A nő tíz évig élt együtt korábbi párjával közös házukban. Miután kapcsolatuk megromlott, a nő külföldön dolgozott. Amikor hazaköltözött, a férfi, aki akkor már mással élt, megengedte a nőnek, hogy hozzá költözzön.
A nő úgy érezte, hogy ki akarják semmizni, és el akarják venni a házát.
Az egyik nap több embernek is elmondta, hogy mindenkin bosszút áll.
Két éve aztán, miután a pár lefeküdt aludni, szellemek jelenlétét érezte, hangokat halott, amelyek őt és gyerekeit fenyegetik.
A kora hajnali órákban a kisszobában és a nappaliban lévő függönyöket, illetve a nappaliban található bútort meggyújtotta, aztán a korábban bőröndbe csomagolt ruháival elhagyta a házat.
A hálószobában alvó férfi arra ébredt, hogy ég a ház. Felébresztette a párját, és mindketten az
utcára menekültek.
A katasztrófavédelem a tüzet rövid időn belül eloltotta, a ház azonban lakhatatlanná vált.
A nőt első fokon tíz évre ítélték, az ítélet azonban nem jogerős, az ellen ugyanis a nő, a nő ügyvédje és az ügyészség is fellebbezett.