Megújult Erkel Ferenc síremléke a Fiumei úti sírkertben

Megújult Erkel Ferenc síremléke a Fiumei úti sírkertben, ahol a zene világnapjának előestéjén a síremléket egykor állíttató Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara közreműködésével tartottak megemlékezést.

Rónaszékiné Keresztes Mónika, a magyar zenei nevelésért felelős miniszteri biztos a megemlékezésen kiemelte Erkel Ferenc szerepét a magyar nemzeti opera megteremtésében. Mint fogalmazott, Erkel Ferenc operái "a szinte végigkomponált magyar történelem". Szilárd keresztény hitét kilencedik operája, az István király jelzi, halhatatlan életművének koronája pedig nemzeti imádságunk, a Himnusz - mutatott rá a miniszteri biztos.
Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézetének (NÖRI) főigazgatója hangsúlyozta:

a Hunyadi László és Kölcsey Himnuszának megzenésítése a nemzet zeneszerzőjévé tette Erkel Ferencet.

Operájának óriási hatása volt a magyarság önképére, hiszen 1848. március 15-én este a Nemzeti Színházban a Meghalt a cselszövő című kórusa csendült fel.

Erkel tehát Petőfihez hasonlóan, a maga eszközeivel, zeneszerzőként a magyar szabadságharc egyik legfontosabb szereplője lett, a nemzeti identitás és függetlenség egyik legjelentősebb képviselője

- mondta Móczár Gábor.
A most felújított, 2001 óta védett síremléket 1904-ben állíttatta a Budapesti Filharmóniai Társaság. A bronz dombormű alkotója Kallós Ede (1866-1950) szobrászművész. A domborművön Erkel Ferenc főműve, a Himnusz taktusai olvashatók.

Móczár Gábor: a Hunyadi László és Kölcsey Himnuszának megzenésítése a nemzet zeneszerzőjévé tette Erkel Ferencet. Forrás: Wikimedia Commons

Erkel Ferenc (1810-1893) pályáját zongoraművészként és zenepedagógusként kezdte. 1840-ben írta meg első operáját, a Bátori Máriát. 1844-ben megnyerte a Himnusz megzenésítésére hirdetett pályázatot. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc után a főváros hangversenyéletének fellendítésén fáradozott. Vezetésével alakult meg 1853-ban a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara, amelyet számtalan esetben vezényelt is. Bánk bán című operáját, amely egyben pályájának csúcsát is jelentette, 1861-ben mutatták be. Közreműködött az 1875-ben megnyílt Zeneakadémia megalakításánál, amelynek ezután tíz éven át igazgatója és zongoratanára volt. Ő lett az 1884-ben megnyílt budapesti Operaház első főzeneigazgatója.