Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A XXI. Század Intézet elemzése rámutat arra, hogy amikor a baloldal egyre radikálisabban nyilatkozik arról, hogy céljai megvalósítása érdekében kész kiiktatni a jogállamiságot és leszámolni politikai ellenfeleivel, akkor a jogbiztonság megrendülését, a társadalmi rend felbomlását, azaz polgárháborús viszonyokat okozhat. Az elemzés továbbá felhívja a figyelmet arra, hogy
tágabb perspektívát figyelembe véve a nemzetközi baloldal is érdekelt a társadalmi béke megbontásában, szem előtt tartva az Orbán-kormány megbuktatását.
A baloldali miniszterelnök-jelölt aspiránsok első „vitáján" számtalan olyan – egy esetleges választási győzelem utánra szóló – ígéret hangzott el, ami a jogállamisággal és a demokráciával összeegyeztethetetlen. Egyöntetű volt a vélemény abban, hogy
a baloldali pártok „rendszerváltásnak" nevezett alkotmánypuccs lehetőségében, nem pedig kormányváltásban gondolkodnak.
A forgatókönyv szerint megtervezett kampányesemény során kirajzolódott az is, hogy az önkényes igazságérzetüket előbbre valónak ítélik meg a fennálló alkotmányos kereteknél, ezért szükségesnek tartják a jogállam kiiktatását a saját „igazságuk" megvalósítása érdekében.
Ez a politikai logika a bolsevik mozgalmak, illetve a részben azokból kialakuló kommunista pártok sajátja volt, amelyek nemzetközileg kipróbált erőszakos módszereket alkalmaztak Magyarországon is.
A „vita" során közös nevezőre jutottak a miniszterelnök-jelölt-jelöltek abban a szándékban is, hogy az elmúlt három ciklusban elfogadott kétharmados törvényeket – egy esetleges szűk baloldali győzelem esetében – egyszerű parlamenti többséggel is megváltoztassák/visszavonják.
Végül a nyilvánosság előtt megerősítették, hogy az Alaptörvényt illegitimnek tartják, győzelmük esetén a leendő koalícióskormány első feladata lenne
az alkotmányos rend felfüggesztése, majd egy új alkotmány előkészítése és „kreatív módszerekkel" való elfogadása, amihez – a rendszerváltoztatás óta egyedülálló módon – szintén nem tartják szükségesnek a parlamenti kétharmad támogatását.
A baloldali miniszterelnök-jelölt aspiránsok a vitának nevezett programismertetés során közvetve elismerték, hogy számukra fontosabb a hatalom megszerzése és birtoklása, mint a demokratikus viszonyok folytonossága, az alkotmányos és a törvényes rend fenntartása.
Kampányuk mindezek miatt már most, a választásokat megelőzően veszélyezteti a társadalmi rendet, a békét, illetve a jogbiztonságot.
A baloldal – egy esetleges kormányváltás után – a most regnáló hatalmat, illetve a Fidesz–KDNP prominens vezetőit felelősségre vonná, a baloldali miniszterelnök-jelölt aspiránsok bevallása szerint akkor is, ha erre nincs semmiféle jogi alap.
A rendszerváltoztatás óta eltelt időben egyedülálló módon a politikai leszámolás lehetőségét kiterjesztenék a kormánypárti vagy jobboldali értelmiségre, az egyes kulturális intézmények vezetőire, illetve a feltételezett „Fidesz-közeli" gazdasági holdudvarra is.
A forgatókönyv szerint lefolytatott „vitán" végül elhangoztak azok az eddig is ismert baloldali ígéretek is, miszerint a törvényhozó és a végrehajtó hatalomtól független módon működő ügyészség és bíróság vezető tisztviselőire is kiterjedne az „elszámoltatás."
Jakab Péter mellett Fekete-Győr András és Dobrev Klára is – a diktatúrákat jellemző önkénnyel – nyomozati és bírósági eljárást is kihagyva börtönnel fenyegette meg Polt Péter legfőbb ügyészt.
Karácsony Gergely mindezt azzal egészítette ki, hogy az általa „Fidesz-közelinek" nevezett cégek és magánszemélyek bankszámláját zárolni fogják, ami a magántulajdonhoz való alapvető szabadságjog durva megsértése lenne.
Márki-Zay Péter a „vita" során kissé vonakodva ugyan, de végül egyetértését fejezte ki mindezzel, később pedig azt a többször is elhangzó ígéretet is támogatta, hogy a közigazgatásban dolgozó jobboldalinak vélelmezett alkalmazottak mellett a rendőrségi vezetőket is el kell bocsátani, akár indoklás nélkül, politikai alapon.
A műsor során egyre radikálisabbá váló, az „elszámoltatással" kapcsolatos kijelentések gyakorlatilag egy olyan önkényuralmi rendszer vízióját rajzolták fel, ahol az egyén számára nincs valódi jogbiztonság, ahol a hatalmom lévők a jog felett állnak és ahol a jogkövető magatartás is megkérdőjeleződik.
A vitának nevezett kampányeseményen a baloldali miniszterelnök-jelölt aspiránsok egyetértve, ám egymásra licitálva fogalmazták meg az esetleges politikai leszámolás részleteit (bankszámlák befagyasztása, indoklás nélküli elbocsátás, ítélet nélküli börtönbüntetés, vagyonelkobzás). Az utóbbi egy évben elszaporodott fenyegető nyilatkozatok, a hétvégi „vita" radikális tartalma és a fizikai atrocitás lehetőségének felvillantása arra utalnak, hogy
a baloldal egy olyan – esetleges kormányváltás utáni – bosszúhadjáratra készül, ami az Európai Unióban példanélküli lenne.
Az egyre erőszakosabbá váló verbális hadviselés az baloldali kampány egyik leghangosabb licitversenyévé szélesedett. A baloldali pártok egyes vezetői úgy gondolják, hogy minél súlyosabb erőszakkal, minél durvább hangnemben fenyegetőznek, annál népszerűbbé válhatnak az Orbán-ellenes protestszavazók körében.
A tavasz óta tartó fenyegetés-sorozat ezért vált egyre radikálisabbá, a politikai alapállás szélsőségessé.
A baloldal amellett, hogy felelőtlen kampány ígéreteivel és szélsőséges politikai céljaival veszélyezteti a társadalmi békét, valójában önmagának is árt, hisz a választópolgárok többsége, illetve az Orbán Viktor mögött kialakult „történelmi blokk" társadalmi békében szeretne élni.
Az antidemokratikus és a jogállamiságot sértő ígéretek és politikai szándékok radikalizálódása jól illeszkedik egy tágabb, nemzetközi perspektívába. A 2010 és 2020 közötti, külföldről támogatott destabilizációs kísérletek célja egy olyan kvázi polgárháborús helyzet kialakítása volt, ami az Orbán-kormány bukásához vezetne és amelynek a baloldal lenne a hosszútávú haszonélvezője.
Az Orbán-kormány bukását nem csak a hazai, hanem
az európai baloldal is egyre erőszakosabb eszközöket használva igyekszik elérni, hisz a családtámogatási és a bevándorlással kapcsolatos politikájának sikere az újjászülető európai jobboldal egyik követendő példája lehet.
Ezért is figyelhető meg az, hogy miközben a magyar baloldali politikusok a jogállamisággal ellentétes célokat fogalmaznak meg, addig a nemzetközi baloldal és a Soros-alapítványok által finanszírozott „jogvédő" irodák nem fejezik ki a demokráciát féltő aggodalmaikat. Sőt, az egyes destabilizációs kísérleteket (legutóbb az úgynevezett FreeSZFE-kampányt, ami egy lehetséges „színes forradalom" főpróbája volt) a zömmel liberális és baloldali média „szabadságküzdelemként" mutatja be Európa-szerte.
További veszélyt jelent a társadalmi békére az, hogy a politikusok mellett baloldali jogászok (Bárándy Péter volt szocialista igazságügy-miniszter, Fleck Zoltán a Nyílt Társadalom Alapítvány által támogatott Eötvös Károly Intézet igazgatója, Magyar György ügyvéd és Vörös Imre volt alkotmánybíró) is felvetették azt, hogy a jogállamiság „ideiglenes" kiiktatása megengedhető politikai eszköz.
Mindez azért is ellentmondásos, mert a baloldal évek óta az Orbán-kormány antidemokratikus, jogállamiságot sértő működéséről beszél idehaza és minden elérhető nemzetközi platformon, fórumon.
A baloldali jelöltek „vitája" tehát egyértelművé tette, hogy a baloldali pártok egy esetleges kormányváltás után a demokratikus normákat megsértve kívánnak az elmúlt tizenkét év politikájával szakítani.
Világossá vált továbbá az is, hogy az Európai Unióban lényeges jogállamisági normákat is hajlandók megsérteni azért, hogy leszámoljanak az Orbán-korszakkal.
A protestszavazatok megszerzése érdekében – a választásokat megelőző időben – tett felelőtlen ígéretek, az egyre erőszakosabb politikai retorika és a jövőbeni bosszúállás lehetőségének felvázolása azonkívül, hogy teljes mértékben sérti a demokratikus normákat, egyúttal megfélemlíti azokat a pártpolitikával nem foglalkozó személyeket is, akik a tudományos életben, a művészvilágban, a közéletben, a sajtóban vagy a gazdasági életben tevékenykednek sikeresen.
Ha egy kormányra készülő politikai közösség és annak vezetői deklarálják, hogy önmagukra nézve nem tartják kötelező érvényűnek az alkotmányos elvárásokat, illegitimnek nevezik az Alaptörvényt, akkor könnyen megkérdőjeleződik az állampolgár jogkövetési magatartása is, ami instabil társadalmi állapotokhoz vezet.
Összességében elmondható, hogy a „szabadságharcnak" beállított nemzetközi támogatással megszervezett destabilizációs kísérletek, a baloldal egyre radikálisabb ígéretei, a jogállamiság kiiktatásának lehetősége veszélyezteti a társadalmi rendet és a jogbiztonságot. A nemzetközi és a hazai baloldal együttműködve igyekszik olyan társadalmi felfordulást okozni, ami előidézhetné az Orbán-kormány bukását.
Miközben a baloldal erőszakos és antidemokratikus eszközökkel igyekszik megbuktatni a kormányt, addig felelőtlen politikájuk társadalmi instabilitást okoz, ami polgárháborús helyzethez vezethet – függetlenül a 2022-es választások kimenetelétől.
