Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A beszélgetésen a delegáltak a média korrupció elleni fellépésben és az oknyomozó újságírásban betöltött szerepéről, valamint tapasztalatairól kívántak tájékozódni.
A tagok több esetben burkoltan állításokat fogalmaztak meg kérdések helyett, ahol a baloldali újságírók minden lehetőséget megkaptak, hogy bólogassanak az előre megírt vádirathoz, és alátámasszák azokat.
A baloldali sajtó munkatársai készségesen és nyájasan mesélték el, hogyan hanyatlik a demokrácia Magyarországon, elmondták, hogy nincs mozgásterük, természetesen óriási a korrupció és nincs sajtó- valamint véleményszabadság. Ennek élesen ellentmondott ugyan, hogy mégis itt ültek, létező sajtóorgánumok nevében, de ezen a bizottság tagjao nem akadtak fenn.
Több ízben felhívták a figyelmet az információhiányra és az átláthatatlanság dominanciájára a kormányzati szektorban. Szerintük a társadalom nem fér hozzá a korrupciós-gyanús esetek információihoz, és nem lehet olvasni korrupciós botrányokról. Ehhez képest a valóság az, hogy ez nem igaz, hiszen az Origo is beszámolt például az Ördög ügyvédje-ügyről, amelyben Czeglédy Csaba, Gyurcsány ügyvédje is érintett lehet. Ezen felül a brókerbotrányról, vagy arról, hogy a momentumos Cseh Katalint csalással vádolják. Persze, a baloldali propagandasajtó ezekről az esetekről nem szívesen beszél, hiszen baloldali politikusok az érintettek.
A baloldali újságírók végig azt sugallták, hogy munkájuk el van lehetetlenítve, a hatóságok és a kormányzat nem áll velük szóba. Számos ügyet emlegettek fel, bizonyítékok nélkül, amelynél szerintük korrupció van, de nem tudják bizonyítani, mert a kormány eltitkolja előlük az információkat.
A baloldali újságírók azt is sérelmezték, hogy Kövér László házelnök döntése értelmében nem tudnak a Parlamentben az újságírók minden területen kérdezni a képviselőktől: arra most már csak kijelölt terület és lehetőség áll rendelkezésükre. Érdekes, mit szólnak majd ehhez a bizottság tagjai, ez ugyanis a világ legtöbb demokratikus országában így van. Azt is sulykolták, hogy nincs lehetősége az embereknek véleményt mondani a törvényjavaslatokról. A valóság azonban az, hogy egyébként ezek elérhetőek mindenki számára, és még véleményezni is lehet őket, ha társadalmi egyeztetésre határidőt tűznek. A nemzeti konzultáció intézménye pedig páratlan lehetőséget biztosít a magyar polgároknak arra, hogy befolyásolják a kormány döntéseit.
Leleplező elem volt, amikor baloldali újságírók váratlanul, a témához egyáltalán nem kapcsolódóan a vadászati világkiállítást kezdték el szidni. Jól látszik, hogy fájt nekik, hogy látogatói csúcsot hozott az elmúlt hétvége, és már közel egymillióan voltak kíváncsiak a világkiállításra.
Összességében a lejáratás, a siránkozás és a panaszkodás volt terítéken. Az egész beszélgetésen az volt az ember érzése, hogy felesleges elmondani a véleményét, majd megvédeni az álláspontját, mert már meg van írva az télet.
Szánthó Miklós az Alapjogokért Központ igazgatója korábban azt nyilatkozta, hogy a GRECO-jelentés beavatkozási kísérlet Magyarország belügyeibe, olyan mint a Sargentini-jelentés. Szerinte
az a probléma a GRECO-jelentéssel és a hasonló dokumentumokkal, hogy azok egy „felsőbb" politikai célt szolgálnak: hogy adott esetben politikai csatáknál legyen egy szakmainak tűnő hivatkozási alap.
A Korrupcióellenes Államok Csoportját (GRECO) 1999-ben hozta létre az Európa Tanács, hogy ellenőrizze, hogy az államok betartják-e a szervezet korrupcióellenes normáit. A GRECO célja, hogy a kölcsönös értékelés és a szakértői nyomás dinamikus folyamata révén javítsa tagjainak korrupcióellenes képességét azáltal, hogy ellenőrzi, hogy megfelelnek-e az Európa Tanács korrupcióellenes szabványainak. A GRECO jelenleg 50 tagállamból áll (48 európai állam, Kazahsztán és az Amerikai Egyesült Államok), székhelye Strasbougban van. Magyarország 1999 óta tagja.
