A közleményükben azt írták, hogy miközben a magyar közéletben éppen távol-keleti kisebbségi ügyekről zajlik vita, a Kárpát-medencében is vannak közösségek, melyek érdekében fel lehetne szólalni. Ennek jegyében a Patrióták aktivistái jóvoltából Budapest több kerületében és vidéken is megjelent
a Szabad Székelyföld út, Marosvásárhelyi mártírok útja, Bebörtönzött erdélyi magyarok útja, Úz-völgyi hadisírok utca, Lerombolt magyar templomok utca, Márton Áron püspök utca, Feketeterror áldozatainak útja, Szabad Kárpátalja út, Temerini fiúk útja, Délvidéki magyar áldozatok útja, Pozsonyligetfalui áldozatok útja, Köröstárkányi áldozatok útja, Szabad Székely Mikó Kollégium utca és a Szabad székely zászló utca.
Mivel, mint írják, „utcanevek frontján bőven akad időszerű teendő", ezért a külhoni magyarság megpróbáltatásaira emlékeztető utcatáblákat a kommunista diktatúrából itt maradt közterületekre helyezték ki.
A Patrióták közleményükben leszögezték, hogy együttéreznek minden elnyomott néppel, de elfogadhatatlannak tartják, hogy
miközben egyes politikai erők rendkívül érzékenyek a világ túlsó felének a problémái iránt, nem szólalnak meg, amikor Ukrajnában betiltják a magyar nyelvű oktatást, nem csapnak az asztalra, amikor Székelyföldön a székely zászló kitűzése miatt bírságolják meg az önkormányzatokat, és nem hallatják hangjukat, amiért két koncepciós perben elítélt magyar ember (Beke István és Szőcs Zoltán) már évek óta börtönben ül egy szomszédos országban."