Újabb részletek derültek ki az egyik legvéresebb 1956-os mészárlásról

A Kossuth téri véres sortűz legfőbb gyanúsítottja a Partizánszövetség

Az Országház Könyvkiadó legújabb kiadványa eddig nem látott részletességgel mutatja be az 1956. október 25-i Kossuth téri eseményeket.

Több mint 400 oldalas kiadvány született az Országház Kiadó gondozásában az 1956-os Kossuth téri sortűzről. A több mint 65 évvel ezelőtt történt borzalmas mészárlásról eddig nem készült ilyen átfogó kiadvány, ezért nyugodtan hívhatjuk hiánypótlónak és korszakalkotónak is az elkészült könyvet. Egyik nagy előnye a könyvnek a világos felépítése és a rengeteg fénykép, térkép. Így szinte az '56-os utcákon érezhetjük magunkat.

Öt éve indult a kutatási program

Az Országgyűlési Múzeum 2016-ban kutatási programot indított az 1956. október 25-i Kossuth téri sortűz körülményeinek alaposabb feltárására. A program lezárásaként most jelent meg Az első lövés – Kossuth tér, 1956. október 25. című kötet, mely átfogó képet ad a kutatás eddigi eredményeiről, ismerteti a sortűzhöz kapcsolódó új forrásokat, az interjúkat, és pontosítja a korábbi téves adatokat.

A Kossuth téri véres sortűzről hiánypótló kiadvány született Forrás: YouTube

A mű az eddigieknél pontosabban azonosítva publikálja a sortűzhöz köthető korábban ismert, illetve újonnan felkutatott fényképeket, közli a civil és hivatásos állományú áldozatok eddigi legteljesebb névsorát. Rekonstruálja a sortűz eltorzított és elhallgatott emlékezetének gondosan előkészített alapkoncepcióját, és választ ad arra a kérdésre is, hogy a hatalom részéről kik és miért hallgatták el azt.
A kötet két egymáshoz kapcsolódó egységből áll. Az első, bevezető rész az 1956-os sortűz és a könyv további részeinek jobb megértése érdekében részletesen bemutatja a szűk értelemben vett történeti előzményeket, a téma kutatástörténetét és a kapcsolódó emlékezetpolitikát. A kötet második fele a kutatócsoport tagjainak tanulmányait tartalmazza, a témákhoz kapcsolódó dokumentumokkal kiegészítve.

Nincs lezárva a vizsgálat

Bár a tragédiát jól, összességében részletesen feldolgozták különböző szakmunkákban, a teljes rekonstrukció nem lehetséges, ami nem véletlen. Az esemény egészen pontos körülményeit továbbra sem lehet tisztázni, elsősorban az elsődleges és egyidejű források hiánya miatt. Ezek minden bizonnyal léteztek vagy léteznek, hozzáférhetőségük azonban korlátozott és bizonytalan.

A vizsgálatot addig nem tekinthetjük lezártnak, amíg ezekhez hozzá nem jutunk. A kutatás során három forrástípust különböztettek meg: a feltételezések szerint elveszett, vagy megsemmisített hazai források, a valószínűleg létező, de nem rendezett, vagy nehezen hozzáférhető körülmények között lévő hazai dokumentumok, végül az orosz levéltárak releváns iratanyagainak a csoportját. Értelemszerűen az utóbbi két csoport felkutatására tettek kísérletet a kötet szerzői, de ebben csak részben voltak sikeresek.

A forrásbázis tekintetében a sortűz rejtélyeinek kapcsán az idő egyben a kutatók ellen és nekik is dolgozik. Sem az áldozatok, sem az események kutatása nem tekinthető lezártnak, mert bár a szemtanúk lassan nem lesznek a sorainkban, ám a hivatalos, jelenleg nem elérhető források talán idővel kutathatóvá, publikussá válnak. Hozzáférésük által lehetőséget kaphatnak a történészek a most még nyitott kérdések jövőbeni megválaszolására.