Szarvas József Kossuth-díjas színész a Bayer Show-ban azt mondta, hogy lehetetlen dolog Koltai Lajos világhírű, Kossuth-díjas operatőr döntését megkérdőjelezi, aki szintén elfogadta Vidnyánszky Attila felkérését és tanítani fog a Színművészetin.
Arra a kérdésre, hogy milyen változást vár az új egyetemtől, Szarvas József - utalva a baloldalhoz köthető, régi színművészetis vezetőkre - úgy felelt, ki kell venni abból a kátyúból az egyetemet, amelybe azok tették, akik szerint a művészet lényegénél fogva pártos. „Szerintem a művészet lényegét tekintve szabad" – hangsúlyozta.
Globális problémának látja, hogy mindenkit kultúrafogyasztóvá tettek, nem pedig teremtő alkotó emberré. „Jó ez nekünk? A kultúra teremtése a művelésből, a földből ered és ma legtávolabb a földtől vagyunk, vagyis magától a kultúrától."
Szarvas József a művészettel való első találkozásáról is érdeklődött Bayer Zsolt, arról, hogy egy Debrecen melletti tanyán hogyan érintette meg a művészet.
„Organikusan kötődtem mindig minden pillanatomhoz. Én már TSZ-ben nőttem fel, amit a paraszti kultúra milyenségétől elvágtak. Később olvastam Illyés Gyula Puszták népét, ahol azt írja, a kultúra hanyatlása a sanzonok megjelenésével kezdődött.
Én úgy éltem meg, hogy meghallottam a Táncdalfesztivált, a sanzont, és a fantáziám elindult, elvágyódtam. Minden pillanatot kihasználtam, ami errefelé terelt.
Gyerekként nem tudtam mi az, színésznek lenni, de tudtam, hogy az a mese, ami a rádióban megy, az este az álmaimban előjön.
A pénteken meghalt nagy színésznőre, Törőcsik Marira emlékezve Szarvas József arról beszélt, mindannyiunknak van valami hozzá kötődő létélménye.
Amikor a színpadon volt, ott a színház felragyogott. Minden pillanata ajándék: olyan titkot hordozott és ápolt, gondozott és próbált nekünk átadni, aminek még ő sem járt a végére, de minden alkalommal, szorgalommal és alázattal nekiment a titok megfejtésének
- tette hozzá.
Hozzátette: az igazi nagy művész olyan rejtett csatornán keresztül tud nekünk üzenni, költői úton, hiszen mindannyian készek vagyunk a költői hajlamra, amit a költői lelkünkön keresztül megértünk.