Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Mint azt korábban megírtuk, Mező Gábor újságíró hiánypótló tanulmánnyal állt elő, amikor megírta az évek óta kutatott történeteket a kommunista hálózat rendszerváltoztatás utáni médiaszereplőiről.
A szerző A média lenyúlásának titkos története című munkájában azt vezeti le, hogyan épült fel a Nap TV, miként hálózták be a vidéki sajtót, illetve hogyan érték el, hogy az újonnan elindított, gyakran többszázezres újságok is „náluk" maradjanak. Mint a Reform, amely a reform-kommunisták szócsöve volt, vagy az a Kapu, amelyben több lázadó írás megjelent, de valójában egy titkosszolgálati leányvállalat állt mögötte.
Ennek végeredménye lett az, hogy hiába nyert 1990-ben az MDF, a sajtó szinte teljes része kormányellenes volt, jócskán megágyazva az MSZP 1994-es visszatérésének. A könyv folytatása ősszel jelenhet meg, ennek kapcsán is beszélgettünk.
A témát évek óta kutató újságíró egyre inkább úgy látja, hogy a hetvenes, nyolcvanas évektől, majd a
rendszerváltás után is megfuttatott, folyamatosan szerepeltetett tévések jelentős része nagyon gyakran elvtársi előnnyel, hálózati bekötéssel indult.
Az eddig is nyilvánvaló volt, hogy a pártállami nómenklatúra tagjai előszeretettel küldték gyermekeiket külügyes, külkeres pályára
– szögezi le Mező Gábor.
Ezek között említette Apró Antalt - Gyurcsány Ferenc felesége nagyapját - a kommunista diktatúra nagyhatalmú káderét, akinek fia állambiztonsági tiszt lett, lánya, Apró Piroska pedig vezető külkeres és Berecz Jánost, akinek mind első felesége, mind lánya, szigorúan titkos tiszt volt, testvére pedig az állambiztonságnak dolgozott.
„Nemrégiben publikáltam Vágó István jobbára ismeretlen előtörténetét. Ő külkeresként került a televízióba, ahol Vitray Tamás vette a szárnyai alá. Vágó apja, Vágó György bejárta Afrikát és Indiát, úgy, hogy éveket töltött kiküldetésben. Fia nyelveket tanult, majd a kábítószerrel is kereskedő Medimpexhez került.
Mező szerint visszanézve az is elképesztő, hogy például az ÁVH-s emberek gyerekeikből vezető SZDSZ-es politikusok, menő kiadóvezetők lettek, más hálózati leszármazottakból pedig az ország legismertebb közszereplői.
De ugyanebbe a brancsba sorolható a ma is felettébb aktív Juszt László: magasrangú káder volt az apja, Szófiában tanult, majd baráti viszonyba került az orosz maffiózóval – a több forrás szerint volt KGB-s –, Szemjon Mogiljeviccsel.
Juszt egyébként éppen az akkori Origónak, jó tíz évvel ezelőtt egy interjúban azzal hencegett, hogy egyedüliként bemehetett a házi őrizetben lévő Todor Zsivkovhoz.
A Moszkvából megbuktatott bolgár diktátorhoz, akitől az IMO-n végzett Lukanov, Mladenov kettős vette át a hatalmat. Hát hogyan mehetett be egy magyar riporter Zsivkovhoz?
Juszt ugyanebben az anyagban azt mondja: „Kint voltam Szófiában, ahol megcsináltam Zsivkovval, az utolsó pártfőtitkárral Bulgáriában az utolsó interjút házi őrizetében.
Az első stáb voltunk, amelyik bejutott Temesvárra egy csellel, utána végigcsináltam az itthoni váltást".
Bizony, ilyen ügyes volt... Tegyük hozzá, hogy az említett Mogiljevics Magyarország előtt éppen Bulgáriában mozgolódott a legtöbbet. Egy Amerikába menekült bolgár származású professzor megkerülhetetlen értekezése szerint „Szeva bácsi" kulcsszerepet játszott az ország kifosztásában.
De vissza Juszthoz. Ha innen nézzük a különböző ügyeit, például, hogy "véletlenül" éppen ő került abba a csúnya nemzetbiztonsági ügybe még az első Fidesz-kormány idején, akkor azért láthatjuk, hogy nagyon sötét figura.
És nem az értelmi képességeire gondolok. Maradjunk annyiban, hogy senki sem lepődött meg azon, hogy állítólag őt akarta a Russia Today a magyar „arcának" pár évvel ezelőtt" - állapítja meg a szerző.
Mező a beszélgetésünkben kitért az "újságírói" csalásával, azaz a nevetséges RTL Klubos álinterjújával lebukott Frei Tamásra is, aki a KGB-keltetőnek tartott moszkvai IMO-n végzett. Mellette említi a szintén IMO-s Hardy Mihályt, aki éppen a Klubrádiót boldogítja, de mondhatná a szintén ott végzett, náluk jóval ismeretlenebb Simon Ernőt, aki a régi Figyelő vezetése után pár éve már a menekülteket óvta az ENSZ-nél vagy azt a Dési Andrást, akiből a Népszabadságnál töltött évek után szintén nagy jogvédő lett.
Ha a sajtót, a nyilvánosságot egy rendetlen kertnek tekintem, nem tudok úgy felemelni egy követ, hogy ne kandikáljon ki egy-egy hálózati figura. Sokan nem értik, hát kimondom, mi a baj: ezek nemcsak lehetséges állambiztonsági beszervezettek, de potenciális szovjet-orosz kémek" – hangsúlyozza Mező.
Filmes társaival három dokumentumfilmet is készítettek, a Lejáratás és bomlasztást (2015) és a Szétszakadt Magyarországot (2017) Huth Gergellyel és Kerekes Andrással, tavaly pedig a Levelek a bolondokházából címmel készült filmet, amit Kerekes Andrással ketten csináltak.
Utóbbit pár hete a saját műsorában, a Pesti TV-n futó Hálózaton is levetítette, utána valaki felrakta a YouTube-ra és ott is több tízezres nézettséget ért el. Érdeklődésünkre azt mondta, nem zavarja, hogy kikerült a netre sőt: a céljuk az volt, hogy minél több emberhez eljusson ez a történet.
A Levelek a bolondokházából főszereplője egy szerencsétlen sorsú asszony, akit saját férje a bolondokházába juttat, hogy megszabaduljon tőle. A férfi nem akárki: Janikovszky Béla, az ÁVH ezredese, aki akkor már második feleségével, Janikovszky Évával élt együtt. K. Etelka végül ki tud jutni Lipótról, de ennek az volt az ára, hogy le kell mondania kisfia felügyeleti jogáról.
„Kegyetlen történet, elszorult a szívem, amikor a levéltárban olvastam Etelka Lipótról írt leveleit, amelyeket könyvlapokra körmölt.
Karácsony táján csak a gyerekét akarta látni, ennyit kért. Az elmegyógyintézetbe azért zárták, mert tisztességesebb gyerektartást kért a férjétől, az ÁVH-s Janikovszkytól, aki ezt megunva, előbb elraboltatta (!) közös gyereküket egy nyári táborból, majd Péter Gáborék segítségével Lipótra záratták a szerencsétlen anyukát.
S ha már rendszerszerűség: az elrabolt gyerekről annyit tudok, hogy hányatatott élete lett – ki csodálkozna ezen? –, de Janikovszky Béla és Éva gyermekére – az elrabolt fiú féltestvérére – csodás karrier várt. Janikovszky Jánost a Videoton – ahol ugye Apró Piroska is dolgozott – az NSZK-ba küldte, hogy a rendszerváltás után privatizálja a Móra Kiadót. Egy interjúban azt mondta, az anyja emléke miatt tette, de gondolom az sincs ellenére, hogy közben milliomos lett. Mondtam valamit a hálózatról? Az apját „polgári orvosként" bemutató Janikovszky pedig ma is elképesztően befolyásos figura. Nem lepődtem meg azon, hogy hiába írt egy amúgy liberális irodalmi portál a Janikovszkys tanulmányomról még évekkel ezelőtt, a méltatás pár nappal később eltűnt az oldalról. Magánemberként megkérdeztem a főszerkesztőt, és nagyon nem lepett meg a válasszal. Öncenzúra történt – de volt benne annyi tisztesség, hogy válaszoljon. Előre tudtam, hogy ez lesz az ára, hogy nekem nem fog megjelenni könyvem a legismertebb kiadóknál, de ezt vállaltam és vállalom. Az ilyen sötét titkokat, az ismeretlen, tönkretett áldozatok történetét kell a leginkább megírni" – vélekedik.
A dokumentumfilmben nemcsak K. Etelka tragikus történetét mutatják be, de kitértek a továbbra is tabusított politikai pszichiátriára is, amelyet továbbra is letagad a szakma.
Noha mostanra egyre több újságírót és filmest érdekel ez a terület, vagyis, hogy a diktatúra miként tette el az útból, kezelésre szorulónak kikiáltva azokat, akik az útjában voltak.
