüntetett világbajnok tájfutó április 24-én halt meg.
Éveken át küzdött súlyos betegségével.
"Nehezen viselte a karantént, nem otthonülő típus volt, de mindig kereste a lehetőséget, hogy gyengülő fizikai képességei ellenére is kimozdulhasson. Gyakran autóztak, például a barátnőivel a budai hegyekbe ment sétálni. Nem lehetett mellette ellustulni, sem erőnlétileg, sem mentálisan. A közelmúltban mondogatta is, hogy teltebb lettem a Covid-időszak alatt, vigyázzak. De sajnos itthon nehéz tenni ellene, már én is 78 éves vagyok.
Céltudatossága sokak mellett engem is inspirált. Amellett, hogy folyton sportolt, mindig új dolgokon törte a fejét, s ha valamit kitalált, azt meg is valósította
- emlékezett vissza férje.
Monspart Saroltának a betegség elleni küzdelemben a családja is erőt adott: férje mellett a fia, Botond és a három unokája is mellette állt.
Mint azt a Blikk felidézte, Monspart Sarolta 34-szeres tájfutó magyar bajnok volt, sífutásban is hatszor lett ob-aranyérmes. 1972-ben első magyar nőként egyéni vb-címet szerzett tájfutásban. Ebben az évben elindult a csepeli maratonon, három órán belüli idővel teljesítette, ezzel Európa leggyorsabb női maratonfutója lett.
Kullancscsípés vetett véget sportolói karrierjének 1978-ban. Vírusos agyvelőgyulladással hat napig volt kómában, felépülése után sánta maradt.