Németország a „blackout”-ba, vagyis a vesztébe rohan

LFR

Európa energiasokkos állapotban van. Az elszabadult gáz- és áramárak nemcsak az európai gazdaság, az ipar versenyképességét veszélyeztetik, hanem drámai hatással vannak a háztartásokra is. Egyes országokban már most is pánikhangulat uralkodik a gyárak leállása, a lakossági áram- és gázárak drasztikus növekedése, valamint a fenyegető gáz-, szén- és áramhiány miatt. A jelenlegi krízis egyik fő okozója Németország, ahol a klíma- és energiapolitikai döntések meghozatalakor a szakmai érvek helyett a politikai érdekek dominálnak.

Égető szükség lenne a földgázra, de a jog közbeszól...

Ma már nem kérdés, hogy a német szélsőséges és ideológiai alapú klíma- és energiapolitika leginkább egy olyan misztikus varázsgömbre hasonlít, amelybe belenézve a politikusok leállított (mellesleg leginkább klímasemlegesen termelő) atomerőműveket, nap- és szélerőművek garmadáját látták, amelyektől kizöldül majd a német szénerőművek füstjétől sötét horizont...

Forrás: NordStream2/Nickolay Ryutin

A valóságnak ehhez semmi köze. Ma Németországban, ha a nap- és szélerőművek teljesítménye a töredékére esik vissza, akkor azok helyét a még üzemelő atomerőművek mellett a szén- és a gázerőművek veszik át. Ráadásul a németek 2022 végéig meg akarnak szabadulni a még működő 6 atomerőművi blokktól, és 2038 végéig az összes szénerőművet is leállítanák. (És a tervezett új „kormányprogram" még ettől is ambiciózusabb.) Emiatt szükségszerűen növelni kell majd a gázerőművi kapacitásokat és folyamatosan emelni a földgáz részarányát az áramtermelésben. Ezt ma már Olaf Scholz leendő kancellár is kénytelen elismerni, hiszen nemrég arról beszélt, hogy a zöld átállás felgyorsítását tervezi, ezért (átmenetileg) új gázerőműveket(!) épít majd Németország. Ugyanakkor adós maradt annak a kérdésnek a megválaszolásával, hogy vajon ki, milyen forrásból és mikorra kívánja ezeket megépíteni. És hogyan szolgálja mindez a klímavédelmi célok teljesülését?

Ami különösen pikánssá teszi a helyzetet, hogy a németek egyrészt foggal-körömmel ragaszkodnak az Északi Áramlat 2 gázvezetékrendszerhez, amely 2021. szeptember 10. óta üzemkész, de a gázszállítás elindítását akadályozza a bürokrácia, miközben az engedély enyhítené a jelenlegi energiakáoszt... Ezzel szemben a német illetékes hatóság felfüggesztette az üzembe helyezést megelőző hatósági eljárást. A német jogi „csatározás" most arról szól, hogy a vezeték üzemeltetését és az értékesítést hogyan válasszák szét, illetve miként biztosítsák a vezetékhez harmadik beszállítónak is a hozzáférést. Legalább is papíron.

Magyarra fordítva ez úgy hangzik, hogy a Gazprom orosz gázvállalat leányvállalata, a Nord Stream 2 AG nem használhatja a saját csővezetékét arra, hogy a maga termelte gázt szállítsa és értékesítse. Ha sikerül is átvágni a gordiuszi csomót, akkor is csak 2022 nyarán kezdődhet meg a szállítás az új vezetékpáron. Mondani sem kell, a német hatóság döntése további feszültséget okoz, az amúgy is drámai gázárak mintegy 8-9 százalékkal növekedtek...

Jelen helyzetben az Európai Uniónak, a lakosságnak és az iparnak is az lenne a legjobb, ha a földgázpiacon normalizálódnának/csökkennének az árak. Ehhez már az egyik legfontosabb eszköz, az Északi Áramlat 2 földgázvezeték-rendszer már üzemkész, és Oroszország akár el is kezdhetné használni. Ezt viszont sokan nem akarják. Élükön az Egyesült Államokkal, Lengyelországgal és Ukrajnával... Magyarországon a szabályozott áraknak (és a rezsicsökkentésnek) köszönhetően nem, de Európa legtöbb országában a lakossági fogyasztóknak sajnos ez jóval magasabb gázszámlát eredményez.

Száguldás az áramszünetek felé...

Az ellátásbiztonság és a szén-dioxid-kibocsátás olyan, mint két síléc, amelyek lassan, de biztosan széttartanak, és a síelőnek kell eldöntenie, melyik oldalra vált. A német energiapolitika ugyanis azt eredményezi, hogy a rendszerben lévő 120 000 MW-nyi nap- és szélerőművi kapacitás ellenére egyre gyakrabban vannak olyan időszakok, amikor nem süt eléggé a nap és/vagy alig fúj a szél (ahogy Berlinben hívják, ez a „Dunkelflaute"). Ilyenkor a németországi termelés döntő részét, 80-90 százalékát az alaperőművek, a bezárásra ítélt atom-, valamint a szén- és gázerőművek biztosítják. Sok esetben pedig már most szükség van francia, lengyel vagy cseh importra, de akár a fogyasztók korlátozására is sor kerülhet a rendszer stabilitása érdekében.

Lássuk csak, mi történt például 2021. november 16-án Németországban! Aznap ismét szélcsendesebb és kevésbé napos időjárás volt. Ennek következtében a nap- és szélerőművek, amikor a legtöbbet tudták termelni, akkor is csak közel 3000 MW kapacitást tudtak biztosítani. Ez a névleges teljesítményük csupán 2,5 százaléka! Ez meg is látszik a német áramtermelés napi értékein is, hiszen az összes 1,33 TWh termelésből a nap- és szélerőművek csak 3,5 százalékkal részesedtek, miközben a bezárásra ítélt atomerőművek, valamint a szén- és gázerőművek a termelés 81 százalékát adták.

A német villamosenergia-fogyasztás összetétele, valamint az energiamix kibocsátási értéke 2021. november 16-án Forrás: Origo

Az ábrán is nagyon jól látszik – a nap döntő hányadában Németország 6-8000 MW importra szorult a szomszédos országokból. Ez több mint Magyarország teljes áramigénye! Németországban az ipar már évek óta elszenvedője az áramhiánynak és a korlátozásoknak. Most viszont már a német lakosságot is arra készítik fel, hogy mit tegyenek áramszünet esetén vagy akkor, ha nincs fűtés, ami könnyen bekövetkezhet, ha hidegebb tél köszönt ránk. A németek december 31-ig ráadásul újabb 3 atomerőművi blokkot állítanak le, ami tovább növeli az áramszünetek kockázatát, hiszen további 4000 MW stabil kapacitás esik ki a rendszerből .

November 16-án a villamosenergia-árak is az egekben voltak, 280-300 euró/MWh értékek között mozogtak. A rendkívül magas fosszilis (szén és gáz) részarány miatt pedig az energia-mix szén-dioxid-kibocsátása egész nap 600 g/kWh között mozgott. Itt érdemes megjegyezni, hogy ugyanezen a napon a francia kibocsátási érték átlagosan mindössze 75 g/kWh volt, pontosan annak köszönhetően, hogy a termelés döntő része atomerőművekből származott...

Egy döbbenetes német „tanulmány"

Teljesen egyértelmű, hogy a német atomellenesség és az időjárásfüggő megújulók nyakló nélküli rendszerbe állítása nagyon súlyos ellátásbiztonsági, versenyképességi és klímavédelmi következményekkel jár. Tavaly a berlini központú Agora Energiewende nevű kutatóintézet döbbenetes tanulmányt publikált arról, hogy Németország hogyan tudja elérni 2050-ig a klímasemlegességet.

A „tanulmány" szerint a német villamosenergia-termelés értéke 2050-re a jelenlegi szint közel másfélszeresére fog növekedni, és eléri a mintegy 930 TWh értéket. Ez hatalmas növekedés (a zöld előrejelzések sem igazán erről szóltak – árzuhanást és fogyasztáscsökkentést vizionáltak), de az igazi döbbenet csak most következik! A bizonyára a zöldlobbi által pénzelt kutatóintézet szerint ezen időtávig már nem lesz szükség alaperőművekre, azaz szén-, gáz- és atomerőművekre sem! Ugyanis ebből az értékből 850 TWh-t a megújulók fognak biztosítani, mintegy 80 TWh-t pedig a szivattyús-tározós erőművek és a hidrogén.

A megújulók 850 TWh értékből a nap- és szélerőművek közel 820 TWh-t biztosítanának, ehhez azonban a jelenlegi beépített kapacitásukat a közel 120 000 MW-ról 2050-ig mintegy 550 000 MW-ra növelnék. Ezt leírni is szakmai nonszensz. Gondoljunk csak bele! Egyszerű fizikáról van szó: alaperőművek nélkül a német villamosenergia-rendszer kevésbé napos és szeles időszakokban összeomlana, magával rántva az egész európai rendszert. Optimálisabb időjárási viszonyok között pedig hatalmas mennyiségű áram termelődne, miközben a német fogyasztás ennek csak töredéke lenne. Ez a legjobb esetben is kényszerexportot szülne a szomszédos országokba, ahol ez jelentős veszteségeket okozna. A legrosszabb esetben pedig teljes rendszerösszeomláshoz vezetne... A jelenlegi német helyzet is azt mutatja, hogy alaperőművek nélkül a németországi villamosenergia-szolgáltatás egyszerűen összeomlana. Kínos, hogy ilyen komolytalan tanulmányoknak felülnek a döntéshozók.

A németországi energiapolitikai helyzet is egyértelműen azt jelzi, hogy nem lehet szélsőséges és pártpolitika vezérelte energia- és klímapolitikai döntéseket hozni. Minden országnak olyan egészséges energiamixre van szüksége, amely figyelembe veszi az egyes áramtermelési módok előnyeit és hátrányait is. Magyarország ilyen energiamix elérését tűzte ki célul. Ennek alapvető két pillére az atomenergia, a Paksi Atomerőmű, majd a Paks II. Atomerőmű, valamint a megújulók közül a naperőművek jelentős fejlesztése.

Hárfás Zsolt
atomenergetikai szakértő
az atombiztos.blogstar.hu oldal szerzője