Az Udvari Kamaraszínház új műfajt teremt: a trianoni nemzettragédia 100. évfordulója kapcsán dokumentumklipeket forgat. A társulat szívügye a magyar történelemről szóló darabok bemutatása, Andrási Attila igazgató és művészeti vezető elmondta a Life-nak, miért tartja ezt fontosnak:
egyik ok a társulatunk alapítására a történelem iránti nagy érdeklődésem. A délvidéki Szabadkán születtem és nőttem fel. Világossá vált számomra, hogy az ottani magyarságnak mint nyelvi és kulturális közösségnek többet kéne tudnia a múltjáról, és nem megelégedni az ottani rendszer kínálta kényelmesen hiányos tudással.
Andrási kiemelte:
ami meg Magyarországot illeti, mindig is tudtam, hogy fontos tartalmak voltak és vannak elferdítve vagy tabutémaként kezelve.
Úgy folytatta: Belátta a "historia magistra vitae est" mondás igazságát: nem érti a jelenét, és nem tudja elképzelni jövőjét a nemzet, amely a múltját nem ismeri.
A másik ok a "szakosodásra" az, hogy más színházak ritkán érzik szükségét, hogy ilyen darabokat műsorra tűzzenek, az Udvari Kamaraszínház darabjai még nem is töltik ki ezt az űrt elegendő mértékben. A harmadik ok, hogy szívügyük a magyar történelemről szóló darabjaikat bemutatni az elcsatolt területeken, és másutt a világban.
Az ember szabad akaratában és akaraterejében hiszek, nem a fatalizmusban. A történelemben a körülmények néha szűkebb, néha nagyobb mozgásteret biztosítanak, nem egyetlen lehetőséget.
Gondoljunk csak a maroknyi önszerveződő ellenállóra, akik elfoglalták Sopront, és ezáltal kikényszerítették a népszavazást a Hűség városában, amely így nem lett elcsatolva
– fűzte hozzá Andrási Attila.
Mindebben igencsak megerősített Horváth Jenő tanulmánya a Trianon előtti huszonöt évről. Részletesen ír a kényszerpályákról, a mozgásterekről, az eredményes és a rossz politizálásról Magyarországon és külföldön egyaránt. Stílusából nem érezhető ki valamilyen ártó ideológiai meghatározottság
– magyarázta az Udvari Kamaraszínház igazgatója.
Horváth Jenő diplomatának készült, így történészként nagyobb érdeklődéssel, hozzáértéssel és alapossággal nyúlt a témához. A Millenniumtól Trianonig című könyvét Andrási megkerülhetetlennek tartja, de természetesen nem képzeli azt tökéletesnek és hibátlannak, mert az igazság után kutatva a pozitív előítélet is félrevezető.
Andrási Attila így folytatta:
és akkor, egyszer csak kitört a járvány, ellehetetlenítette a próbákat, az előadásokat. Kerestem a megoldást, hogyan csökkentsem az intézkedések kényszerűen rossz hatását, vagy fordítsam előnyünkre. Így ötlött fel bennem a film gondolata.
A színházigazgató elmondta, hogy színészek egyenként jönnek a forgatásra. Nagyon kevesen vannak egy időben egy helyen, a jelenlévők nagy távolságot tarthatnak.
Szigeti Réka dramaturgnak most nem karakterek interakcióit kell izgalmassá tennie, hanem feladata többek között úgy megvágni egy bonyolult tanulmányt, hogy ne essen csorba a tartalmi összefüggésekben, úgy rövidítsen vagy alakítson át hosszú mondatokat, hogy élőszóban érthetőbb legyen,
de megmaradjon Horváth fogalmazásmódjának választékos és kissé régies íze.
Az, hogy a szöveget képzett színészek mondják, már önmagában véve enyhíti a szöveg "szárazságát" - véli az Udvari Kamaraszínház vezetője.
Andrásiék igyekeztek a szövegrészeket a személyes karakterükhöz illeszteni, de újszerű próbatétel számukra, hogy egy színesen átélt előadásmód mellett, mégis egy helyben ülve, követhetően, érthetően mondják el a tömény tartalmat a nézőknek, akik most találkoznak vele először.
Nem véletlen, hogy forgatáskor a leggyakoribb rendezői instrukcióm a »lassabban« volt...
– fűzte hozzá az Udvari Kamaraszínház vezetője.
A színészek ugyan nem mozognak térben, ezt ellensúlyozzuk a mozgalmas kép- és filmanyaggal. Filmben a történelmi személyek játsszák újra a régi szerepeiket, színészeink meg a narrátorok.
Andrási Attila értékelése alapján:
a nézők döntik majd el, mennyire sikerült megfelelnünk a kihívásnak.
A dokumentumfilm-sorozat első és második része alább tekinthető meg.