Apáti Bence: Elk.rtad, csávókám!

Budapest, 2016. május 1. Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke (k) szimpatizánsokkal beszélget, miután sajtótájékoztatót tartott a Városligetben 2016. május 1-jén, a munka ünnepén. MTI Fotó: Illyés Tibor

Én pontosan emlékszem Csávókám, hol voltam 15 éve. Moziban. Ott kaptam egy SMS-t, egy amúgy liberális haveromtól, aki azt kérdezte, hogy nézem-e a híreket. És persze mea culpázott egyet.

Csávókám.

Elnézést kért és beismerte, hogy tévedett a vitáink során. Erre nem vagy te képes Csávókám. 15 hosszú éve. Egyre jobban akad össze a nyelved, napról napra kásásabb a hangod, homályos a tekinteted, és szárazabb a szád, mint a Góbi sivatag.

Csávókám.

Tudom, miért nem vagy sosem szomjas. Mert a haverommal ellentétben a mai napig nem voltál képes arra, amire ő. Pedig hidd el, jót tesz. Az önreflexió, az önvizsgálat. Majd a bocsánatkérés. Az csodákra képes. Akkor elmúlna ez a marha nagy feszülés ott a gyomrod tájékán, amitől újra és újra megszomjazol.

Csávókám.

Az a rohadt és még önmagad előtt is rejtegetett érzés, hogy 2006-ban őrült Neróként gyönyörködtél felgyújtott városod fényében. Pedig mindent megtettél, jó előre úgymond tájékoztattad is a legbefolyásosabb lapok vezetőit, főszerkesztőit és vezető publicistáit.

Felkészítetted őket, hogy mire számítsanak, hogy mit kell kommunikálniuk erről a fantasztikus beszédről, meg arról, hogy ugyan jólétet, adócsökkentést ígértél, hogy esküdöztetek, hogy nem lesz gázáremelés, de valójában államcsőd fenyegetett, ezért olyan megszorítás jön, amilyet még nem látott a világ.

Szerinted, Csávókám, az teljesen rendben volt, hogy kormányzás helyett kampányoltál, és közben nem csináltál semmit négy évig.

És az is hogy a látványkormányzás közben végighazudtad az utolsó másfél-két évet.

Tudom Csávókám, hogy iszonyú érzés reggelente felkelni, kortyolni egy nagyot és belenézni a tükörbe, majd elmerengni azon, hogy a nagy mesterterv, amit kifundáltál, és amiben a teljes ballib, kormánypárti cselédsajtód teljes mellszélességgel támogatott, nem jött be.

Majd köpni egyet. Ezért vagy most olyan lent. A béka segge alatt. Mert három kétharmad lett abból a korszakos igazságbeszédből. És szinte biztos vagyok benne, hogy lesz egy negyedik is.

Tudod Csávókám, mi nem felejtünk.

A mai napig látjuk, azokat a vicsorgó állatokat. Kísért minket, ahogy üvöltve rohannak felénk a rendőreid. Símaszkban, viperával, azonosítószám nélkül futnak, és ütnek-rúgnak, gyaláznak mindenkit, akit elérnek. És közben röhögve lövik szemmagasságba a gumilövedékeket.

Vadásztak ránk. Szabályos vadászat, vérbosszú volt október 23-án, 1956 ötvenedik évfordulóján. Letarolt minket a hadsereged, és ahol elhaladtak, zokogó, a saját vérükben és taknyukban fetrengő fiatalok, egyetemisták, gimnazisták, idősek és nők maradtak.

Láttam ott olyanokat, akiknek a lábát és a kezét törték, és olyat is, aki bepisilt a félelemtől. És a felhergelt csapatod, a bűnözőid vérben forgó szemekkel röhögve élvezték a rájuk bízott feladatot.

Ahogy a híres liberális értelmiséged is. A barátaid. Akik szerint megérdemeltük; és akik szerint nem kellett volna odamennünk. Akik szerint mi egytől egyig nácik vagyunk. Hisz ott lengtek azok az árpádsávos zászlók.

Ja, igen, most már szeretik, szeretitek azokat a zászlókat. Jakab olyan szenvedélyes, rendes náci. Rajta ott virít az O1G plecsni.

Csávókám, akar a franc foglalkozni veled - amúgy nem Orbán, hanem te kommentelgetsz a miniszterelnök oldalára -, de ugye az van, hogy csak nem akarsz eltakarodni a francba - ahogy megígérted -, kib@szott jó könyveket írni a modern baloldalról.

Itt vagy még mindig, kommentelsz, hepciáskodsz, és fura állapotban videókat készítesz. Meg krákogsz. Az nagyon meg neked. Hogy a szerencsétlen bábjaidat a háttérből utasítgasd. Abban te vagy a mester.

De úgy egyébként iszonyú mélyen vagy, Csávókám. Annyira, hogy még az sem jutott el az agyadig, hogy a rólad és az ocsmány dolgaidról szóló film nem közpénzből készül.

Független film lesz, Csávókám.

Persze most prüszkölsz, fujtatsz, krákogsz, értem én, csak akkor meg kussoltál, kussoltatok, mikor a németek készítettek Orbánról, "Halló, Herr Diktator!" címmel filmet.

Az rendben volt, Csávókám, ugye?

Arra koccintottatok? Persze, hogy igen. Gondolom többször is.

Nagyon lent vagy, Csávókám, néha már annyira, hogy majdnem meg is sajnállak, de aztán csinálsz egy ilyen videót, majd eszembe jut 2006, és az azóta elhunyt apám, akinek akkor taknya nyála összefolyt, miközben menekült a senkiházi bűnözőid elől.

Elkúrtad, Csávókám!