Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Miközben számos mozgalom a nők tárgyiasítása ellen vagy jogaik kiterjesztéséért küzd, a közösségi médiában fellelhető tartalmak sokszor inkább ennek ellenkezőjét sugallják a fiataloknak. De miért van ennyi ellentmondás századunk trendi, magát sokszor nyugatosnak nevező törekvései között és hogyan hatnak ezek a fiatalok gondolkodására?
A fiatalok minden esetben gazdasági, politikai és ilyen módon stratégiai célpontok
– jelenti ki Hal Melinda pszichológus, hozzátéve: a társadalom alakulásában, a jövő meghatározásában ezért fontos szerepük van. Mindezt pozitív és negatív hatású célok mentén is lehet használni. A fiatalok a jövő zálogai, nemsokára szavazó polgárok, cégvezetők, egészségügyi, esetleg oktatási szakemberek lesznek. A verseny értük folyik, a hosszútávú átalakulás, innováció, megújulás jegyében.
A vezető streamingszolgáltatók mellett a különböző applikációk sem igazán törekednek szexuális tartalmaik szabályozására, így a fiatal felhasználók nagyon könnyen fejlődési szintjüket meghaladó tartalmakba ütközhetnek. Egy olyan sorozat, ami régebben még legalább 16-os karikával futott volna, ma már akár 12 éven felülieknek is megtekinthető. Vajon tényleg hamarabb érnek manapság a fiatalok vagy csak háttérbe szorult a gyermekek nemi fejlődésének védelme?
A szakértő szerint cirkuláris okságot látunk. A fiatalok első szexuális aktusa korábban történik, minden hamarabb érkezik el az életükben. Az izgalomkereső tevékenység és a kíváncsiság is egyre alacsonyabb korosztályban kap teret. A gyerekek ingerekkel elárasztott környezetben nőnek fel, sokan már az óvodás korban megismerkednek az okostelefonnal, tablettel és egyéb technológiai újdonságokkal. Ez olyan ingergazdag helyzet, amelyet az agy a későbbiekben is igényelni fog. A statikusabb tartalom unalmassá válik. A fiatalok, gyerekek igényei és változó magatartásuk is visszahat a tartalomgyártókra.
A szexualizált tartalmak kontroll és feldolgozás nélküli fogyasztása, a minták médiából történő elsajátítása egyértelműen káros
– figyelmeztet Hal Melinda, aki úgy véli, a szülőket rá kell vezetni a médiatartalom jelzéseinek ismeretére és figyelembevételére. A korhatáros karika nem véletlenül van a tartalmakon, mint ahogy a biztonságos internethasználatnak is számos módja van. Emellett a tartalomgyártókat is érdemes edukálni a mentális zavarokról, arról, hogy mit okozhatnak a különböző szexuális tartalmak, ha azokkal túl korai életkorban találkoznak a fiatalok. Egységes, etikus rendszert érdemes kialakítani a jelzéseknél. A műsoridő megfelelő meghatározása szintén elengedhetetlen, mindezt a reklámok esetében is érdemes lenne figyelembe venni – teszi hozzá a pszichológus.
A szakértő véleménye a magyar kormány intézkedéseiben is tetten érhető: a pedofilellenes törvénycsomagnak a filmek és sorozatok korhatárbesorolása, megfelelő idősávba történő áthelyezése, valamint a reklámokban megjelenő szexuális tartalmak szabályozása is része.
– Az LMBTQ-lobbi megjelenésének legnagyobb veszélye, hogy sok esetben olyan tartalmat közölnek, ami traumatizáló hatású lehet az arra éretlen, felkészületlen gyermekeknek és fiataloknak – véli Hal Melinda. Elmondása szerint nincsen tudományos bizonyíték és egyetértés abban, hogy önmagában az ilyen jellegű tartalom befolyásolná a nemi identitást vagy a szexuális orientációt, azonban a mintatanulás jellemző lehet. Éppen ezért van óriási felelősségük a gyártóknak abban, hogyan jelennek meg a szexuális kérdések a különböző tartalmakban. Amennyiben agresszívan, túl erőteljesen vagy akár kontextuálisan érthetetlenül akad rájuk az ember, úgy súlyos következményei lehetnek. Nehéz a tudományos tényekre alapozva döntést hozni az LMBTQ-lobbi kérdéseiben – hangsúlyozza.
A tanulmányok számos eltérő eredményre jutottak az elmúlt időben, az ezzel kapcsolatos kérdések pedig politikailag, ideológiailag, vallásilag és gazdaságilag erősen átitatottak.
A megoldás az lehet, hogy madártávlatból, holisztikusan tekintünk a kérdésre.
– Akarunk-e társadalmi változást? Akarunk-e kulturális változást? Engedjük-e, hogy a politikai és ideológiai különbözőségek ilyen mértékben meghatározzák hétköznapjainkat? Képesek vagyunk és akarunk-e kapcsolódni történelmi, kulturális emlékeinkhez? Fel vagyunk-e készülve a változásra? Vajon minden társadalomnak ugyanarra a változásra van szüksége és lehet-e mintaszerűen gondolkodni ezekben a kérdésekben?
– sorolja a kérdéseket a szakértő, aki úgy gondolja, ha mindezekre körvonalazódnának a válaszok, kevesebb feszültség lenne jelen a szakemberek között is.
Fontos tisztázni, hogy az érzékenyítésekhez szükséges a szülők hozzájárulása is. – Azok a szülők, akik ehhez hozzájárulásukat adják, valamiért így érzik helyénvalónak, ez az ő döntésük. Azoknál a gyerekeknél, ahol a szülők ehhez nem adják támogatásukat, ott eleve nem jöhet szóba az érzékenyítés. Persze az edukáció ettől függetlenül fontos, de az érzékenyítés alapvetően ideológiai alapon történik, mert a fókusza nem az, hogy hat ez a gyerekre, hanem az, hogy tudjanak a másságról – mutat rá a pszichológus.
Ez akár még rendben is lehetne, de semmiképpen nem kisgyerekkorban.
Gyermekkorban a szülői attitűd és minta a meghatározó a gyerek viszonyulásaiban, tehát felesleges a különböző szervezetek kívülről való erőlködése éppen a fentebb említett fejlődési törvényszerűségek miatt.
A szakértő szerint éppen ezért teljesen érthetetlen ennek a korosztálynak a megcélzása. Az ideológiailag elkötelezett szülőre úgysincs senkinek befolyása – teszi hozzá.
Az érzékenyítés szó hallatán a kritikusabbak hajlamosak arra gondolni, hogy valami szemmel láthatóan borzalmas történik a kisgyerekekkel: szexualitással kapcsolatos ingerekkel árasztják el őket, LMBTQ-témájú fogalmakat részleteznek nekik, és így tovább – mondja Hal Melinda. Ami azonban valójában történik, az látszatra ártatlan: mesenézés, meseolvasás, beszélgetés. Általában nem hangzik el a szex vagy a nemi identitás szó, sem más hasonló fogalom.
Ugyan már, ettől a gyerekem csak jobb fej/elfogadóbb/toleránsabb lesz"
– gondolhatnánk. Valóban nagyon nehéz megmondani, hol van az a mozzanat, a határkő, amit átlépve ingoványos területre tévedünk. Olyan területre, amelyen a pszichológia eddig oly kevés és egymásnak annyira ellentmondó eredményeket tudott felmutatni, hogy egy intellektuálisan becsületes szakember nem vállalhatja rajta gyermekek „idegenvezetését" – hangsúlyozza a pszichológus.
A gond az, hogy ami történik, az éppen az érzékenyítés ellenkezője, egyfajta „érzéketlenítés" a fogalmak, kategóriák, a valóság iránt.
Észrevétlen, apró lépésekben oltja ki a kétkedést, az egészséges gyanakvást, hogy itt valami olyasmiről van szó, ami – talán nehezen megfogalmazható módon, de – nem biztos, hogy rendben van.
Hal Melinda példát is hoz a jelenségre: a család az család kampány kapcsán találkozhattunk olyan ábrákkal, amik bemutatták, hogy mit kellene családnak tekintenünk. Az eredeti cél az apa-anya-gyerek klasszikus családfogalom kiterjesztése lett volna a homoszexuális pár-gyerek felállásra. A különböző felnőtt-gyerek formációk mellett azonban egy idő után szerepelni kezdett a felnőtt-háziállat kombináció is.
Anyák napja alkalmából készült egy hasonló képösszeállítás arról, hogy kiket is köszöntünk – az anyaság változatos megjelenési formái között ott is egy volt a nő-kutya páros jelent meg. Tehát ha elfogadom, hogy a gyermeket nevelő homoszexuális pár az család, akkor fogadjam el azt is, hogy egy kutyatartó felnőtt a kutyájával is az? A gyerek egyenértékű egy kutyával, a gyereknevelés az állattartással? És mi a helyzet a növényekkel vagy az autókkal? Ezekkel is lehet családot alkotni?
Apró lépések, „érzéketlenedés" a különbségek és az esszenciális kategóriák (ember-állat-növény-tárgy) iránt.
– Húsz évvel ezelőtt még a többség megütközött volna egy ilyen ábrán. Ma elvitatkozunk rajta, ki mit gondol erről.
Félő, hogy a jövő érzékenyített-érzéketlenített gyereke gond – és gondolkodás – nélkül nyeli majd le ezeket az összemosásokat a tolerancia jegyében – fejti ki a szakértő.
– Nagyon nehéz helyzetbe kerültek a szülők az internetes tartalmak elérhetőségének változásával
– hívja fel a figyelmet Hal Melinda. Elmondása szerint a gyermekek önállóságra nevelése, az egyre nagyobb felelősségi körök megszerzése régebben egy folyamatba ágyazódott, mely az önálló boltba menéssel kezdődött, a tömegközlekedés önálló használatával folytatódott, majd a baráti rendezvényeken való részvétel szervezésével, és a hazaérkezés időpontjának egyeztetésével, a jogosítvány megszerzésével zárult. Mindeközben a gyerekek időről időre magukra maradtak, önálló döntéseket kellett hozniuk, hiszen mobiltelefon nem létezett még. A felelősségi körök növekedésével a szülőnek bíznia kellett gyermeke talpraesettségében vagy megfelelő mérlegelésében a döntési helyzetek során.
Manapság a fejlődési folyamat egészen más formát ölt. A gyerekek az egészen kicsiknek is kifejlesztett okos órák vagy mobiltelefonok segítségével folyamatosan nyomon követhetők, bármikor felhívhatják szüleiket, kérdezhetnek, segítséget kérhetnek. Főleg a városi színtereken kitolódott az önálló boltba, iskolába járás időpontja, sok gyereket háztól házig szállítanak az agglomerációban is, a szülők autós életmódja miatt gyakori, hogy a gyerekek csak felső tagozatban, vagy még akkor sem kezdenek egyedül intézkedni. A délutáni, egyedül otthon töltött idejük is egészen más a mai gyerekeknek, hiszen az elektromos kütyük használatával játékaik, elfoglaltságaik a virtuális térre korlátozódnak, nem a tárgyi szinten történnek.
A szakértő rámutat:
a gyermekek ezzel a kialakulatlan felelősségérzettel kerülnek szembe a média tartalmaival, ahol felnőtt döntéseket kellene hozniuk önkorlátozásról, kíváncsiságukat és ösztönös izgalomkeresésüket kellene szabályozniuk akár az internetes játékok, akár a szexuális tartalmak tekintetében.
Az előző generációkhoz képest tehát azt láthatjuk, hogy a szülőknek sokkal nagyobb kontrollja van a gyermekek felett a médiának és az elektromos eszközöknek köszönhetően, ezzel élnek is,
a gyerekek viszont felkészületlenül kerülnek olyan döntési helyzetekbe, amelyeknek súlyos lelki következményei lehetnek.
Nehéz helyzetben vannak a mai fiatalok és szüleik is, akiknek az önállóság fokozatos kiépítésével kapcsolatos rizikókat fontos lenne felvállalniuk a felnövekedés folyamán, még akkor is, ha ijesztő elengedni a gyermek kezét, hiszen ezáltal tud kialakulni az önálló döntések meghozásához szükséges magabiztosság.
