Azt írja a Bors a Metropolra hivatkozva, hogy a beszámolók szerint az élőlény két méter magas, görnyedt hátú, olyan, mint egy fehér szőrű jeti, akinek hosszú karjai a térdéig érnek. Éjszakánként a település környékét járja, fákat gyűjt, többnyire gombát fogyaszt, néhány ember szerint rendkívül érzékeny a fényre.
Mint kiderült,
a legenda alaptalan, a fafaragó Gyula bácsiról, a falu egyik lakójáról terjedt el, aki azonban három éve meghalt.
Gyula bácsi sokszor töltötte idejét fagyűjtéssel a környező erdőkben, betegsége miatt pedig valóban nagyon görnyedten járt.
Mátranovákot rengeteg veszteség érte a világháborúk során, a temetőben pedig Gyula bácsi fafaragása emlékezik meg a hősökről. De készített kis hidat a helyi patak fölé, és bányászszobrokat is - írja a Bors.
Míg Gyula bácsi csak a település környékén tevékenykedett, addig sok esetben a Mátra más tájain is látták a legendás lényt. Egyikük sem lehetett azonban a három éve meghalt Mátranováki Fanyűvő.