Döntött az Alkotmánybíróság: Magyarország jogosult a nem kizárólagos uniós hatáskör gyakorlására

Az Alkotmánybíróság az Európai Unió Bíróságának a magyar állam területén jogellenesen tartózkodó külföldi állampolgárok jogállására vonatkozó ítéletével kapcsolatosan, az Alaptörvény értelmezése alapján megállapította, hogy amennyiben az Európai Unióval közös hatáskörgyakorlás érvényesülése hiányos, Magyarország a fenntartott szuverenitás vélelmének megfelelően jogosult a nem kizárólagos uniós hatáskör gyakorlására, amíg az Unió intézményei meg nem teszik a közös hatáskörgyakorlás hatékony érvényesítéséhez szükséges intézkedéseket. Az Alkotmánybíróság azt ugyanakkor nem vizsgálhatta, hogy a konkrét esetben megvalósul-e a közös hatáskörgyakorlás hiányos érvényesülése. Az Alkotmánybíróság egyúttal hangsúlyozta a határozatban azt is, hogy az absztrakt alkotmányértelmezés nem irányulhat az EUB ítéletének felülvizsgálatára, illetve jelen ügyben az eljárás az uniós jog elsőbbségének vizsgálatára sem terjed ki - olvasható a testület honlapján. 

A kormány nevében az igazságügyi miniszter fordult az Alkotmánybírósághoz. Az indítványozó az Alaptörvény E) cikk (2) bekezdés, illetve a XIV. cikk (4) bekezdés értelmezését kérte, mert véleménye szerint az EUB C-808/18. számú ügyben 2020. december 17-én kihirdetett ítéletének végrehajtása olyan alkotmányjogi problémát vet fel, amely szükségessé teszi az Alaptörvény értelmezését.

Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény Európa klauzulájának értelmezése alapján megállapította, hogy amennyiben az Unióval közös hatáskörgyakorlás érvényesülése hiányos, Magyarország a fenntartott szuverenitás vélelmének megfelelően jogosult az adott, nem kizárólagos uniós hatáskör gyakorlására mindaddig, amíg az Európai Unió intézményei meg nem teszik a közös hatáskörgyakorlás hatékony érvényesítéséhez szükséges intézkedéseket.

Az Alkotmánybíróság megállapította továbbá, hogy amennyiben a közös hatáskörgyakorlás hiányos érvényesülése olyan következményekre vezet, amelyek felvetik a Magyarország államterületén élő személyek önazonossághoz való jogának sérelmét, a magyar állam – intézményvédelmi kötelezettségének keretében – gondoskodni köteles e jog védelméről.

Az Alkotmánybíróság végezetül megállapította, hogy a Magyarország területi egységére, népességére, államformájára és állami berendezkedésére vonatkozó elidegeníthetetlen rendelkezési jogának védelme az alkotmányos önazonosság részét képezi.

Az Alaptörvény értelmezését a Kormány kérte az Alkotmánybíróságtól. Az Európai Unió Bírósága C-808/18. számú ítéletének végrehajtása az indítványozó szerint azt a konkrét alkotmányjogi problémát veti fel, hogy végrehajthat-e Magyarország olyan európai uniós jogi kötelezettséget, amely arra vezethet, hogy a Magyarország területén jogellenesen tartózkodó külföldi állampolgár a tagállam területén előre nem meghatározható ideig tartózkodik, és ezáltal ténylegesen az ország népességének részévé válik.

Az Alkotmánybíróság határozatában rámutatott: az absztrakt alkotmányértelmezés nem válhat az indítványra okot adó konkrét ügyben alkalmazandó állásfoglalássá, ezért az Alkotmánybíróság eljárása során csakis a kérdésből közvetlenül levezethető, valódi alkotmányértelmezési problémákkal foglalkozott. Így az Alkotmánybíróság az Alaptörvény E) cikk (2) bekezdését értelmezte.

Az Alkotmánybíróság azt ugyanakkor nem vizsgálhatta, hogy a konkrét esetben megvalósul-e a közös hatáskörgyakorlás hiányos érvényesülése. Az Alkotmánybíróság abban a kérdésben sem foglalhatott állást, hogy helytálló-e az indítványozó azon érvelése, hogy az EUB ítéletének következményeként idegen népesség Magyarország népességének ténylegesen részévé válhat; ezek megítélése a testület álláspontja szerint a jogalkotó vagy a jogalkalmazó és nem az Alkotmánybíróság hatásköre. Az Alkotmánybíróság egyúttal hangsúlyozta, hogy az absztrakt alkotmányértelmezés nem irányulhat az EUB ítéletének felülvizsgálatára, illetve jelen ügyben – annak jellegéből adódóan – az Alkotmánybíróság eljárása az uniós jog elsőbbségének vizsgálatára sem terjed ki.

Az Alkotmánybíróságnak azt kellett megvizsgálnia, hogy a közös hatáskörgyakorlás hiányos érvényesülése elvezethet-e Magyarország szuverenitásának, alkotmányos önazonosságának, illetőleg az Alaptörvényben foglalt alapvető jogok (különösen az emberi méltóság) sérelméhez. Az Alkotmánybíróság először az Alaptörvényben foglalt alapvető jogok, illetve szabadságok esetleges sérelmét vizsgálta meg.

Az Alkotmánybíróság rámutatott: az ember, mint valamennyi társadalmi közösség – így különösen az állam – legelemibb alkotóeleme, egy adott társadalmi környezetbe születik bele, amely különösen etnikai, nyelvi, kulturális, illetve vallási meghatározottságai révén, mint az ember hagyományos társadalmi környezete definiálható. E körülmények a születés által determinált természetes kötöttségeket hoznak létre, amelyek a közösség tagjainak önazonosságát meghatározó módon befolyásolják.

Ezen születés által determinált természetes kötöttségek, illetve tulajdonságok olyan, az ember önmeghatározását befolyásoló körülményeknek minősülnek, amelyek egyrészről a születéssel keletkeznek, másrészről nehezen megváltoztatható tulajdonságok. Az alkotmányjogi védelemnek nem elvontan, a történelmi és társadalmi valóságából kiragadott egyént kell statikusan védelmeznie, hanem figyelemmel kell lennie a mindenkori élet dinamikus változásaira. Az Alkotmánybíróság szerint, ahogyan az állam nem tehet az alapjogok tekintetében észszerűtlen különbséget ezen tulajdonságok alapján, úgy intézményvédelmi kötelezettségére tekintettel azt is biztosítania kell, hogy az ember hagyományos társadalmi környezetének a megváltozása, ezen meghatározó identitáselemek jelentős sérelme nélkül valósulhasson csak meg.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Európai Unió intézményei útján történő közös hatáskörgyakorlás nem vezethet az Alaptörvény által megkövetelttől alacsonyabb alapjogvédelmi szint érvényesüléséhez. Ugyanígy nem vezethet az Alaptörvény által megkövetelttől alacsonyabb alapjogvédelmi szint érvényesüléséhez az sem, ha a tagállamokra nézve kötelező uniós jogi norma megfelel ugyan az Alaptörvény alapjogvédelmi követelményeinek, annak végrehajtása azonban elégtelen, vagyis a kötelező normában foglalt eredmény nem, vagy csak részlegesen valósul meg. Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben megállapította, hogy amennyiben az Európai Unió intézményei útján történő közös hatáskörgyakorlás érvényesülése hiányos, Magyarország a fenntartott szuverenitás vélelmének megfelelően jogosult az adott, nem kizárólagos uniós hatáskör gyakorlására mindaddig, amíg az Európai Unió intézményei meg nem teszik a közös hatáskörgyakorlás hatékony érvényesítéséhez szükséges intézkedéseket.

A határozathoz párhuzamos indokolást fűzött dr. Czine Ágnes, dr. Dienes-Oehm Egon, dr. Horváth Attila, dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó, dr. Márki Zoltán, dr. Salamon László, dr. Schanda Balázs, dr. Szabó Marcel és dr. Szívós Mária alkotmánybíró, és különvéleményt fűzött dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó és dr. Pokol Béla alkotmánybíró.