A baloldali előválasztás nem egy közjogilag érvényes és ellenőrzött voksolási folyamat, amiből az is következik, hogy pontos népszerűségi sorrendet csupán a közölt adatokból nehéz adni – szögezi le elöljáróban Tóth Erik. Mint írja, a szavazás nem volt titkos, az érvénytelen voksok aránya pedig kiemelkedően magas volt több körzetben, de generálisan is.
Az Alapjogokért Központ vezető elemzője szerint amennyiben elfogadjuk, hogy valóban annyi szavazatot kapott egy párt és az ő jelöltjei, amennyit közöltek, akkor az alábbi erősorrend rajzolódik ki:
az előválasztási komédia toronymagas győztese a Demokratikus Koalíció, és személyesen Gyurcsány Ferenc lehet.
A potenciálisan nyerhető, a korábbi választásokon is a baloldal számára kedvezően alakuló egyéni körzetek több mint felében a DK által támogatott jelölt lehet a Fidesz–KDNP kihívója.
Tóth Erik szerint a DK jól mozgósított, ami annak ismeretében nem meglepő, hogy az ő szavazóik a leginkább elkötelezettek és az ő szervezeti hálójuk a legerősebb is egyben. Ennek hozadéka például az, hogy Gurmai Zitát Konczer Erik Tatabányán könnyedén győzhette le, de a frissen a DK-ba igazolt, korábbi MSZP-s Szakács László is learatta a legjobban szervezett párt által biztosított babérokat.
A DK domináns vezető pozícióját egyik baloldali párt sem tudja megközelíteni:
a Jobbik – amely a 2018-as országgyűlési választáson még a legerősebb kormányellenes erő volt – az LMP-vel és az MSZP–P-vel van egy súlycsoportban. A Momentum sem úgy szerepelt, ahogy arra számítani lehetett, a körúton belül erősebb a párt, azon kívül azonban szinte nem is létezik, ami az SZDSZ egykori állapotait idézi.
A baloldali virtuális dobogó második és harmadik fokáért van versenyben négy párt: a Jobbik, az MSZP–P és a Momentum, de egyikük sem erősebb annyival a másik formációnál, hogy egyértelmű sorrendet lehessen közöttük felállítani.
Tóth Erik elemzésében kijelenti:
a mostani baloldali casting győztese Gyurcsány Ferenc lett.
Tíz év alatt sikerült végrehajtania azt a tervét, amely a Demokratikus Koalíció megalapításától indult és a legerősebb baloldali párt státuszának megszerzéséig tartott.
A DK maga alá gyűrte az összes baloldali koalíciós partnerét, mindezt úgy, hogy ehhez a többiek asszisztáltak.