A statisztikák szerint a fedélzeten utazó 92 embernek meg kellett volna halnia, azonban csodával határos módon nem ez történt. A Tu-154-es landolás közben mintegy 15 méteres magasságból zuhant a kifutóra. A gép teste kettétört, az utasok több mint 250 kilométer/órás sebességgel csúsztak végig a betonon, úgy, hogy a gép tartályában még 9 ezer liter kerozin volt. Ha az üzemanyag berobbant volna, akkor mindenkivel végzett volna, így azonban húsz utas sérült meg könnyebben, és tizenketten szorultak orvosi kezelésre. A csoda hibák sorozata után következett be, ezekből később tananyag lett a a kiképzéseken.
Jól emlékszem az esetre, a tanulságai idővel bekerültek a Malév kiképzési tematikájába is. Felfoghatatlan szerencse kellett ahhoz, hogy mindenki épségben megússza a repülőgép földhöz csapódását – idézte fel lapunknak az 1981. október 21-én történteket a 77 éves Nagyváthy Sándor, a ferihegyi Aeropark Repülőmúzeum idegenvezetője, aki évtizedeken át maga is repült ezzel a típussal. Fedélzeti mérnökként összesen 15 ezer órát töltött a levegőben, ebből 13 ezret Tu–154-es fedélzetén. Ez volt a világ egyik legbiztonságosabb repülőgépe, nem volt semmilyen műszaki hiba. Nem tisztem ítélkezni a személyzet felett, de a vizsgálat is megállapította, hogy a pilóta hibázott
- tette hozzá Nagyváthy Sándor.
A későbbi vizsgálatok megállapították, hogy a pilóta túlságosan magasan érkezett meg a kifutó fölé, a tájékozódásban a sűrű köd sem segítette a dolgát, viszont a kapitány mindenáron le akarta tenni a gépet. A repülő még 265 kilométer/órás sebességgel haladt, amikor megkezdték az ereszkedést. Landolás közben kinyitotta a szárnyon lévő áramlásrontó féklapokat és visszahúzta alapra a hajtóműveket, ezzel azonban elfogyott a tolóerő. Ennek következtében zuhanni kezdtek, 13-14 g-s túlterheléssel, emiatt szakadt ketté a gép a földre érkezéskor. A roncs mintegy 1220 métert csúszott a betonon, majd a futópályát elhagyva állt meg. A fedélzeti mérnök még csúszás közben leállította a hajtóműveket és beindította a tűzoltórendszert. Szerencsére nem ütköztek semminek, és mindenki élve szállhatott ki a roncsból.
Az eset után találkoztam egy utassal, ő szólított meg, látva a maléves egyenruhámat. Ő azon a gépen ült, a hátsó sorokban. Döbbenetes volt, ahogy elmesélte: "Hatalmas csattanás hallatszott, a repülő törzsének teteje szétnyílt, láttam az eget, miközben még csúsztunk"
- idézte fel az egyik utas a beszámolóját Sándor.
A fedélzeti mérnök megakadályozta a nagyobb katasztrófát, de az ő feladata lett volna még korábban a sebesség ellenőrzése és a pilóta figyelmeztetése, hogy át kell startolni. Utólag is azt gondolom, hogy ha én ülök abban a székben, akár önhatalmúlag adom rá a gázt az átstartoláshoz. Erre egyébként egy későbbi repülésem során volt is példa
- mondta Nagyváthy Sándor.
A repülőgép parancsnoka a hibájáért felfüggesztett börtönbüntetést kapott, azonban később, az ellenőrzések után újra a levegőbe szállhatott kollégáival együtt.