Annak, hogy továbbra is a baloldali elit tartja kézben a kulturális életet, sokatmondó indikátora, hogy a Magyar Tudományos Akadémia kutatói hálózatának egyik tagszervezete szélsőbaloldali aktivistacsoportokat idéző módon foglalkozik a gender-, vagy társadalmi nemek témakörével. Kérdéses, hogy tudományos szempontból értelmezhető-e egyáltalán az a pályázati felhívás, amely az Eötvös Loránd Kutatói Hálózat Társadalomtudományi Kutatóközpontja (TK) által alapított és finanszírozott Intersections, European Journal of Society and Politics nevű periodika honlapján szerepel.
A felhívásban arról szóló tanulmányokat várnak, hogy „száműzetésben" milyen a genderképzés helyzete. Ahogy számos országban, a magyar felsőoktatásban sem indulhatnak közpénzen genderszakok, mivel az ilyen képzésen végzettek iránti igény a magyar munkaerőpiacon nem mutatható ki, de emellett a tudományos közösséget is erősen megosztja a társadalmi nemek témaköre, mivel sokan ideológiának, nem pedig tudományos diszciplínának tekintik azt.
Az MTA-hoz kötődő folyóirat pályázati felhívásában mégis arra sarkallják a kutatókat, hogy politikai szempontból közelítsék meg a témát.
Például olyan szempontokat ajánlanak, mint hogy a gendertanulmányok "hogyan váltak a politikai antigender kampányok célpontjává Európában és a világban", vagy hogy "a jelenlegi genderellenes politika milyen mértékben ösztönzi ki a gendertanulmányok újragondolását, például oly módon, hogy a hangsúly a kulturális gyakorlatokra helyeződjön az anyagi egyenlőtlenség és a különböző rezsimek vizsgálata helyett". Bár a laikus számára is pótcselekvésnek, illetve ideológiai állásfoglalásnak tűnnek ezek a megfogalmazások, néhány másik szempont teljesen egyértelművé teszi, hogy valóban erről van szó. Ugyanis az ajánlások között olyan szürreális pontok is szerepelnek, mint hogy "melyek a genderrel átitatott dimenziói a száműzetéslétnek, és a száműzetés hogyan hat a gender által is meghatározott identitásra, valamint a gyakorlati életre, az egyének és a csoportok szintjén".
A hab a tortán az a kidolgozásra felkínált szempont, hogy "ellenséges tudományos rendszerekben és ilyen politikai környezetben a belső (!) száműzetés vagy „hangnélküliség" hogyan befolyásolja kutatók genderrel kapcsolatos kutatását, élettapasztalatait, valamint a szexualitását (!)". Tehát amellett, hogy "belső száműzetésre" is hivatkoznak, ami meglehetősen homályos, nem tisztázott kifejezés, a kutatók – szexualitással kapcsolatos – élettapasztalatait is bevonnák a kutatásba, ami megint csak egy teljesen szubjektív kategória, főként, ha olyan gumifogalom prizmáján keresztül vizsgálják, mint a genderelmélet.
Érdemes megjegyezni, hogy egyes genderteóriák több tucat "nemet" különböztetnek meg a férfi-nő distinkció helyett,
és a fősodrú LMBTQ-ideológia is egyre többféle szexuális orientációról beszél, mint magától értetődő dologról.
Az LMBTQ-lobbival egyre szorosabban összefonódó különböző genderelméletek jellemzően nemcsak feltérképezik a "társadalmi nemek" szerepelosztásait, hanem lebontani, elmosni is igyekeznek a hagyományos különbségeket, mindenben teljes emancipációt követelve a nők és a különböző szexuális kisebbségek számára, például kvóták formájában.
A társadalmi nemeken túl a biológiai determináltságot is megkérdőjelezik, ami ahhoz vezet, hogy már az orvosi közösségben is terjednek az olyan szélsőséges nézetek, amelyek szerint például a néhány éves kisgyermekek esetében is engedélyezni kell a nemátalakítást, amennyiben a gyermek a leghalványabb jelét adja annak, hogy nincs kibékülve a nemével.
Lapunk írásban megkérdezte Boda Zsoltot, a folyóirat felelős kiadóját és a Társadalomtudományi Kutatóközpont Közpolitika Osztályának főigazgatóját, hogy közérthetően hogyan fogalmazná meg a fentebb felsorolt kritériumokat és ajánlásokat, ám a cikk közléséig nem kaptunk választ.
Ahogyan arra a kérdésre sem, hogy mekkora a költsége egy folyóiratszám elkészítésének.
Az Intersections, European Journal of Society and Politics állandó szerkesztői között számos olyan kutató és egyetemi oktató található, aki a gendertémák mellett rendszeresen közöl olyan publikációkat, amelyek a migráció vagy a jogállamiság kérdésével kapcsolatban bírálják a kormányt. Például a Soros-egyetem külsős oktatójaként is tevékenykedő Bartha Attila "Amikor a populista vezetők kormányoznak: a populizmus konceptualizálása a politikacsinálásban" (When populist leaders govern: Conceptualising populism in policy making) címmel jegyez egy tanulmányt a tavalyi évből. Huszár Ákos, a TK Szociológiai Intézete tudományos munkatársának arról szóló fejtegetései pedig a baloldali média – például a 444.hu – számára is munícióul szolgáltak, hogy "a magyar társadalom egyre inkább egy zárt osztálytársadalom képét mutatja".
Körtvélyesi Zsolt, a TK Alkotmányjogi és Közigazgatási Jogi Osztályának tudományos segédmunkatársa pedig arról értekezett, baloldali szempontból hogyan lehet igazolni a nemzetek feletti választ az alkotmányellenes kihívásra (How to Justify Supranational Responses to the Anti-constitutionalist Challenge? Applying Liberal Multiculturalism as a background Theory). A periodika szerkesztőbizottságában egyébként a Soros-egyetem hat oktatója szerepel.