EU-s zöldítés: fontolva haladás vagy erőltetett menet?

Megérkezett Orbán Viktor az uniós állam- és kormányfők kétnapos rendkívüli csúcstalálkozójára Brüsszelbe. A napirenden egyebek mellett az éghajlat-politika kérdései is szerepelnek. A miniszterelnök az MTI-nek adott nyilatkozatában azt hangsúlyozta: "Magyarország azon csoporthoz tartozik, mely szerint a klímavédelem költségeit a klímaromboló nagy cégeknek kell megfizetniük. Van olyan csoport, amelyik inkább az emberekkel meg a családokkal fizettetné meg" - hívta fel a figyelmet, megjegyezve: "ez egy átlagos magyar család esetében havonként akár 20 ezer forint is lehet. Mi ezt nem tudjuk elfogadni, azt a megoldást támogatjuk, amely a klímát rombolókra terheli a védekezés költségeit".

A miniszterelnök és a kormány klímapolitikai jövőképe világos.

A 2050-re fokozatosan elérendő klímasemlegesség költségeit elsősorban a szennyező cégeknek és az EU közös költségvetésének kell állniuk, a lakosságra kisebb szelet hárul. Lássuk, mit mond ezzel kapcsolatban a mielőbbi és minél nagyobb kibocsátáscsökkentést követelő hazai ellenzék, különös tekintettel arra a tényre, hogy a jelenlegi legvalószínűbb forgatókönyv szerint a következő németországi választásokat a Zöldek nyerik.

Jávor Benedek május 3-i, a merce.hu oldalon megjelent írásában felvázolta azt a jövőképet, amit a németországi Zöldek (pontosan: Szövetség '90/Zöldek) hatalomra jutása jelentene Magyarország számára. Az elemzés megállapításai a Németországgal fenntartott politikai és gazdasági kapcsolataink meghatározó súlya miatt nem hagyhatók figyelmen kívül. Már csak azért sem, mert a rárakódott politikai sztereotípiák zavaró hatása nélkül kendőzetlen képet kaphatunk arról, hogy mi vár ránk a német parlamenti választások után, ha ez a forgatókönyv teljesül.

Helyesebben: melyik alforgatókönyve teljesül ennek a zöldgyőzelem-forgatókönyvnek. Bármi és bárminek az ellenkezője is elképzelhető, de ahogy a jelenlegi tendenciák kirajzolják, egy Zöld-SDP-FDP baloldali együttműködés a legvalószínűbb, bár egy CDU-Zöldek-FDP koalíciót sem lehet kizárni. Sőt azt sem, hogy a Linke, a keletnémet kommunista utódpárt, része lesz egy Zöldek vezette kormánykoalíciónak. Az elmúlt időszakban leggyakrabban a Zöld-CDU-kormányzást emlegette a német sajtó, de a CDU sokat vesztett azóta a befolyásából.

„Az biztos – írja Jávor Benedek, hogy egy Zöld-SPD-Linke együttműködés, amit egyértelműen a Zöldek vezetnek, szociális, és valószínűleg környezeti szempontból is sokkal progresszívebb képet mutatna, mint egy erősen piacorientált CDU-Zöldek felállás."

Mit is jelent ez a progresszivitás? A Zöldek elfogadott új programja a korábbi 60 százalékos helyett 70 százalékos kibocsátáscsökkentést irányoz elő 2030-ra Németországban az 1990-es bázisévhez képest, ami jóval ambiciózusabb, mint az EU 55 százalékos vállalása. Betiltanák a rövid távú légi járatokat, és vasútra terelnék az utasokat, valamint általános sebességkorlátozásokat vezetnének be az autópályákon. Leállítanák a már majdnem befejezett Északi Áramlat II. orosz-német gázvezetéket úgy, hogy akár a végső fázisban is felmondanák a szerződéseket. Az Északi Áramlat II. története egyébként jól példázza azt a skizofréniát, amiben a jelenlegi német klíma- és energiapolitika szenved. A gázvezeték Oroszország és Németország között szállítana 55 Mrd m3 földgázt évente, duplára bővítési opcióval. Németország jelenleg 53,4 Mrd m3 földgázt importál Oroszországból, éves szükségletének a 70 százalékát. Ilyen nemzetközi gigaberuházást nem rövid távra terveznek, és az azon érkező földgázt hasznosító erőművek üzemideje is minimum 30-40 év. Ez nem éppen a klímasemlegesség irányába ható lépés.

Mint ahogy a német „coal exit", azaz a szén- és a lignittüzelésű erőművek 2038-ig történő kivezetésének a megvalósítása sem az. Az érdekeltek közötti szerződésekkel fixált menetrend szerint 2022 végéig 2,82 GW-nyi kapacitás kerül leállításra, 2030-ig további 5,7 GW, 2038-ig 8,65 GW. Tehát 2030-ban még minimum 8,65 GW-nyi szenes kapacitás lesz a rendszerben, évente minimum 50 millió tonna szén-dioxidnak megfelelő (CO2eq/év) kibocsátással (ez alig kevesebb, mint Magyarország éves kibocsátása). A Zöldek szerint, ha marad az eredeti 2038-as időpont, nem lehet elérni az ambiciózusabb klímacélokat, amelyek szerint 2050 helyett már 2045-ben elérnék a karbonsemlegességet.

A Jávor Benedek-féle elemzés természetesen tapsikolva veszi kész tényként az ígérvényeket, de ha megnézzük, hogy milyen kibocsátáscsökkentési és gazdasági tendenciák húzódnak meg a nagy ambíciók mögött, akkor a minimum az, hogy el kéne bizonytalanodjunk.

Már megszokhattuk, hogy Németországot egyfajta zöld etalonként, „bezzegnémetországként" szoktuk az arcunkba kapni. A számok azonban tudnak illúziórombolók lenni. Németország Európa-bajnok az üvegházhatású gázok kibocsátása terén a 2019-es 810 millió t/CO2eq adattal, de az egy főre jutó 10,7 t/CO2eq érték is az egyik legmagasabb az EU-ban. A 2020-as kibocsátáscsökkentési vállalásait egyedül a Covid-helyzet miatti gazdasági lassulásnak köszönhetően tudta elérni, azaz megjósolható, hogy a siker átmeneti. Villamosenergia-mixében pedig még mindig jelentős a legszennyezőbb szén és lignit aránya (29,1%).

Érdekességképpen a baloldali világképben folyamatosan a gonosz mostoha szerepét játszó Magyarországon mindössze 12 százalék körüli érték volt a szén és a lignit aránya a villamosenergia-mixben 2019-ben, a 2020-as kibocsátáscsökkentési vállalásainknál lényegesen, legalább harmadával többet értünk el, az egy főre jutó CO2-kibocsátásunk 62 százaléka a németnek, az egy főre jutó energiafogyasztásunk pedig a 60 százaléka.

Visszatérve a németországi zöld tervek valóságtartalmára, az előzőek alapján valószínűsíthető, hogy a villamosenergia-mixben 10,5 százalékkal reprezentált földgáztüzelésű erőművi flotta rendszerben marad, hiszen a vízerőművek mellett csak ezek tudják biztosítani a gigantikus német időjárásfüggő megújuló kapacitások kiegyensúlyozását. Legalábbis amíg az ipari méretű akkumulátoros tárolás nem lesz piacérett, ami viszont nem várható 2040 előtt.

A német atomerőművek 2022-es kivezetése után nem lesz más tervezhetően rendelkezésre álló erőmű a földgázosokon kívül a fokozatosan leálló szenesek mellett.

Erre jött rá a Merkel-kormány, amikor az Északi Áramlat II. földgázvezeték megépítése és befejezése mellett döntött. Még Németországban is több évtizednyi idő szükséges ugyanis a tisztaenergia-átmenet végrehajtásához. Különösen úgy, hogy jól lábon lőtték magukat a CO2-kibocsátás mentesen termelő atomerőművek bezárásával. És ez a felismerés vár az esetleges Zöldek vezette német kormányra is, hacsak nem akarják ők is teljesen áramimportra építeni a villamosenergia-ellátásukat, és nem akarnak francia atomerőművekben termelt áramot vásárolni. Amennyiben az Északi Áramlat II. gázvezetéket üzembe helyezik, akkor csak a földgázhasználatból évi 236 millió t CO2eq-el növekszik majd a német energiaipari kibocsátás, ha a kapacitásbővítés is megvalósul, akkor 335,34 millió t CO2eq-el. És akkor még nem beszéltünk a közlekedési, az ipari és az épületenergetikai kibocsátáscsökkentésről, ahol a németek messze nem teljesítenek olyan jól, mint az energiaiparban.

Az ellátásbiztonság elfogadható szinten tartása, vagy az erőltetett zöldítés folytatása? Érdekes és súlyos politikai rizikót hordozó dilemma lesz ez egy zöld párt számára. De megjósolható, hogy a magyarországi ellenzéknek is hamar elmegy majd a zöldítési étvágya egy esetleges választási győzelem esetén, kezeljük tehát így a kampánylicitet.

A klímaharc mellett a jávori elemzés politikai szövetségesként is kulcsszerepet szán egy Zöldek vezette német kormánykoalíciónak a magyar ellenzéki pártok sikeres választási szereplésében. Mindez a csillagok szerencsés együttállását jelenthetné számukra, hiszen az USA-ban is erős baloldali fordulat történt Joe Biden elnökké választásával. Ráadásul, mind az új amerikai adminisztráció, mind a német Zöldek erősen elkötelezettek a saját posztmodern baloldali demokráciafelfogásuk eszközökben nem válogató exportjában, akár a célország választási küzdelmeinek a befolyásolásával is. De lássuk, miként is gondolkodik erről Jávor Benedek? „Az új zöld pozíció lényegében az európai demokratikus berendezkedés védelméhez való ragaszkodás, érje azt kihívás belülről (Orbán, Kaczyński) vagy kívülről (Oroszország, Kína). Ebből a szempontból a zöldek radikalizálódtak például Oroszországgal szemben, és ugyancsak radikálisan elítélik a puha, megengedő, a német tőke által foglyul ejtett konzervatív álláspontot, mondjuk, az Orbán-rendszer kapcsán." Tehát magyarul, azok, akik merészelnek másképp gondolkodni, azok felkerülnek a tiltott listára, akik egyetértenek, csak nem tapsolnak elég hangosan és ütemesen, azokat megtűrik, de magukat szeretik igazán. Igazán őszinte jövőbe nézés – köszönjük Jávor Benedeknek – hiteles kép a nemzetközi baloldal demokráciafelfogásáról. Komoly „haladás" a Zöldek valaha volt bázisdemokrácia-felfogásához képest, ahol is a képviseleti demokrácián túllépve, minden lényeges kérdésben kikérték volna az állampolgárok véleményét.

Jávor Benedek reményei szerint európai ügyekben a Zöldek feltétlenül egy erősebb, hatékonyabb EU kialakítását fogják szorgalmazni, ami változás lesz az eddigiekhez képest. Egy lépéssel közelebb kerülhetünk tehát a dobrevi álom, azaz az Európai Egyesült Államok megvalósulásához. Hurrá! Az EU már jelenlegi állapotában is gyógyír minden bajunkra.

Végül, hogy demonstráljam, hogy egyetérteni is tudok jávori megállapításokkal, aláírom: „A Zöldek sokkal kevésbé függenek a német nagytőkétől, mint a CDU/CSU, ami nemcsak a gazdaság zöld átalakítása során biztosít sokkal szabadabb kezet számukra, hanem a külpolitika formálása során is. Nem kell tojásokon táncolva egyensúlyozni a német tőkebefektetések védelme miatt Kínában, Magyarországon, vagy máshol. Ez mindenképpen növeli a német külpolitika mozgásterét, és nagyobb lehetőséget biztosít egy értékalapú német jelenlétre a nemzetközi kapcsolatokban." És itt az értékalapot emelném ki. A Zöldek ideológiája baloldali és mélyen antikapitalista, a nyugat-európai '68-as kommunista, zöld és liberális eszmeiségen nyugszik, melyhez a modern idők jeleként az LMBTQ-közösségek és az ortodox veganizmus politikai támogatása is társul. Hisznek a gondoskodó állam idealizált jövőformáló szerepében, és a különféle környezetvédelmi, karbon- és CO2-adók és -vámok révén hatalmasra növelnék az állam jövedelem-újraelosztó szerepét, egyfajta kommunisztikus államkapitalizmust hoznának létre.

Ez legalább olyan skizofrén, mint a klímasemlegesség felé való Atomstopon és az Északi Áramlat II-n keresztüli eljutásuk. Jávor Benedek és az elvtársai ezt a jövőképet árulják a politikai piacon.

Szerintem meg válasszuk a hazait. Különben is,

élő társadalmon ne kísérletezzünk

. Nem kell a német Zöldek mintájára évente feljebb srófolni a kibocsátáscsökkentési ambíciókat, biztosítani kell a gazdaságnak a megfelelő átállási időt, és az új technológiáknak is el kell érni a piacérettséget ahhoz, hogy állami – azaz állampolgári - támogatás nélkül váljanak alkalmazhatóvá.

Toldi Ottó, a Klímapolitikai Intézet kutatásvezetője