Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Miért írt könyvet a XXI. Század Intézet egy olyan személyről, aki a baloldal állítása szerint egy jóakaratú filantróp, és csupán a Fidesz kommunikációja csinál belőle ellenséget?
Ez a könyv egyrészt próba, másrészt ellenpróba. A próba tárgya az volt, hogy a koronavírus-járvány időszakát fel tudjuk-e használni építkezésre. Kiderült, hogy igen, hiszen a XXI. Század Intézet munkatársai, kihasználva az otthoni munkavégzés nyújtotta lehetőségeket, komoly tudományos kutatást végzett. Az egy évig tartó kutatómunka eredményeképpen egy 400 oldalas, több mint 200 lábjegyzettel ellátott, kronológiával és Soros-szótárral kiegészített, 22 képpel illusztrált könyv készült. Másrészt, mint utaltam rá, ellenpróba is volt egyben, mivel túl gyakran éri a jobboldali kutatókat, elemzőket ezzel a témával kapcsolatban a vád, hogy összeesküvéselméleteket gyártanak.
Mi azonban az összeesküvésgyakorlatban gondolkoztunk, és azt tettük fel kérdésként, hogy létezik-e Soros Györgynek egy „nagy terve"? Vagyis létezik-e egy mindent átfogó és mindent átalakítani akaró forgatókönyve, stratégiája? Szerintünk létezik, és ennek a tézisnek a bizonyítására elemeztük a „Soros-birodalom" – ahogyan ő maga nevezi – közép- és kelet európai folyamatait, 1984-től kezdve egészen napjainkig.
Így hát ez a kötet valójában jegyzőkönyv, ténykönyv, amely a Soros-stratégiának a tágabb régiónkban való érvényesülését bizonyítja. Vissza kell venni a sajtó egy részétől – itt leginkább az éppen Soros-finanszírozta fórumokra gondolok – az olyan fogalmakat, mint tényfeltárás és oknyomozás. Mi ezt végeztük el.
A könyv kiinduló évszáma, talán nem véletlenül, az igencsak orwelli 1984. Persze, korábbi évek eseményei is szerepelnek a műben, de a Soros-művelet origója mégiscsak 1984. Nagyon sok mindenre ki lehetne térni Soros '84 előtti tevékenységével kapcsolatban. Ő maga vallotta meg egy ízben például, hogy „1944 – amikor tizennégy éves voltam – életemnek talán legboldogabb éve volt", ebben az időben, mint mondta: „Nagyon mohón olvastam az antiszemita irodalmat. A Magyar Futár című hetilapot például, ami a Zsidókutató Intézet kiadványaiból merített, és a Völkischer Beobachtungból fordított." Ismert az is, hogy Izrael állam létezésével soha sem tudott megbarátkozni.
De érdemes azt is felidézni, hogy a '60-as évek első felében megbukott filozófusként, majd 1969-ben megalapította tőzsdei cégét. 1979-ig pénzt gyűjtött, ami a nemzetközi tőzsdén való spekulációt jelentette, s ekkor hozta létre a Nyílt Társadalom Alapítványokat, ekkor még Intézet néven.
1983–84-ben érlelődött meg Sorosban a gondolat, vagy ültették el benne, hogy megkezdje közép- és kelet-európai tevékenységét. 1984-ben, Aczél Györggyel való személyes találkozója után, az MSZMP PB engedélyével hozta létre magyarországi alapítványát, amely kezdetben az MTA-val társult, de hamar függetlenedni tudott tőle.
A rendszerváltoztatást követően aztán nyíltabban színre lépett és amint 1990-ben írott könyvében írta: a „magyar támaszpont" körül kezdte kiépíteni közép- és kelet-európai alapítványhálózatát. „Ami egykor szovjet birodalom volt, az Soros-birodalom lett" – mindezt már 1993 végén Bukarestben mondta az őt kísérő amerikai újságírónak.
Dedikálás
Békés Márton, a könyv szerkesztője a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány standjánál dedikál szeptember 5.-én 15:00 órakor.Hogyan lehetséges, hogy a '80-es évek elején Magyarországon ilyen könnyedén tudott Soros befolyást szerezni?
Vagy ő győzte meg a pártvezetést, vagy a pártvezetés győzte meg őt. Vagy pedig ez a kettő – azaz Kádár és Soros is – egy nagyobb nemzetközi, hidegháború végi játszma részese volt. Mi ebben a könyvben a valóságot írjuk le, ami gyakran durvább, mint a fantázia! Éppen ezért csak nyilvánosan elérhető információkból dolgoztunk, amelyek bárki számára hozzáférhetők és visszakereshetők.
Például az előzőkkel összefüggésben ilyen az a mondat is, amelyben a hazai Soros Alapítvány jogásza, a későbbi SZDSZ-es képviselő, Dornbach Alajos azt mondja, hogy „a rendszer megengedte Soros Györgynek a nyitott társadalom eszméinek propagálását Magyarországon, és a demokratikus ellenzék támogatását.
Az alku másik oldala, hogy Soros György is módot adott a rendszer egyes képviselőinek a tanulásra, a továbbképzésre". Soros Györgyöt egyébként a fáma szerint egykori budapesti iskolatársai győzték meg arról, hogy haza kellene jönnie. Ők mind SZDSZ-alapítók voltak: Eörsi István, Litván György, Tardos Márton. Még érdekesebb, hogy Soros 1983-ban felkereste a washingtoni magyar nagykövetséget azzal, hogy alapítványt szeretne létrehozni Magyarországon, lehetséges-e? Igenlő választ kapott. Az ezt közlő nagykövet, Házi Vencel egyébként a Rákosi-érában a londoni magyar nagykövetség fedett katonai hírszerzője volt, a Kádár-rendszer elején pedig a II. Csoportfőnökség „katpolos" alosztályvezetőjeként szolgálta a diktatúrát.
A Soros Alapítvány itthoni operatív vezetője Vásárhelyi Miklós, a Szabad Nép egykori belpolitikai rovatvezetője lett, aki nélkül Soros, mint maga mondta, „egyetlen lépést sem tett Magyarországon", amely nyilván fordítva is igaz volt.
Az 1984-es Aczél–Soros-paktum eredményeképpen tehát Soros megtelepedett idehaza, és valóban bőkezű és hasznos ösztöndíjakat és támogatásokat folyósított, amelyek 1984 és 1989 között mindenkinek jártak, 1990-től viszont feltűnően csak az egykori „demokratikus ellenzék" tagjainak és fórumainak, akiket ekkor már szabaddemokratáknak hívtak.
Nyilvánvaló, hogy Soros azon valóban „nagy terve", hogy Magyarországra jön, egy még nagyobb tervnek volt a része. A hidegháború békés átmenetéről, egyfajta „nemzetközi peresztrojkáról" van szó, melynek részeként térségünk szovjet érdekszférából amerikai övezetté vált. E „bársonyos átmenet" része volt a Soros-művelet, ám az, hogy Soros csakhamar a megbízói fejére nőtt, nem biztos, hogy az eredeti alku része volt. 1989-ben a washingtoni nemzetbiztonsági körök már aggodalmukat is kifejezték a Szabadság téri USA-követség belső „Soros-irodája" miatt. Jellemző, hogy az amerikai nagykövet, Mark Palmer egyszer azt mondta, hogy ha választani kellene, hogy mit zárjanak be, az USA budapesti nagykövetségét vagy a Soros Alapítványt, habozás nélkül az előbbi mellett kellene dönteni...
1984-es alapítása után tíz évvel a Soros-birodalom készen állt: Prágától Minszkig és Tallintól Tiranáig működtek alapítványai, szám szerint 23, amelyek operatív központja Budapest volt.
Itt működött a legrégebbi Soros-alapítvány és immár a Soros-hálózat regionális tevékenységét koordináló Open Society Institute is, itt székelt a CEU, sőt 1994-ben baráti kormány is alakult.
Soros sikerként értékelte a rendszerváltást, de mégsem tudta elérni, hogy az SZDSZ nem tudott bekerülni az első szabadon választott kormányba?
Ennek legfőbb oka az volt, hogy 1990-ben valóban szabad választást tartottak, így a jobboldal szerzett többséget, amely már ekkortájt kritikus volt Soros Györggyel és hazai képviselőivel szemben. Antall József ellen 1992-ben nyílt levelet is közzétett Soros a Népszabadságban, több alkalommal is spekulációt indított az OTP ellen és nyíltan finanszírozta a liberális ellenzéket. A 2010 utáni helyzet annyiban más, hogy létrejött egy koalíciós feszültség nélküli, többségi kormány, amely szavatolja Magyarország stabilitását. Soros legnagyobb ellensége márpedig éppen ez!
A destabilizálás, amely az Operation Soros lényege, mindenütt országspecifikusan megy végbe. Magyarországon például azok a keményebb machinációk, amik tőlünk keletebbre az elmúlt húsz-harminc évben napirenden voltak, nem jellemzőek.
Míg nálunk a kulturális hatalom megszerzése volt a cél, Grúziában, Ukrajnában és Macedóniában a „színes forradalmak" kirobbantására, majd ezek révén Soros-kabinetek felállítására is sor került.
A mögöttünk hagyott évtizedekben mennyiben változott Soros gondolkozása?
Természetesen némileg változott Soros gondolkozása, hasonlóan a Soros-akciótervek lefolyásához és különféle módszereihez. Ami viszont állandó maradt, az a szuverén nemzetállami keretek felszámolása. Ehhez hol a nemzeti valuták megingatása, hol a migráció szervezése kínálkozik eszközül, van olyan ország, ahol Soros nyíltan a „színes forradalmakat" támogatja, és van, ahol hatásukat rejtetten kifejtő „civil" szervezeteket, NGO-kat pénzel, egyes országokban a nemzeti kisebbségeket tolja maga előtt élő pajzsként (Macedónia), másutt éppen ellenkezőleg, a soviniszta kormányzatot ösztönzi (Ukrajna), és míg Koszovóban a szerb tulajdon kisajátításáért lobbizott, addig a rendszerváltoztatás utáni Lengyelországban és Oroszországban a privatizációt és a neoliberális sokkterápiát bátorították az általa fizetett kormánytanácsadók.
A lényeg, hogy a független nemzetállamok helyett egy globális „nyílt társadalom" létrehozását szeretné elérni. A pénzpiaci trükközés és a politikai befolyásszerzés tehát összefügg egymással.
Maga Soros György Oxfordban tiszteletbeli diplomáját ezekkel a szavakkal vette át: „Azt szeretném, ha financiális, filantróp és filozófiai spekulánsnak tartanának". Soros minden hangszeren játszik.
Hogyan lehetséges, mi volt az annak, hogy 2016-17-ig nem indult el olyan felvilágosító kampány Sorosról, ami Magyarországon történt?
Soros a nemzetközi pénzpiacokon végrehajtott spekulatív tőzsdei tevékenységét a szabályok réseinek megtalálására és kijátszásra építi. Ott ér el rendkívüli hasznot, ahol egyensúlytalanság áll fenn.
Az egyensúlytól távol álló helyzeteket márpedig vagy megtalálja, vagy önmaga idézi elő. Pontosan ugyanez történik politikai tevékenysége során is. Ugyanannak az éremnek a két oldala a valutaspekuláció és a migráció, vagy a soft power megszerzése és a kormányhatalom kisajátítása.
Jelszava a közismert magyar mondás lehetne: zavarosban halászni.
Soros mindig sötétben tevékenykedik, nagyon nehéz ráirányítani a reflektort, mert sok esetben nem is látni, hogy egy-egy ügylet mögött valójában ő tevékenykedik. Ahhoz, hogy az egész Soros-zenekart észrevegyük és tevékenységét átláthatóvá tegyük, az kellett, hogy egyértelműen a migráció mellett törjön lándzsát. Ez 2015–16-ban történt, ekkor vált sokak számára kézzelfoghatóvá tevékenysége. Emlékezetes: két alkalommal is nyilvánosságra hozta tervét, ami a bevándorlás ösztönzésére irányult, televíziós nyilatkozatot adott, a 2018-as davosi Világgazdasági Fórumon „maffiakormányzásnak" nevezte a demokratikus úton megválasztott Orbán-kabinet tevékenységét, sőt a tavalyi év végén cikke címében azt írta: „Európának fel kell lépnie Magyarország és Lengyelország ellen".
Abban, hogy Soros kilépett a fényre, elévülhetetlen érdemei vannak az Orbán-kormánynak.
A bátor magyar kezdeményezésre élénkült meg az egész térségben a demokratikus közbeszéd Sorosról: Bulgáriában és Horvátországban vizsgálóbizottságot állítottak fel tevékenységét feltérképezendő, Macedóniában elindult a Stop Operation Soros mozgalom, a budapesti kormány fellépése kurázsit adott a pozsonyi, prágai és varsói vezetésnek is. Soros lelepleződött.
Hogyan tovább Soros Györgynek?
Soros ragaszkodik és ravaszkodik. Idős ember, már elmúlt 91 éves, de az életmű nem zárult le. Schmidt Mária azzal zárja a könyv élén közölt tanulmányát, hogy „semmi sem tart örökké, egyszer minden véget ér". A Soros-birodalom átstruktúrálódása meg is kezdődött: négy évvel ezelőtt magánvagyona túlnyomó részét, mintegy 18 milliárd dollárt adományozott a Nyílt Társadalom Alapítványoknak, befektet a digitális iparba, támogatja a Black Lives Matter mozgalmat, hálózata beépült az uniós testületekbe és a Biden-adminisztrációba, folytatja Kelet-Európa destabilizálását és gondoskodott egyeteme kampuszainak megduplázásáról is.
Soros mindenekelőtt a „nyílt társadalom" végrehajtási tervét hozta létre.
Amint harminc évvel ezelőtt egy vele készített baráti interjú címe is mondta: ő „csendes felforgató". Létezik persze vakcina a sorosizmus vírusa ellen: egy ország kormánya, mint a magyar is, minél nemzetibb és demokratikusabb, Soros annál gyengébb a területén.
