Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Idén nálunk zajlott a Nemzetközi Űrhajós Szövetség harmincharmadik kongresszusa. Mi volt az esemény legfőbb jelentősége?
Az egész tudományág népszerűsítését segíti egy olyan esemény, ahol a világ legkiválóbb szakemberei képviselik magukat, a kongresszuson pedig hatvan űrhajós is részt vett személyesen, de virtuálisan is számtalan tudós csatlakozott; köztük Charles Simonyi, aki kétszer is járt a világűrben, második magyarként. A vendégek rengeteg élettapasztalattal és hihetetlen szakmai ismeretanyaggal gazdagították a rendezvényt. Ráadásul nemcsak Budapesten, hanem Miskolcon, Győrben, Kecskeméten és Debrecenben is előadásokat tartottak az űrhajósok a diákok számára, amely szintén kiemelt jelentőségű.
Az egyetemek világrangsorában ugyanis nagyon komoly előnyt jelent, ha közvetlenül bekapcsolódhat egy intézmény az adott ágazat fő kutatási területeibe. A magyar hallgatók így nem másodkézből ismerhetik meg az eredményeket, hanem maguk is részt vehetnek tudományos munkában.
Magyarország felülreprezentált a méreteihez képest az űrkutatásban. Ez minek köszönhető?
Idén hetvenöt éves a hazai űrkutatás, amelynek megszületését 1946-ra datáljuk, ekkor mérte meg Bay Zoltán fizikus a radarjával a Föld-Hold távolságot Európában először, a világon pedig másodikként. Az elmúlt három évben pedig új lendületet kapott ez a terület, hiszen a kormány a kiemelt gazdasági jelentőségű ágazatok közé sorolta az űripart a gazdaságvédelmi akciótervben, és megszületett Magyarország űrstratégiája is, amely felvázolja a közeljövőben megvalósítandó fejlesztéseket.
A méretükben hozzánk hasonló olyan országok, mint Izrael, Portugália vagy Csehország is jelentős űrtevékenységet folytatnak, a hazai tudományos eredményeink pedig feljogosítanak minket arra, hogy velük egyenértékű űrszektort építsünk fel.
A gazdaságban milyen szerepet játszik az űrkutatás?
Ma már az egész emberiség civilizációs és világgazdasági alapjait képezik az űrbe kihelyezett eszközökön alapuló globális szolgáltatások: gondolhatunk akár a bankszektorra, a hír- és távközlésre vagy a navigációra. Ha ezek a területek sérülnének vagy megszűnnének, akkor annak tragikus hatásai lehetnének: a járvány alatt különösképpen megtapasztalhattuk, milyen jelentősége van a globális kommunikációnak. Közvetve vagy közvetlenül az életünk minden területét érinti az űrkutatás és akkor még nem is beszéltünk az ágazat nemzetbiztonsági szempontjairól. Nem véletlen, hogy az olyan fejlődő országok, mint Ruanda, Bulgária vagy Laosz is komoly műholdakkal rendelkeznek.
És hasonlóképpen fontos szerepet játszik az űrkutatás a különböző hazai cégek életében, hiszen ha bekapcsolódnak a nemzetközi fejlesztésekbe, akkor világpiaci lehetőségek nyílnak meg előttük az űripar területén és sokkal komolyabb megrendelésekhez juthatnak, mintha pusztán beszállítók lennének a különböző nemzetközi űrprogramokban.
Az Európai Űrügynökség működési elve az, hogy ha egy ország anyagilag támogatja a tevékenységüket, akkor a befizetett összeg a földrajzi visszatérítés elve alapján az adott ország piaci szereplőihez, cégeihez és kutatóintézeteihez áramlik vissza. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha Magyarország megnöveli a befizetéseit, akkor a pénz közvetlenül visszaáramlik a gazdaságba. És mivel az elmúlt években megnégyszereztük a területet érintő támogatásunkat, a magyar űripari cégek lehetőségei is megnégyszereződtek ezáltal.
Az elmúlt években több hazai fejlesztésű űrtechnológiai eszköz is munkába állt. Melyeket emelné ki?
Az Európai és a Japán Űrügynökség közös, Merkúrt vizsgáló BepiColombo nevű missziójának szondáján hazai fejlesztésű eseménydetektort alkalmaznak, de a készülék energiaellátásán is magyar szakemberek dolgoztak. Az Európai Űrügynökség azon programjában is részt veszünk a sugárzásmérés és a sugárzásvédelem tekintetében, amelynek célja egy Hold körüli űrállomás kiépítése, de a Hold körüli pályára tervezett kommunikációs Lunar Pathfinder állomás fejlesztésében is szerepet vállalunk a fedélzeti elektronika területén. Még aktuálisabb, és egyben jól jellemzi az ágazat sokszínűségét, hogy 2020 decembere és 2021 januárja között egy magyar cég végzett űrkémiai kísérleteket a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén a Remdesivirt, egy koronavírus elleni hatóanyagot vizsgálva a súlytalanság állapotában.
Miért szükséges egy Földön alkalmazott gyógyszert az űrben tanulmányozni?
Azért, mert speciális sugárzási, súlytalansági és hőmérsékleti körülmények között egészen másként zajlanak le a kémiai reakciók és olyan molekuláris kapcsolatok jöhetnek létre, amelyeket máshol nem lehet tesztelni. Ezekkel a speciális módosításokkal lehet úgy átalakítani a vegyület szerkezetét, hogy az érzékenyebb szervezetű vagy kockázatos betegségben szenvedő személyek számára is veszélytelenné váljon. Ezt a kutatást egyébként Darvas Ferenc professzor, a nemzetközi űrkémia elismert szakembere és a világ élvonalába tartozó, szintén hazai Innostudio bonyolította le.
Magyarország 2025-ig újabb magyar kutatóűrhajóst tervez felküldeni. Miért kiemelt jelentőségű ez a program?
Az automatizált mérések és a robotokkal végzett missziók mellett is különösen fontos jelentőséggel bírnak az emberek részvételével zajló küldetések, hiszen számos kutatás az élettani hatásokat vizsgálja; elég csupán az említett koronavírus elleni hatóanyaghoz kapcsolatos kísérletekre gondolni.
A Nemzetközi Űrállomás lényegében egy különleges, egyedülálló laboratórium, minden ország tudományos és gazdasági életében komoly szerepet tölthet be, ha lehetőség nyílik ott hosszabb időn keresztül kutatásokat végezni, éppen ezért is rendkívül nehéz felkerülni.
Az ön életében mindig fontos szerepet töltött be a vallás. Miként viszonyul a hite a tudományhoz?
A hit vagy tudomány szembeállítás helyett mindig a hit és tudomány szópárt használom, mert a két fogalom egyáltalán nem áll távol egymástól. Mindenki a saját meggyőződése alapján válaszolja meg a természet és a körülöttünk lévő világ által feltett kérdéseket, például azt, hogy a földi élet kialakulása a teremtő Istent feltételezi, vagy a maguk természetességében lezajlott folyamatokra vezethető vissza. De akárcsak mások mellett Max Planck, én is a teremtő értelmet látom a természettudományos tények mögött, és
úgy vélem, sokkal több hit és meggyőződés kell ahhoz, hogy valaki ateista nézőpontból azt állítsa, az élet és a természeti törvények mind maguktól alakultak ki, mint elfogadni és megvallani Istent.
A tudománynak az a célja, hogy megpróbáljuk a teremtő szellemünket és a kreativitásunkat arra használni, hogy harmóniába kerüljünk a minket körülvevő világgal. És meggyőződésem szerint erre a judeo-keresztény morál, a görög filozófia és a római jog hármas pillérére épült világfelfogás képes leginkább. Fontos a hit és a remény, mert az emberi tevékenység már így is rendkívül nehéz helyzetbe sodorta a Föld ökoszisztémáját.
El tudja képzelni azt, hogy egy teológiával nehezen összeegyeztethető tudományos felfedezés megingatja a hitében? Szélsőséges példával élve, miként viszonyulna a vallási élet ahhoz, ha kiderülne, nem vagyunk egyedül univerzumban?
Véleményem szerint ez sem cáfolná meg Isten létezését, de viccesen azt szoktam mondani, hogy ha léteznek más intelligens életformák az univerzumban, akkor közöttük is biztosan hasonló arányban vannak ateisták. Tagadhatatlan, hogy számos jelenséget nem tudunk a mai ismereteinkkel megmagyarázni, de ez mindig is így volt az emberiség történetében, pár száz évvel ezelőtt például az elektromosságot nem értették a tudósok: a mágnesnek, azaz a magnetikus anyagnak is mágikus erőt tulajdonítottak. Később a radioaktivitás feltárása is komoly fejtörést okozott az atomfizika hajnalán. Jelenleg a földönkívüli élet kérdése is hasonló problémát jelent: ebből a célból indult útjára a SETI elnevezésű program, amely az univerzumból érkező elektromágneses jeleket vizsgálva kutatja az élet nyomait. Ugyanakkor, ha utóbbi célra vezetne és egyértelműen bizonyítani tudnánk a földönkívüliek létezését, akkor is elképzelhető, hogy mire észleljük az adott civilizáció jeleit, az a tér-idő távolság miatt már régen felszámolta önmagát. Ugyanis minden civilizáció időnként arra kényszerül, hogy különböző, szűk keresztmetszeteken haladjon át, ha ez nem sikerül, akkor kipusztul. Az is kérdés, hogy ha léteznek földönkívüliek és tudnak rólunk, akkor akarják-e, hogy mi is felfedezzük őket. De ezek már inkább filozofikus, rendszerelméleti kérdések. De nem is véletlen, hogy a legjobb sci-fiket általában mérnökök írják: elég csupán Arthur C. Clarke-ra gondolni, aki a 2001: Űrodüsszeia mellett írt egy elemző kötetet is A jövő körvonalai címmel, amelyben tudományelméleti és történeti szempontból vizsgálja, miként alakulhat az emberiség sorsa.
Idén Jeff Bezos, az Amazon alapítója űrugrásokat kezdett szervezni rendkívül gazdag személyek számára, korábban pedig Elon Musk lőtt fel egy sportautót. Az ehhez hasonló, kissé rongyrázó akciók segítik az űrkutatás területét vagy inkább káros hatást gyakorolnak annak megítélésére?
Minden tudományág a technikai fejlődéssel párhuzamosan kommercializálódik és mint említettem, az űrkutatásban rengeteg pénz van. Így idő kérdése volt, hogy a kommunikáción, a navigáción és az egyéb szegmenseken túl mikor jelenik meg az iparágban a magántőke. A civil emberek űrrepülésének feltételei már megvalósultak technológiailag, és mint látjuk, üzleti modellt is lehet rá építeni. Én alapvetően nem tartom ördögtől való ötletnek ezeket a jelenségeket, hiszen az ilyen szolgáltatások akár a tudomány fejlődését is gyorsíthatják. Más kérdés, hogy igencsak aggályos nemzetbiztonsági problémákat vet fel, hiszen az űrbe fellőtt technológia a teljes földi életet befolyásolja. Ugyanaz a kérdés merül fel, mint korábban a Facebook vagy a Google esetében, ahol aggályos, hogy a rengeteg megszerzett információval mihez kezd egy magáncég vagy az azt vezető magánszemély. Mindenképpen szigorúan szabályozni kell, meddig terjed a magán-, az állami és az államok közötti szektorok mozgástere jogilag, hogy egy adott ország ne veszélyeztethessen egy másikat biztonságpolitikai szempontból.
Milyen fenyegetést jelenthet egy magánvállalkozás ezen a területen?
A technológiai feltételek adottak ahhoz, hogy feljuttassanak egy olyan szerkezetet, amely képes megsemmisíteni akár nemzeti műholdakat is. Szintén problémát jelenthet, ha egy magánszemély vagy egy magáncég birtokol globális internetszolgáltatást nyújtó eszközöket és a Facebookhoz hasonlóan szabadon rendelkezik annak üzemeltetése és a megszerzett információk felett. De
a közeljövő égető kérdését jelenti például a Hold hasznosítása is, amelyet szintén muszáj lesz a nemzetközi jogban szabályozni.
A magántőke megjelenése tehát kissé megnyitotta Pandóra szelencéjét, ugyanakkor elkerülhetetlen volt, hogy megjelenjen ezen a területen is és szerencsére még van időnk felkészülni és meggátolni az ezzel járó veszélyeket. Magyarország mindenesetre kifejezetten bölcs módon hibrid modellt alkalmaz, üdvözli a magántőkét, de tisztában van vele, hogy az állami szerepvállalás a garanciája annak, hogy nemzetgazdasági és nemzetpolitikai érdekek ne sérülhessenek.
És környezetszennyezés tekintetében nem aggályos, ha idővel mindennapossá válnak a magánszemélyek által fellőtt rakéták?
Nyilvánvalóan nem elhanyagolható ökológiai lábnyommal jár mindez, de messze eltörpül a szennyező hatásuk az egyéb hétköznapi emberi tevékenységekkel szemben. A klímaváltozás elleni küzdelemben sokkal lényegesebb a fosszilis tüzelőanyagok kivezetése és a hidrogén alapú, tisztán zöld forrásból származó energiára való áttérés. És akkor még nem is beszéltünk a különböző üdítőipari cégek által több milliárd tonnányi teljesen feleslegesen legyártott műanyaghulladékról, amelyek szinte mind az óceánban végzik. Ráadásul a rakéták meghajtása egyre korszerűbbé és ezáltal környezetkímélőbbé válik, az űrkutatás tudományos és technológiai hatása pedig sokkal nagyobb többletértékkel bír minden területen, mint amennyi kárt okoz.
