Számomra Karácsony Gergellyel kapcsolatban az az egyik legérdekesebb kérdés, hogy felelős politikusként, mondhat-e valaki olyat, hogy kizárólag akkor lép vissza a jelöltségtől, ha elüti egy villamos, majd néhány nap múlva anélkül, hogy elgázolta volna az a bizonyos kötött pályán közlekedő jármű, mégis visszalép.
A villamost persze csak egy amolyan hasonlatként kell értelmezni, de alapvetően azt volt hivatott jelképezni, hogy egyszerűen nincs olyan feltétel, amelynek megvalósulása esetén megtörténne a törülköző bedobása.
Karácsony magabiztosan arra utalt, azzal a csak rá jelmező bárgyú és elégedett mosolyával, hogy lényegében csak akkor nem maradna Orbán Viktor kihívója, ha meghalna.
Ilyesmi nem történt, Gergely él és virul - sőt régen lehetett ennyire felszabadultnak, és jókedvűnek látni, mint amikor Márki-Zay mellett bejelentette a visszalépését -, mégis inába szállt a bátorsága.
Tehát hazudott.
Ismét.
Amit gyakran tesz, annyira, hogy jóformán már fel sem kapjuk a fejünket, egy-egy újabb kamukázásra.
Gondoljunk csak a nyelvvizsga ügyére, a nyelvtudásával kapcsolatos újabb és újabb előadott verzióira, vagy az adjunktusi fizetésére vonatkozó irodalmi túlzásaira.
Tényleg napestig lehetne sorolni a füllentéseit és a hazugságait.
De ez a legutóbbi minden eddigit túlszárnyalt.
Adott egy ember, aki ugyan először VV Zsoltinál azt nyilatkozza, hogy dehogy akar miniszterelnök lenni, majd néhány hét múlva - mintha mi sem történt volna azon a bizonyos kanapén - mégis a nyilvánosság elé áll, és határozottan, már-már szenvedélyesen kijelenti, hogy úgy meg fogja verni Orbánt, hogy a miniszterelnök csillagokat fog látni.
Hatalmas összegek érkeznek a kampányára - százmilliókról beszélünk -, a teljes baloldali sajtó a Telextől a 444-ig őt sztárolja, és hetente egyszer egy nyugati balliberális lap is alákérdezős-csöpögős PR interjút készít vele.
Csak közben egy kétmilliós nagyvárost, Magyarország fővárosát is irányítania kellene, de abba viszont finoman szólva is bele törik a bicskája.
Hatalmas dugók, közlekedési káosz, elhúzódó felújítások teszik pokollá a fővárosiak életét.
Eközben Gergely egy másik, jóval fontosabb és több munkával és nagyobb felelőséggel járó posztra ácsingózik...
Anélkül, hogy nagyon lemerülnék törökgábori mélységekbe, röviden azt tudom mondani, hogy azt gondolom, hogy a valós teljesítményt vagy annak hiányát nem lehet semmilyen, a még a legprofibban, Gyuri bácsi százmillióból előállított propagandával sem elfedni.
Gergely biztosan remek (?) szociológus, de hogy városvezetőnek csapnivaló - hogy ne mondjam: ALKALMATLAN -, az is teljesen bizonyos.
Márpedig aki egy fővárost sem tud elvezetni, az mit kezdene egy országgal?
És akit egy Márki-Zay féle zavaros elemével rendelkező fickó is be tud hálózni, majd át is tudja verni -ugyanis ez történt -, az mit kezdene Macronnal, Johsonnal, vagy Putyinnal?
Végül: Karácsony Gergely a visszalépéséről sem mondott igazat.
Nyilatkozataiban azt hangsúlyozta, hogy talán nem is akarta igazán a miniszterelnökséget, holott a lemondásának más oka volt. Mégpedig az, hogy megijedt attól, hogy a félmilliárdos kampánya ellenére egy vidéki polgármester, aki homofób, rasszista és gyerekverő futóbolond, hülyére veri a második fordulóban.
Ennek a megaláztatásnak nem merte kitenni magát.
Ráadásul döntéséről (nyilvánvalóan Gyurcsány kivételével) a támogatóival sem egyeztetett, akik így többszáz millió forintot égetettek el a nagy büdös semmiért.
Meg is lett a böjtje a dolognak, az MSZP nem állt be az általa ajánlott Márki-Zay mögé, de ami még ennél is nagyobb blama, hogy egyre több párbeszédes politikus jelenti be, hogy Gyurcsánynét fogja támogatni.
A fenti történéseket nézve csodálkoznék, ha Karácsony Gergely kitöltené a teljes főpolgármesteri ciklusát.
Bukott ember.