Egy percig se gondoljuk, hogy az új gyermekvédelmi szabályozás ürügyén Magyarország ellen indított politikai támadás alapvetően újkeletű lenne. Az Egyesült Államokban a konzervatív, jobboldali csoportokat rendre ugyanazon „logika" mentén támadják az LMBTQ-mozgalom hívei. Hiába szól egy követelés vagy egy törvény a gyermekek megvédéséről, a vád mindig azonos: „homofóbia" és „diszkrimináció". Ez a logikai bukfenc, úgy tűnik, elegendő alap a hisztériakeltéshez.
A céljuk végső soron azonban nem más, mint a hagyományos közösségek, így a család intézményének szétverése. Ebben a folyamatban pedig kulcsfontosságú eszközként tekintenek a gyermekekre.
Ma a nyugati világ legtöbb országában – megfelelő védelem hiányában, vagy éppen a kormányok áldásával –
a mindennapok részévé vált az LMBTQ-lobbi térnyerése az oktatási és nevelési intézményekben.
A gyermekeket ideológiailag vezérelt szexuális „felvilágosításnak", érzékenyítésnek teszik ki, amely különféle mesék, programok, csoportelőadások keretében valósul meg, sok esetben külsős szervezetek bevonásával. Skóciában a kormány iránymutatása következtében a tanároknak segíteniük kell a gyermekeket a nemi identitásuk felfedezésében. Amennyiben valamelyik szülő mégis ellenezné azt, hogy a gyermeke megélje transzneműségét, úgy a tanároknak tájékoztatniuk kell a helyi hatóságokat az ellenállásról.
Nagy-Britanniában a statisztikák szerint naponta legalább egy gyerek változtatja meg a biológiai nemét, amely mögé komoly iparág épült a genderklinikák létrejöttével.
Az egyik legnagyobb megdöbbenést talán annak a kisfiúnak az esete váltotta ki, aki
már 6 éves kora óta hormonális kezelésben részesül a kislánnyá válás oltárán.
A gyermekek nemváltási szándéka globális szinten is rohamosan növekvő tendenciát mutat.
Beszédes statisztika Svédország esetében, hogy mindössze egy évtized leforgása alatt több mint 1500 százalékkal nőtt azoknak a kislányoknak az aránya, akik fiúként határozták meg magukat a 13 és 17 év közötti korosztályban.
Sokuk szorongással, depresszióval és mentális betegségekkel küzd. Nincs ez másképp Dániában sem, ahol
12 éves korban már jelezhetik a gyermekek, ha úgy érzik, „rossz testbe" születtek.
Az elmúlt évek becslései alapján folyamatos növekedés tapasztalható azon dán gyerekek körében, akik ezen panaszaik miatt nemváltáson gondolkodnak.
Az Egyesült Államokban Joe Biden elnök hatalomra kerülése is új lendületet hozott a genderlobbi és az identitáspolitika előretörésében. Az elnök eltörölte többek között Trump azon rendeletét, amely lehetővé tette, hogy az egészségügyi intézmények elutasítsák a nemváltó műtétek végrehajtását akár felnőttek, akár gyermekek esetében.
Ominózus pillanat volt az elnökválasztási vita alkalmával, amikor Biden úgy érvelt, hogy egy nyolcéves gyermek már saját maga is el tudja dönteni, ha transznemű.
Ezzel szemben a kutatások azt bizonyítják, hogy
a nemi identitászavarral küzdő gyermekek mintegy 95 százaléka idősebb korára azonosulni tud saját testével,
túllendülve gyermekkori kételyein. A nemváltó műtéteken, valamint a hormonális kezelésben részesülő gyermekek ugyanakkor komoly veszélynek vannak kitéve, hiszen a beavatkozások hosszú távú egészségügyi kockázatai még a szakemberek számára sem ismertek. Ennek ellenére
ma már bírósági úton is meghurcolható az a szülő, aki képtelen elfogadni gyermeke nemváltását.
Jó példa erre annak a kanadai édesapának az esete, akit idén márciusban feltételes elzárással büntettek, amiért nem volt hajlandó fiának nevezni a saját lányát. A bíróság indoklása szerint a szülőnek kötelessége lett volna megerősíteni a kiskorú gyermek nemi identitását, így megalapozott a családon belüli erőszak elkövetése.
Noha ezen esetek szélsőségesnek tűnhetnek, mégis napi szinten szembesülünk hasonló történetekkel a világ számos pontjáról.
Ezen társadalmi folyamatok mögött aktív szerepet vállal Soros György Nyílt Társadalom Alapítványa, mely programjában nyíltan vállalja a „transzgyermekek" jogaiért vívott küzdelmet.
Ebben a kultúrharcban szövetségesnek bizonyulnak a nagy népszerűségnek örvendő streamingszolgáltatók, valamint a film- és zeneipar hagyományos résztvevői is, akik a fősodor részévé kívánják tenni a ma még talán szokatlannak, megdöbbentőnek tűnő híreket a fogyasztói társadalom számára. Ezt szolgálja az amerikai Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia döntése is, mely szerint
2024-ben már csak olyan alkotás jelölhető Oscar-díjra, amelyben a stáb és a szereplők között is megtalálható valamely kisebbség, jelesül az LMBTQ-közösség tagja.
Miközben ezen mozgalmak, pártok és multinacionális vállalatok célkitűzései között az „elfogadást" és a „társadalmi békét" hirdetik, a baloldal identitáspolitikája soha nem látott mértékben tette megosztottá a nyugati társadalmakat néhány évtized leforgása alatt.
Valódi céljuk a hagyományos közösségek szétverése;
egy olyan nyílt, ám valójában széttöredezett társadalom megalkotása, mely képtelenné válik az együttműködésre. Az együttműködésre képtelen emberek csoportja pedig kiszolgáltatottá válik a hatalom és a „tudatipar" számára.
Ezt az antiszociális társadalmi víziót ma a magyarok többsége határozottan elutasítja, támogatva a nemzeti kormány családpolitikáját, melynek szellemében a gyermekvédelmi szabályok is pontosításra kerültek. Az új szabályozás az Alaptörvénnyel összhangban a magyar gyermekek védelmét szolgálja, hiszen a szülők kezébe adja a nevelés alapelveiről szóló döntés jogát. Mindez kétségkívül szembemegy azzal az igencsak káros nyugati tendenciával, amely egyre inkább korlátozza a szülők önállóságát a gyermeknevelés ügyében. Korántsem mindegy azonban, hogy a szülői tekintély az életünk része marad-e, vagy beköszönt a Huxley által megálmodott „Szép új világ" története. A következő generációk sorsa a szülőkön, a magyar családok józan belátásán múlik.
Ne hagyjuk, hogy a gyermekeink elszenvedői legyenek egy veszélyes társadalmi kísérletnek!
Szerző: Bertha László, a Századvég Alapítvány elemzője