Támad a múlt

Van egy rossz hírem a kommunistákba oltott liberálisok utóvéd-csapata számára: nem a jobboldaltól kell tartaniuk - írja Demeter Szilárd a Mandineren.

Lehet, hogy a történelem nem ismétli önmagát, de hogy vannak benne keresztrímek, arra bizonyíték az „Élni hívlak" című ellenzéki kampánydal.

Már maga a klip is mindent elmond: egy kocsmává átalakított tornateremszerű izében (a progresszió jegyében lesz ebből még átalakított templomban dübörgő afterparty) összegyűl pár tucat jóeNber, Művész, akiknek a szavazata minimum kettőt számít, de legjobb lenne, ha csak ők választhatnák ki a hatalmon lévőket. Látszik rajtuk, hogy adnának egymásnak ösztöndíjat, kitüntetést, állást, megbízást, de nem tehetik, mert a Fidesz van kormányon, és ez életük legnagyobb traumája.

És nagyjából ennyi az üzenet. Ez a dal, a felvállalt kiállás, a „szabadságharc" csak róluk szól, az ő sérelmeikről, no meg a pénzről. Ezért tapsol Bródy János and co. a „szebb jövőt" refrénnek.

Van egy rossz hírem a kommunistákba oltott liberálisok utóvéd-csapata számára: nem a jobboldaltól kell tartaniuk. Ahhoz képest, amilyen szabadságban élhettek az elmúlt három kormányzati ciklus alatt, egy esetleges kormányváltást követően nekik annyi, na az lesz a pokol. Felfalják őket a saját kineveltjeik, akik ugyancsak egymásnak akarják adni az ösztöndíjakat, zsíros állásokat, miegymást.

Ezért őket fogják támadni. Mert a marxista baloldal mindig, minden időkben és mindenhol ezt csinálta. Egymást nyírják ki. És legtöbbször a feltörekvő új kommunisták nyertek.