A világon is egyedülálló kezdeményezés a Covid-árvák támogatására Magyarországon

Jó érzés látni, hogy az egész ország megmozdult a Covid-árvák kapcsán, országos összefogás valósult meg, a pártcsatározásokat is sikerült háttérbe szorítani – minderről Herczeg Anita beszélt az Origónak. Áder János köztársasági elnök felesége szerint mindez nagyon nagy optimizmusra ad okot. Szólt arról is, hogy a mai napig ismert Covid-árvák száma több mint 800 fő, és 500-nál is több család érintett. Amikor az eredeti döntés megszületett, akkor kisebb feladatra gondoltunk, de az élet másként alakította – tette hozzá.

Mikor döntöttek úgy, hogy létrehozzák a koronavírus-járványban árván maradt gyerekek megsegítését szolgáló alapítványt?

A koronavírus-járvány során folyamatosan szembesültem azzal, hogy napról napra egyre több gyermek maradt árván. Azokban a hetekben a járványról való beszélgetés volt a középpontban a férjemmel, barátokkal, ismerősökkel. Ekkor kezdtünk el gondolkozni azon, hogy ez a tragédia vajon hány családot érinthet - nem sokkal később kaptam a hírt, hogy 500 gyermek maradt árván. Ez egy mellbevágó szám volt.

Ekkor döntöttünk úgy, hogy egy önálló szervezetre van szükség. Ez lenne a legjobb módja annak, hogy segítséget nyújtsunk az önhibájukon kívül nagy bajba sodródóknak. Ilyen sok gyermeknél kiemelt, speciális segítségre van szükség. Ekkor történt meg az elhatározás, majd a bejelentés.

Sajnos mire az alapítványt bejegyezték, addigra ez a szám 800 főre nőtt, és 500 család lett érintett. Nagyon fontos látni, hogy a puszta számok mögött egyéni sorsok, tragédiák vannak. Amikor az alapítvány létrehozásáról a döntés megszületett, akkor még kisebb feladatra gondoltunk - de az élet másként alakította. Mindez csak megerősítette bennem, hogy egy nagyon jó döntés született.

Herczeg Anita: Regőczi István igazi példakép az árvákkal foglalkozó szervezetek számára! Forrás: Csudai Sándor - Origo

Ön 800 gyermeket és 500 családot említett. Készült arról bármilyen összesítés, hogy az árván maradt gyermekek milyen helyzetben vannak?

Erről a súlyos problémáról mi is csak sajtóból értesültünk. Az alapítvány nem rendelkezik azokkal az eszközökkel, mint az érintett államigazgatási szervek, akik kezelik ezeket az adatokat. Az 500 család sok száz egyéni élethelyzetet takar. Van, ahol hat gyermek maradt árván, de jobb helyzetben vannak, mint egy kétgyermekes család, ahol csak az egyik szülő halt meg. Olyan példát is tudok mondani, hogy valahol mindegyik felmenő meghalt, és a hat árván maradt gyermekből csak kettő kiskorú van. Jól látszik tehát, hogy az alapítványnak nem univerzális megoldásokat kell nyújtania, hanem minden egyes helyzetet alaposan meg kell ismernie, és annak fényében kell dönteni a segítség mértékéről és pontos formájáról.

Miért éppen Regőczi István nevét vette fel az alapítvány?

Olyan személyt kerestünk, aki kifejezi az alapítvány célját. Regőczi István katolikus pap az egész élete során gyűjtötte maga körül az árva gyermekeket. Hajlékot és élelmet adott mindazoknak, akiket befogadott. Igazi példakép az árvákkal foglalkozó szervezetek számára!

Az alapítvány bejegyzése megtörtént. Hogyan tovább?

Elkezdődtek a tárgyalások a hazai karitatív szervezetekkel: a Vöröskereszttel, a Máltai Szeretetszolgálattal, az Ökumenikus Szeretetszolgálattal, a Katolikus Karitásszal, a reformátusokkal és a baptistákkal egyeztettünk. A cél, hogy az ő szervezetrendszerük segítségével érjük el azokat, akiknek a legnagyobb segítségre van szükségük. Nekik már van tudásuk arról, hol vannak olyan családok, ahol gyermekek árván maradtak. Mindezek mellett leülünk a gyermekjóléti és családsegítő központok vezetőivel is. A már meglévő hálózatokra alapozva kívánjuk működtetni az alapítványt, hogy ne kelljen egy teljesen új szervezetet létrehozni. Később sem szeretnénk egy országos hálózatot, mert nem akarjuk, hogy a támogatók által felajánlott pénz a szervezet működtetésére menjen el. A cél, hogy 100 forintból 100 forint jusson az árva gyermekeknek.

Mekkora az érdeklődés a civil szereplők részéről?

Nagyon sok felajánlás érkezett, a nagyvállalkozók, cégek főként anyagi támogatást ajánlottak fel. Az alapítvány számára igazán hasznos segítséget persze az jelent majd, ha nemcsak most, hanem később is rendszeres támogatást kapunk. Úgy tervezzük, hogy az alapítvány két évtizeden keresztül működik: a most árván maradt csecsemőket egészen felnőtté válásukig szeretnénk segíteni, támogatni. Az igazán jó megoldás, ha hosszú távú támogatókat találunk.

"A legfőbb célunk, hogy a most nagy bajban lévőket egészen addig elkísérjük, amíg nem sikerül őket az életben elindítani" Forrás: Csudai Sándor - Origo

Mi történik akkor, amikor egy támogatott eléri a 18 éves korhatárt?

A segítségnyújtás terén nem lehet ilyen éles határt meghúzni. A legfőbb célunk, hogy a most nagy bajban lévőket egészen addig elkísérjük, amíg nem sikerül őket az életben elindítani. Nem fogjuk senkinek a kezét elengedni 18 éves korában, ha nem áll rá készen. Ahhoz tudnám hasonlítani, amikor a szülők idővel elengedik a gyermekük kezét.

Eddig nagyjából mekkora összeg folyt be?

Meghaladtuk a 200 millió forintot. Ha azonban a 800 gyermek esetében csak havi átlagos 50 ezer forintos támogatást veszünk, akkor évi 480 millió forintra lesz szükség. Nyilván mi nem egységes támogatást fogunk nyújtani, mint az állami árvaellátás, hanem differenciáltat, mivel különböző a rászorultság mértéke, és a felmerülő igények is.

Mekkora a segítségnyújtási szándék a hazai nagyvállalkozói körökben?

Konkrét neveket még nem mondanék, de a legkülönbözőbb felajánlások érkeztek hozzánk a cégektől, üzletemberektől. Bízom benne, hogy több nagyvállalkozó hosszabb távon is támogat majd minket. Jó érzés látni, hogy az egész ország megmozdult a Covid-árvák érdekében. Országos összefogás valósult meg, pártállástól függetlenül támogatnak minket a polgármesterek is. Mindez nagyon nagy optimizmusra ad okot.

Hogyan fog majd működni az alapítvány a mindennapokban, hogyan jutnak el majd Önökhöz az érintettek?

Eddig is sok esetben az iskolaigazgató, a szomszéd, a szűkebb közösség fordult hozzánk. Mindenkit biztatok arra, hogy keressék az alapítványt, mert a leggyorsabban úgy tudunk segíteni, ha közvetlenül hozzánk fordulnak. Miután látni fogjuk az igényeket, és azt is, hogy mennyi pénz áll majd rendelkezésre a segítségnyújtásra, akkor szándékunkban áll felkeresni, felkutatni a családokat. Szeretnénk azt is elkerülni, hogy árván, félárván maradt családok nem kapnak esetleg segítséget. Nyilván amennyire tőlünk telik, mindent megteszünk az érintettek megtalálására, de a legjobb, ha a közvetlen környezet is információkat küld nekünk.

Ismer-e hasonló európai kezdeményezést?

Egyelőre nem ismerek hasonló külföldi példát. Arról sem hallottam, hogy esetleg valaki a mi példánkat átvenné, de lehetséges, hogy van ilyen.

Nagyon nehéz egy ilyen tragédia után súlyozni az érintettek között, de mi lehet a fontosabb: a lelki vagy az anyagi segítség?

Párhuzamosan kell foglalkozni mindkettővel. Arra is van példa, hogy egy-egy család esetében nagyon súlyos anyagi probléma alakul ki, máról holnapra nem tudnak miből megélni. Ha egy ilyen tragédia sújtja a családot, akkor az özvegynek szüksége lehet pszichológiai segítségre is. Adott esetben felmerülhet a mentorálás lehetősége is.

Herczeg Anita: Aki hozzánk fordul, hogy segítségre van szüksége, az előtt nem fogjuk becsapni az ajtót Forrás: Csudai Sándor - Origo

Ön ismer személyesen tragédiában érintett családot?

Amikor az alapítvány létrehozatalát bejelentettük, de még nem történt meg a bírósági bejegyzés, akkor már jöttek konkrét megkeresések. Ekkor férjem, Áder János az elnöki keretéből azonnali segítséget nyújtott családoknak. Természetesen beszéltem iskolaigazgatókkal: olyan igazgatóval is, akinek az iskolájában két család is érintett a Covid-árvaságban: így olyan emberek véleményét ismertem meg, akik évek óta ismerik az adott családot. Így lehet a leghasznosabb megoldást megtalálni. Júniusban országjáró körutat tervezek, hogy találkozhassak a családokkal.

Tervezik-e, hogy a határon túli árván maradt magyar gyerekekre is kiterjesztik a működésüket?

Aki hozzánk fordul, hogy segítségre van szüksége, az előtt nem fogjuk becsapni az ajtót. Teljesen mindegy, hogy valaki a határon belülről vagy kívülről érkezik, mi mindig megpróbáljuk megtalálni majd azt a megoldást, ami az egyén számára megnyugtató lehet.

Mikorra sikerülhet elérnie az alapítványnak azt a működési modellt, amit az életre híváskor célként jelöltek meg?

Nehéz jósolni, de pár hónap mindenképpen kell, hogy egy jó értelemben vett rutinszerű működés kialakuljon. Abban bízom, hogy ősz végére, amikorra felkutattuk az érintetteket, olyan lesz az alapítvány működése, ahogy azt korábban elképzeltük.